A Debreceni Egyetem kutatása szerint harminc év alatt megduplázódott a Magyarországon élő cigány népesség. A 2018-ban publikált kutatás szerint 400 ezerről 876 ezer főre nőtt a romák száma, így 3,7 százalékról 8,8 százalékra gyarapodott a teljes népességen belüli arányuk, ami a falvakban még magasabb, ugyanis az ott élők 11,5 százaléka cigány származású. Az országos kutatás adatgyűjtése 2010 és 2013 között zajlott, de még ha a nagyjából tízéves adatokkal számolunk is,
És bár az a rendszerváltás óta csak egyszer fordult elő, hogy parlamenti képviselő nélkül maradt a cigányság, az ország legnagyobb lélekszámú kisebbségének reprezentációja közel sem volt ideális az elmúlt harminc évben. Gyakori kritika, hogy a pártlistáról bekerülő roma képviselőknek nincs mozgásterük, mert köti őket a pártfegyelem, így nem képesek artikulálni a nemzetiségi problémákat. Az Országgyűlés jelenlegi egyetlen roma politikusa, a fideszes Farkas Flórián 2013 óta nem szólalt fel, de 2010 óta is csak ötször emelkedett szólásra.
Egy ciklusban idáig legfeljebb négy roma származású képviselő ült a törvényhozásban, és összesen is csak kilenc cigány képviselő szerzett mandátumot.
A következő ciklusban legjobb esetben is a népességarányos képviselet nagyjából fele valósulhat meg: a kormányoldal Farkas helyett új roma politikusnak szorított helyet a listáján, és az ellenzéki oldalon is találunk új jelölteket.
Bár roma politikusok egyéniben sem a kormányzó pártok, sem az ellenzéki összefogás színeiben nem indulnak, ez már hagyománynak mondható, Márki-Zay Péternek, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjének azt sikerült elérnie, hogy a befutó helyeken három roma politikus szerepeljen náluk. Ebben Márki-Zay makacssága mellett Lakatos Béla, a kormányfőjelölt romaügyi referensének nyilvános nyomásgyakorlása és az elmúlt hónapban a roma politikát övező figyelem is közrejátszhatott. Január végén ugyanis kiderült, hogy a cigányság a következő ciklusban nem delegál nemzetiségi szószólót a Tisztelt Házba, miután botrányba fulladt az Országos Roma Önkormányzat jelöltállító közgyűlése. Az ORÖ-nek február 1-jéig kellett volna jelölnie valakit a nemzetiségi lista élére, aki megfelelő szavazatszám esetén képviselői jogosítványt is szerezhetett volna, de abban sem sikerült megállapodni, hogy milyen feltételek mellett szavazzanak erről.
Az állam mondja meg
A rendszerváltás tétje a cigányság számára az volt, hogy részt vegyenek a képviseletük megteremtésében, kiválasszák azokat, akiket alkalmasnak gondolnak a feladatra. Kezdetben a cigányság státusza sem volt világos. Azon túl, hogy magyar állampolgárok, nem volt egyértelmű, hogy mennyiben tekinthetők etnikai vagy nemzetiségi kisebbségnek. Az államszocializmus idején szociális néprétegként határozták meg a romákat, azt gondolták, hogyha megoldódnak a cigányság szociális problémái, akkor feloldódik a többségi társadalomban.
A rendszerváltás hajnalán megjelentek a radikálisnak nevezett roma értelmiségiek is: Daróczi Ágnes, Zsigó Jenő, Bari Károly. Hozzájuk csatlakozott fiatal tanáremberként Horváth Aladár, amikor a miskolci tanács úgy döntött, hogy szegregátumot létesít a Sajó mocsaras árterületén. Horváth a Phralipe Független Cigányszervezet és az SZDSZ választási szövetsége révén került be a parlamentbe, ahogyan Hága Antónia is. Hozzájuk csatlakozott 1992-ben Péli Tamás, aki egy haláleset miatt megüresedett mandátumot vett fel az MSZP-frakcióban. A roma festőművész, író kétévnyi képviselőség után, második ciklusának elején elhunyt.
Ezt követően a roma képviselők száma egyre csökkent, mígnem az 1998-tól 2002-ig tartó ciklusban elérkezett a mélypont: egyetlen roma sem ült a parlamentben.
A rendszerváltáskor az volt az álláspontunk, hogy mindenki a saját ideológiai meggyőződésének megfelelő párthoz csatlakozzon. Romák, be a többségi pártokba!
– emlékezik Horváth Aladár.
Szerinte több síkja kell, hogy legyen a roma ügy képviseletének. Az egyik, hogy a törvényhozásban a cigány emberek a különböző világnézetű pártokban megjelenítenek egy cigány nézőpontot. „Abban, hogy egy gyerek se éhezzen, egy jobb- és baloldali ember is meg tud állapodni. Így gondolkodtunk akkoriban.” Emellett szükség volna a jól működő kisebbségi önkormányzatokra is, de Horváth szerint a cigányok önrendelkezése kudarcot vallott. Ennek a gyökerét egy a rendszerváltás előtt megfogalmazott elképzelésben látja, mely veszélyként tekint a cigányságra, és elfojtja, radikálisnak bélyegzi az öntudatos roma hangokat.
Báthory János a rendszerváltás előtt a Pozsgay Imre irányítása alá tartozó Nemzeti- és Etnikai Kisebbségi Kollégium cigányügyi felelőse volt, majd főhivatalnokként dolgozott az MDF-kormány idején. A nyolcvanas évek végén a magyarság egységesítéséről szóló dolgozatában azt ecsetelte, hogy „veszélyes gyújtó anyag” keletkezik, ha a romák öntudata találkozik a nyomorral. Ez ugyanis etnikai zavargásokhoz vezethet, ami szétszakíthatja a nemzet egységét. Báthory úgy látta, mivel megakadályozhatatlan a cigányság nemzetiséggé válása, az államnak a folyamat élére kell állnia: politikai eszközökkel, pozícióteremtéssel és pénzzel támogatni a hatalompárti cigány politikusokat, margóra szorítva a „radikálisokat”. Horváth Aladár szerint azóta is ez a gondolat határozza meg a mindenkori hatalom cigánysághoz való viszonyát: az állam mondja meg, hogy ki képviseli a cigányokat.
Horváth véleménye, hogy az 1993-ban hatályba lépett kisebbségi törvény is e doktrína szellemében született. A szabad választások után a cigányság és a többi nemzetiség akarata helyett – mely partneri pozíciót kívánt teremteni a nemzetiségi közösségek és a helyi önkormányzatok, valamint az állami szervek között – a Belügyminisztérium a saját szempontjait érvényesítette, ami alárendelt viszonyba helyezte a nemzetiségi önkormányzati rendszert.
Hiénák gyülekezete
Ebben a rendszerben az öntudatos, szabadságpárti cigány elitnek nincs helye
– mondja Horváth Aladár az Országos Roma Önkormányzatról.
Akár jobb-, akár baloldali kormány volt hatalmon, mindig az volt az állam érdeke, hogy a cigányság szétaprózott, egymással hadakozó és lenézhető legyen, ne tudja érvényre juttatni az akaratát. Primitív, rövid pórázon tartható, zsarolható emberekre van szükség, akik szétmarják egymást, ha pár százmillió forint érkezik a közösbe. „Az ORÖ többsége valójában cigány hiénák gyülekezete” – magyarázza Horváth Aladár, aki 2003-ban elindult Farkas Flóriánnal szemben a cigány önkormányzat elnöki tisztségéért, de végül annak ellenére sem maradhatott a székében, hogy kétszer is megválasztották. Azt mondja, mielőtt eltávolították volna, egy szocialista politikus közölte vele, hogy a szervezet élén nem állhat olyan politikus, aki valódi hatalommal rendelkezik, és képes lehet egy több százezres közösséget irányítani. Ebben az esetben a cigányság a mérleg nyelve is lehetne a választásokon, ami nem érdeke sem a szocialistáknak, sem a Fidesznek.
Ebbe a mintába illeszkednek a közelmúlt eseményei is. Agócs János, az ORÖ jelenlegi elnöke szavazáson nyerte el a jogot, hogy a cigány kisebbség listavezetője legyen április 3-án. Habár Agócs egy olyan szervezet, a Fiatal Romák Országos Szövetsége (Firosz) tagja, amely nem rejti véka alá, hogy jó a viszonya a kormányoldallal (az elnök, ifjabb Farkas László nyílt támogatója a Fidesznek, és a 2019-es nemzetiségi önkormányzati választáson is fontos része volt a kampánynak a kormánnyal való kooperáció hangsúlyozása), a győzelme nagy hullámokat vert, hiszen így nem a Farkas Flórián vezette Lungo Drom delegálhatott listavezetőt.
Hidvégi B. Attila, a RomNet felelős szerkesztője lapuknak azt mondta, a Firosz tagsága egyáltalán nem köthető a kormányoldalhoz. Elsősorban a Lungo Drommal szemben határozták meg magukat, így jött létre az a hármas összefogás a Phralipe, a Roma Polgárjogi Mozgalom és Firosz között, amivel többségbe kerültek az ORÖ-ben. Amikor Agócs 2019-ben az ORÖ elnöke lett, nyíltan arról beszélt, hogy be akar kerülni a parlamentbe. A roma nemzetiségi szószóló két ciklus óta a kormányközeli Lungo Drom politikusa, Farkas Félix. A szószóló azonban nem rendelkezik szavazati joggal, Agócs pedig teljes jogú parlamenti mandátumot szeretett volna. Hidvégi hozzáteszi, hogy Agócs próbált közeledni a Fideszhez is, de Farkas Flóriánék lobbiztak ellene. Ezután fordult az ellenzék felé, feltűzte a Márki-Zay-féle kék szalagot, és szeretett volna felkerülni a közös listára, de ott sem tudott pozíciót szerezni magának.
Mindazonáltal a napokban Agócs és az ORÖ két másik elnökhelyettese is aláírta azt a felhívást, amely az ellenzéki lista támogatására szólít fel, ráadásul Márki-Zay egyik bevett fordulatával:
Tisztelettel kérjük roma és nem roma honfitársainkat egyaránt, hogy az ellenzéki lista támogatásával vessünk véget az elmúlt ezer év legkorruptabb kormányzásának!
Agócs egyébként a Népszavának azt mondta, hogy a romák 90 százaléka az előző két választáson a Fideszre szavazott, most azonban lát esélyt arra, hogy ez az arány jelentősen módosuljon.
*
Amikor november 9-én, az első jelöltállító közgyűlésen Agócs megszerezte a jelöltséget, egyértelművé tette, hogy teljes jogú parlamenti képviseletet akar a cigányságnak. Ahhoz, hogy egy nemzetiségi képviselő szavazati jogot is adó mandátumot szerezzen, körülbelül 25 ezer szavazatot kell összegyűjteni a nemzetiségi listán. (Ez 2018-ban sikerült először a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának). Agócs célja az volt, hogy 60 ezer roma regisztráljon a nemzetiségi szavazásra, ami nem volt lehetetlen: februárig az összes kisebbség közül a romák iratkoztak fel legtöbben, 33 ezren.
Csakhogy aki a nemzetiségi listára szavaz, nem szavazhat a pártlistákra. A Lungo Drom ezért megtámadta Agócs jelöltségét, ráadásul a Fidesznek az sem volt érdeke, hogy egy olyan nemzetiségi képviselő kerüljön be a parlamentbe, aki adott esetben az ellenzéket segíti. (A német nemzetiséget képviselő Ritter Imre 2018 óta lényegében minden ügyben a kormánypártokkal szavazott együtt.)
Hidvégi egyetért Berki Sándorral, a Párbeszéd roma képviselőjelöltjével abban, hogy az egóharc is szerepet játszott a közgyűlés kudarcában.
A magyarországi cigány politikát a rendszerváltozástól kezdve az egópolitika jellemzi. Bármelyik ismert cigány politikai vezető – akár helyi, akár országos szinten – mindig a saját érdekeit tekintette elsődlegesnek. Már 1995-ben, az első roma önkormányzat megalakulását is konfliktusok jellemezték. Így volt most is. Farkas Félix nekem személyesen is elmondta, hogy vagy ő lesz a nemzetiségi szószóló, vagy senki, akár olyan áron is, hogy egyáltalán nem lesz képviselete a romáknak
– nyilatkozta a RomNet újságírója.
Ez így is történt. A Lungo Drom megtámadta a jelöltállító közgyűlést, amit a Fővárosi Törvényszék elutasított, de az Alkotmánybíróság helyt adott az indítványnak, így újból szavazni kellett. A közgyűlést a törvényileg előírt határidő utolsó napjára, január 31-ére írták ki, az ülésen 13 órán át vitáztak a képviselők, csaknem verekedés tört ki, de nemzetiségi szószólót nem sikerült választani. Így az Országos Nemzetiségi Tanácsban már biztosan nem képviselteti magát a legnagyobb hazai kisebbség, amely parlamenti szószóló nélkül is marad.
Farkas megy, Sztojka jön
A Fidesz 2001-ben kötött választási együttműködést a Lungo Drommal, ennek értelmében 2002-ben a Fidesz-lista első 35 helyéből hármat is roma politikusok kaptak meg. Így szerzett mandátumot Farkas Flórián is, aki húsz éve tagja az Országgyűlésnek. De áprilistól nem lesz az.
Sztojka Attila romaügyi kormánybiztos egy kiszivárgott hangfelvételen úgy fogalmazott, hogy
Farkas Flóriánt már nem lehet újjáépíteni.
A jelek szerint ezt a nézetet osztották a kormányoldalon, mivel Farkas az idén már nem kapott helyet a Fidesz-KDNP országos listáján.
Mint ismert, százmilliós nagyságrendű uniós forrás tűnt el Farkas kezei közt abban az időben, amikor az ORÖ elnöke volt. A Híd a munka világába program szabálytalan pénzköltései miatt a Fővárosi Főügyészség kezdeményezésére évek óta nyomoznak. A romák foglalkoztatásra szánt támogatások körüli szabálytalanságok miatt még Balog Zoltán minisztersége idején 1,6 milliárd forint visszafizetésére kötelezték a roma önkormányzatot. Az összegből az ORÖ-nek végül csak 300 millió forintot kellett kifizetnie.
Hidvégi szerint a végül a Farkas helyett a Fidesz-lista 17. helyére kerülő Sztojka készen áll arra, hogy az országos politika élvonalába lépjen, tudatosan építették fel a pozícióra. Több mint egy évtizede dolgozik a közigazgatásban, referensként került be a minisztériumba, tehát végigjárta a ranglétrát. Személyében a kormányoldal fel tud mutatni egy hiteles, diplomás, korrupciós ügyekkel nem terhelt, szakmailag felkészült roma politikust, akiről még az is elképzelhető, hogy miniszteri vagy államtitkári pozícióhoz juthat.
Némileg karcolja ugyanakkor a feddhetetlen politikus imázsát, hogy Sztojka kiszivárgott hangfelvételek alapján presszionálta a Lungo Drom ORÖ-s tagjait, hogy Farkas Félixet támogassák a jelöltállításnál, és akkor úgymond senkit sem fognak az útszélén hagyni. Horváth Aladár szerint Sztojka a hangfelvételekkel elásta magát, és nem válhat élvonalbeli politikussá. „Az ORÖ-ben politizáló vagy tisztséget betöltő képviselők mindig is ki voltak téve a politikai nyomásnak, bal- és jobboldalról egyaránt. Ez így volt Horváth Aladár és Kolompár Orbán idején is” – érvel ugyanakkor Sztojka szerepeltetése mellett Hidvégi.
Lopjanak, de legalább van munkánk
Arra a kérdésre, hogy miért ilyen jelentős a kormánypárt támogatottsága a cigányság körében, Horváth Aladár azzal a diagnózissal él, hogy habár a romák a legalján vannak a maffiaszerű szerveződésű gazdaságnak és társadalomnak, mégis a részei. A szocialista kormányok alatt is a társadalom alján voltak, de akkor totális közöny övezte a kirekesztettségüket, és egyre nagyobbá vált a kitettségük a neofasiszták potenciális támadásainak. A jelenlegi helyzetet így foglalja össze:
Adunk nektek közmunkát, lesz falunap, cigány celebekkel, ahol kedvetekre ugrándozhattok, mint a táncoló rabszolgák. Ha nagyon nagy a baj, hozunk egy kis élelmiszer- vagy ruhacsomagot, de ha istenhívők vagytok, a Máltai Szeretetszolgálattól egy kis gulyást is kaptok. Cserébe maradtok a gettóban, és megszavazzátok a kormánypárti polgármestert és a Fidesz parlamenti képviselőjelöltjét.
A cigányok 80 százaléka szerinte úgy érzi, hogy csak lopjanak, legalább van munka. Aki nem a közmunkaprogramban dolgozik, az a gépjármű- vagy építőiparban tud tisztes jövedelemre szert tenni, és nem 28 ezer forintot visznek haza egy hónapban, mint a szocialisták idején, hanem sokan 300-400 ezret, sőt most már a közmunkások bére is eléri a bruttó 100 ezer forintot.
A cigányok elfogadták, hogy ez egy urak és szolgák rendszer. Az a mi belvárosi értelmiségi kínunk, hogy a Fidesz leépítette a jogállamot, de a cigányoknak vidéken korábban sem volt jogállam. Ugyanilyen feudális függési viszonyok voltak, ráadásul a kenyérért és szalonnáért kellett dolgozni napi 10 órát
– mondja Horváth Aladár.
Azt is megjegyzi, hogy holott az ellenzék két és fél éve hatalmon van a fővárosban, egy cigány sincs felelős pozícióban, ráadásul romastratégia sem létezik. „Tragikus tény, de a cigányok látják, hogy valódi változás akkor sincs, ha az úgynevezett baloldali ellenzék van hatalmon” – mondja Horváth Aladár, aki ugyanakkor a jelenlegi ellenzékkel szembeni súlyos kifogásai ellenére arra biztatja a romákat, hogy szavazzanak bizalmat Márki-Zay Péter kormányalakításának.
Semmit rólunk nélkülünk
„Én már minden személyes kérdést elengedtem, és azt mondtam, hogy a pártok egymás között osszák el a helyeket, nem akarom az ő listás helyeik számát csökkenteni. Egyvalamihez ragaszkodom csak, hogy a három roma képviselőnek feltétlenül szerepelnie kell a megállapodásunk alapján ezen a listán” – mondta Márki-Zay Péter az ATV-ben január végén. Hosszas alkudozás után ez az elvárása teljesült.
A párbeszédes Berki Sándor a 15. helyet kapta. Horváth Aladár jó szándékú, kedves embernek tartja őt, de szerint olyan válságidőszak következik, amikor a legfelkészültebb emberekre van szükség, a salgótarjáni munkásból lett leendő képviselőnek pedig nem lesz ideje beletanulni a politikus szakmába.
Az előválasztási kampányban a Momentum hangsúlyozta a romák bevonásának fontosságát a döntéshozásba. „Semmit rólunk nélkülünk” – mondta Donáth Anna a párt roma emancipációs programját bemutató videójában, utalva a polgárjogi aktivizmus szállóigéjére, azonban pártelnökeként a Partizánban arra a kérdésre, hogy miért nem szerepel a Momentum listájának első 15 helyén roma politikus úgy válaszolt, nem híve a kvótáknak. A Momentum romastratégiáért felelős Heves megyei politikusa, Lőcsei Lajos – aki körzetében az MSZP-s Korózs Lajos mögött végzett az előválasztáson – ugyanakkor Márki-Zay kérésének megfelelően végül előre léphetett: a 20. helyet kapta a közös ellenzéki listán.
Befutónak számít még a 25. hely is, amelyet a Jobbik színeiben Varga Ferenc kapott meg. Varga 2014 óta a szegvári roma nemzetiségi önkormányzat vezetője. Érdekesség, hogy amikor még az év elején megkerestük a pártokat azzal a kérdéssel, hogy a listaállításnál terveznek-e roma politikust bejutó helyre delegálni, a Jobbik úgy válaszolt: a párton belül nem tartják számon a politikusok származását. Ennek ellenére végül Varga a hatodik jobbikos lett a közös listán.
A Demokratikus Koalíció Czuczu Tamást, a XV. kerületi roma nemzetiségi önkormányzat elnökét szerepelteti ott, de a neki jutó 52. hely már aligha ér parlamenti helyet. Az MSZP kérdésünkre nem indokolta, hogy Teleki László volt romaügyi államtitkár, aki három cikluson keresztül volt országgyűlési képviselő, miért került mindössze a párt listájának 18. helyére, ami a közös listán csak a szimbolikus 110. helyre volt elegendő.
Hogy az utolsó pillanatban kialkudott három befutó hely mire elég, az más kérdés. „Ahhoz kézzelfogható eredmény kell, hogy elvárhassák a magyarországi cigányságtól, hogy az ellenzéki összefogást támogassák. Ehhez programra és képviseletre van szükség, amit a cigányság 2018-ben nem kapott meg, sőt még bűnbakot is csináltak belőlük” – mondja Hidvégi arra utalva, hogy sokan a vidéki romákat okolták az újabb kétharmados Fidesz-siker miatt.
Cigány párt?
Európában számos etnikai alapon szerveződő párt tagja a törvényhozásnak, a többi között magyar pártok is. A román parlamentben kilenc székkel rendelkezik az RMDSZ, Szerbiában a vajdasági magyar párt a kormánykoalíció tagja, Szlovákiában pedig 2020-ban fordult elő először, hogy a magyar kisebbségnek nincs pártja a parlamentben.
A 2014-es választást megelőzően megváltoztak a kampány finanszírozásra vonatkozó szabályok, ami nagyon sok új alakulat számára komoly pénzügyi ösztönzőt jelentett. Természetesen nem minden 2010 után alakult roma tömörülés tekinthető kamupártnak, de az tény, hogy ezután jelentősen megugrott a számuk.
A soron következő áprilisi országgyűlési választásra már csak két olyan jelölőszervezetet vettek nyilvántartásba, amely nevében roma pártként definiálja magát, de jelöltet egyiknek sem sikerült állania. A listaállítással is megpróbálkozott viszont A Mi Pártunk (IMA) elnevezésű tömörülés is, melynek vezetője Száva Vince, az éjszakai életben jól ismert Száva család sarja, a szocialista párt cigánytagozatának korábbi vezetője. Az IMA 2018-ban 14 jelöltet indított, és összesen 477 voksot kapott, noha a remélt egyszázalékos eredményhez nagyjából 60 ezer szavazatra lett volna szükség. Az idén már csak négy egyéni jelöltjük lesz.
Osztojkán Béla roma származású író már 1994-ben arról beszélt, hogy roma pártot kell létrehozni, mert senki sem képviseli a cigányság ügyét. Horváth Aladár ma már egyetért vele. Amikor a ’90-es években létrehozták a Roma Parlamentet, hogy egyfajta ernyőszervezetként összefogják a rendszerváltás után gombamód szaporodó érdekvédelmi szervezeteket, felmerült, hogy párttá kéne alakulni, de Horváth szerint akkor ennek nem voltak meg a feltételei.
Horváth Aladár 2014-ben a Magyarországi Cigánypárt listavezetője volt, de az csalódást keltő 0,18 százalékos eredményt ért csak el. Ezzel együtt úgy látja, ha a párt miskolci vezetői komolyan veszik történelmi felelősségüket, lett volna esély az 1 százalék – és vele az állami támogatás – elérésére, azóta pedig országos hálózattá alakulhatott volna a szervezet. Horváth ma már egy polgárjogi párt létrehozását javasolja, mely nem etnikai alapon szerveződne, ugyanis szerinte egy idő után az identitáspolitika kevés, ezért a polgárosodás és az egyenlő jogok kiharcolásáért felsorakozó embereket és közösségeket kell összefogni.
A cigányság 30 százalékának, tehát nagyjából 300 ezer embernek sikerült a középosztály részévé válni, ennek a 10 százaléka tudott egy közép- és felső középosztálybeli életszínvonalat megteremteni magának. Ők lehetnek a bázisai egy politikai platformnak, és azok a nem cigány társadalomrészek, amelyek a hatalom szemében ugyanolyan «színűek», mint a romák. És az ő sorsukért, boldogulásukért feladatot, felelősséget érző polgárság lesz a húzóerő. E három társadalomrész szövetsége alkothatja azt az új politikai formációt, ami a jelenlegi establishment bukása után képviseletet követelhet magának
– bizakodik Horváth.
