Na, lesz „gyermekvédelmi” népszavazás! Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, a magyar miniszterelnök szavai következnek:
Sérelmezik, hogy nálunk nem lehetséges az, ami Nyugat-Európában már állandósult. Ott az LMBTQ-aktivisták bejárnak az óvodákba és az iskolákba, ők végzik a szexuális felvilágosítást. Nálunk is ezt akarják, ezért a brüsszeli bürokraták fenyegetőznek, kötelezettségszegési eljárásokat indítanak, vagyis visszaélnek a hatalmukkal.
Ezért vált égetővé a szükség, hogy a kormány a mi pénzünkből megkérdezzen minket.
- Támogatja-e Ön, hogy köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?
- Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyerekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?
- Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nemi átalakító kezelések?
- Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?
- Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?
Béla kisasszony innentől kuka?
A Fidesz kamukérdőíveit következetesen bojkottálom, de ezúttal elárulom: nem támogatom, hogy bárki nemátalakító műtétre, vagy ilyen kezelésekre akarjon rábírni gyermekeket, meg azt sem, hogy a gyermekek számára ezek elérhetők legyenek, és azt sem, hogy a gyermekek felnőtt tartalmakat nézegessenek. Ezeket nyilván senki sem akarja, akinek csöpp esze van.
Amúgy a valóságban nyilván nem LMBTQ-aktivisták végzik az iskolákban a szexuális felvilágosítást; de hát megszoktuk, hogy a Fidesz akkor is hazudik, ha kérdez.
Az első és az utolsó kérdéssel különösen nagy gondban vagyok.
Az elsővel azért, mert szülőként eddig sem kérdezett senki, mit tanítsanak a gyerekeimnek a nemi irányultságokról; így például az egyik gyerekem biosztanára simán elmagyarázta a homoszexualitásról a tizenhárom éveseknek, hogy súlyos defekt, ami a természet rendje ellen való. Ezentúl talán megkérdeznek engem ilyesmiről? És a hittanos gyerekek szüleitől engedélyt kérnek, mielőtt kioktatnák a csemetéiket arról, hogy a homoszexualitás halálos bűn?
Az utolsó kérdéssel meg az a gond, hogy „a nem megváltoztatására vonatkozó médiatartalom” az európai epikus hagyománytól elválaszthatatlan, a Kaineus-legendától olyan magyar népmesékig, mint a Béla kisasszony meg az irodalom fiúruhás hősnői, szóval ezt a transzgender-dolgot nem most szarta a liberális ürdüng, hanem bizony az emberi kultúrával egyidős. És hát ilyen gyökeres dolgokat nem lehet kiszaggatni csak úgy ukmukfukk, kedves izé, konzervatívok.
De a legnagyobb probléma, tudjátok, mi? Hogy ennek az egész aljas politikai vircsaftnak pont a gyermekvédelemhez nincs köze.
Engedjük hozzájuk a gyermekeket?
A gyermekvédelem fogalmát a lehető legperverzebb dolog szexuális edukációra szűkíteni. A gyermekvédelem arról szól, hogy a gyerekek megkaphassák mindazt, ami a normális fejlődésükhöz szükséges, valamint védve legyenek mindattól, ami a fejlődésüket hátráltatná.
Valójában súlyosan és sokszorosan sérül a gyermekek védelme Magyarországon, és ezen csak ront, hogy a Fidesz – bár a család szentségének mézesmázos jelszavát hímezte a lobogóra – hatalomtechnikai eszköznek tekinti a legkisebbeket. Ebben az országban az Európai Számvevőszék 2020-as különjelentése szerint a gyerekek közel 24 százaléka van kitéve a szegénység és/vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának.
Sokan közülük olyan területen élnek, ahol nincs se óvoda, se körzeti orvos, se védőnő. Ráadásul az elmúlt évtizedben fokozatosan erősödött a tendencia, hogy a nélkülöző családoktól elveszik a gyermekeket, és állami intézményekbe adják, ami az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala szerint is jogsértő gyakorlat. Különösen, ha – és ez bizony sokszor a szülők anyagi helyzetével is összefügg – a gyerek nem jár rendesen iskolába, esetleg mentális, magatartási, beilleszkedési problémákkal küzd.
És hát mi történik ezekben a gyermekvédelmi intézményekben? Az első válasz az, hogy nem igazán tudjuk. Mert nem vagyunk ott, és nem látjuk. Mert a gyermekeket is ellátó szociális intézmények – a gyermekek személyiségi jogaira hivatkozva – zártak, oda csak az alkalmazottak juthatnak be.
A második válasz pedig az, hogy ha nincsenek is közvetlen tapasztalataink,
- mind az ott dolgozó emberektől,
- mind az onnan kikerülő növendékektől,
- de még a független ombudsmani vizsgálatok jelentéseiből
is kirajzolódik a kép, hogy ebben az országban az, amit gyermekvédelemnek neveznek, maga a pokol.
És ebben semmi túlzás. Az egész rendszerben jellemző a drog, az erőszak, az alapjogi biztos jelentései szerint gyakran képzetlen és alkalmatlan emberek dolgoznak az intézményekben – írom ezt úgy, hogy itt és most kifejezem mélységes tiszteletemet az igazi gyermekvédelmi szakemberek iránt, akik ekkora ellenszélben igyekeznek helyt állni.
Na, és aztán ezt az egész rendszert, ami rárohadt az államra és benne az áldozatokra, a kormány igyekszik szépen átjátszani a katolikus egyház kezére. Nyilván azért, mert katolikus papokat soha nem érheti a gyanú árnyéka sem, hogy gyermekeket rontanak meg.
Az ablakon rácsok, a szájakon lakat
Elmesélek két történetet, kedves Fidesz. Az egyik Kalocsán játszódik. Tíz és tizennyolc év közötti, speciális nevelési igényű fiatalokat gondoznak itt, gyakorlatilag börtönkörülmények közt. Az ombudsman idén kiszámolta a kosztpénzből, és közzétette a jelentésében, hogy ezek a gyerekek nem kapnak eleget enni. Azonkívül rengeteg vallomás, jelentés és vizsgálati eredmény mutatja, hogy az erőszak a hétköznapok megszokott része. Intézeti dolgozók és volt növendékek állítják, hogy egyes felnőttek fegyelmező eszköztárában ott az alázás, a verés.
A lelki gondozásukat tizedik éve olyan pap végzi, aki ellen korábban egy fiatal papnövendék molesztálása miatt zajlott egyházi eljárás. Az újságírói kérdésekre az atya nem válaszol, az intézményvezető nem válaszol, a fenntartó minisztérium nem válaszol. További intézkedésekről nem tudunk. Tíz éve minden vezető a helyén, ami bizonyára nincs összefüggésben azzal, hogy az intézményvezető a kormánypárt embere, s 2016-ig fideszes képviselőként tevékenykedett Kalocsán.
A rendőrség az idén lefolytatott egy nyomozást, és nem talált bűncselekményre utaló bizonyítékot. Igaz, a nyomozást lezáró határozat indoklásából az tűnik ki, hogy meg sem hallgatta a gyerekeket, akik az ombudsmani vizsgálat során idén is elmondták, hogy verik és alázzák őket.
Az ablakon rácsok, a szájakon lakat.
Ezek a gyerekek vajon mit követtek el azon kívül, hogy rosszkor, rossz helyre születtek?
És ki védi meg őket?
Meghosszabbítva Bicskéig
A másik történet János bácsiról szól. János bácsi, vagyis Vásárhelyi János egy olyan pedofil, aki 2016-ig volt a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon és Általános Iskola igazgatója, s egy időben büszkén elnökölte az önkormányzat szociális és egészségügyi bizottságát. Évtizedek óta rebesgették a gyermekvédelmi szakmában, hogy valami nincs rendben körülötte, s 2011-ben már konkrét panasz érkezett gyerekektől és kollégáktól arról, hogy szexuálisan kihasználja a növendékeket.
Legalább felfüggesztették a vizsgálat lezárulásáig? Legalább elzárták tőle a gyerekeket? Szó sincs róla. Minden illetékes felügyeleti szerv segédkezett az eltussolásban. A rendőrség gyorsan lezárta az első nyomozást; ahogy most Kalocsán, akkor Bicskén sem találtak semmiféle bizonyítékot.
János bácsinak tehát hajaszála sem görbült. Sőt!
- 2015-ben Bicske díszpolgára lett,
- a Tarlós István vezette főváros Bárczy István-Díjjal tüntette ki,
- 2016 augusztusában állami kitüntetést, bronzkeresztet vehetett át Áder Jánostól „a gyermekvédelemben végzett kiemelkedő munkájáért”; amire Balog Zoltán akkori EMMI-miniszter terjesztette fel.
Szóval ez a szörnyeteg a figyelmeztető jelek napvilágra kerülése után, éveken keresztül folytathatta tevékenységét, a sértettek védője szerint napi szinten molesztálták a gyerekeket. Amikor az egyik fiú már nem bírta tovább és öngyilkos lett, a társai pedig nyilvánosság elé léptek, már tényleg ki kellett takarni a parazsat: János bácsi 2018-ban, huszonhat évig tartó zavartalan pályafutás után megkezdte nyolcéves börtönbüntetésének letöltését.
Intézményi szinten azóta sem vállalta senki a felelősséget a történtekért.
És javasolnék egy alternatív kérdéssort, ha már mindenáron gyermekvédelmi a népszavazás:
- Akarja-e Ön, hogy a gyermekeit politikai propagandaeszközként használja a kormányzat?
- Támogatja-e, hogy a kiskorú gyermekeket társadalmi kisebbségek elleni masszív gyűlölködésre neveljék?
- Támogatja-e, hogy a szegény családoktól az állam elvegye a gyermekeiket, ahelyett, hogy a családokon próbálna segíteni?
- Támogatja-e, hogy a családból kiemelt gyermekeket börtönszerű építményekben összezsúfolva verjék és akár szexuálisan kihasználják?
- Támogatja-e, hogy a kormány kirakattörvények mögé bújva a katolikus egyház fenntartásába adja át a magyar gyermekvédelmi intézményeket?
Válaszoljon ki-ki a lelkiismerete szerint. Legalább önmagának.
