Amióta csak létezik mentelmi jog, lényege, hogy a parlamenti képviselőket megvédjék a megalapozatlan hatósági eljárásoktól, a politikailag fűszerezett zaklatásoktól. Az alaptörvény rögzíti, hogy a képviselőket megilleti a mentelmi jog, tartalmát részletesebben az Országgyűlésről szóló törvény fejti ki:
a képviselő bíróság vagy hatóság előtt – képviselői megbízatásának ideje alatt és azt követően – nem vonható felelősségre leadott szavazata, továbbá a képviselői megbízatásának gyakorlása során a képviselői megbízatásával összefüggésben általa közölt tény vagy vélemény miatt.
Ahogy a Prédikátorok könyve mondja: nincs semmi új a nap alatt, és ez bizony a jogban is így van. Nem a mai jogalkotók találták ki a mentelmi jogot, annak a maihoz hasonló fogalma és szabályai már a XVII. században megjelentek. A brit Bill of Rights 1689-ben így fogalmazott:
a parlamenti szólásszabadságot, vitákat vagy eljárást bíróságok vagy parlamenten kívüli más helyek nem vonhatják kétségbe, és emiatt eljárást nem indíthatnak.
Hasonlóan védte a nemzetgyűlés tagjainak szólásszabadságát 1790-ben a francia, majd az Országgyűlés tagjaiét a magyar jogalkotás is.
A mentelmi jog kettős természetű. Az idézett definíció a képviselő úgynevezett „felelősség nélküliségét”, más kifejezéssel „felelőtlenségét” garantálja. Ennek célja, hogy a hatalom demokratikus gyakorlását utólag se lehessen jogi úton számon kérni. A képviselő parlamentben elmondott véleménye, tényállítása vagy szavazata semmiféle hatósági eljárást nem alapozhat meg az után sem, hogy mandátuma megszűnt. Politikai következménye persze lehet mindennek, de csak annyiban, hogy legközelebb a választók majd nem szavaznak rá.
A mentelmi jog másik aspektusa a „sérthetetlenség”. Ez azt jelenti, hogy a képviselő ellen büntető- vagy szabálysértési eljárást, illetve büntető kényszerintézkedést csak akkor lehet indítani, vagy lefolytatni, ha mentelmi jogát a parlament kétharmados többséggel felfüggesztette. Ez alól viszont vannak kivételek. A képviselő nem mondhat le mentelmi jogáról, kivéve azt az esetet, ha szabálysértési eljárás indul ellene. Viszont a képviselőt is őrizetbe lehet venni, ha bűncselekmény vagy bizonyos szabálysértések elkövetésénél tetten érik.
További kivételt alkotnak egyes, a törvényben konkrétan felsorol bűncselekmények. Nem védi a képviselőt mentelmi joga, ha közösség elleni uszítást, nemzeti jelkép megsértését, a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását, vagy minősített adattal való visszaélést követ el. A mentelmi jog nem érvényesül akkor sem, ha a képviselőt polgári jogi felelősség terheli. (Ez ezer féle dolog lehet, egy adásvételtől kezdve, bármilyen károkozáson, tartozáson keresztül akár egy örökösödési vagy gyermekelhelyezési vitáig igen széles a skála.) Ugyancsak nincs mentelmi joga a képviselőnek a közigazgatási hatósági eljárások esetében. Ebből is számtalan fajta van, az építési engedélyektől kezdve az erkölcsi bizonyítvány kiadásán, vagy a nullás adótartozás igazolásán át egészen a közigazgatási bírságokig.
Ahhoz, hogy a képviselő ellen büntetőeljárást lehessen kezdeményezni, illetve folytatni, vádemelés előtt a legfőbb ügyész, utána a bíróság fordul a parlamenthez, egész pontosan a házelnökhöz, és tesz indítványt a mentelmi jog felfüggesztésére.
Hasonló az eljárásrend a magánvádas és pótmagánvádas ügyekben is. A döntést végül a parlament hozza meg. Mentelmi joga nemcsak a parlamenti képviselőknek, hanem számos más, fontos közhivatalt viselő személynek is van, így például az ombudsmannak, az Állami Számvevőszék elnökének, az alkotmánybíróknak, az ügyészeknek és a a bíráknak. Ezen kívül van még diplomáciai és a nemzetközi jogon alapuló mentesség is.
De térjünk vissza a képviselők, illetve a képviselőjelöltek mentességére, mert ez utóbbi okoz most a jogalkalmazóknak problémát!
A képviselőjelölteket – jelöltségük idejére – ugyanolyan mentelmi jog illeti meg, mint a képviselőket. A különbség mindössze annyi, hogy a jelöltek mentelmi jogának felfüggesztéséről nem a parlament, hanem a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) jogosult dönteni, a felfüggesztésre irányuló indítványt a szervezet elnökéhez kell benyújtani. Az NVB értelemszerűen kétféle döntést hozhat. Ha felfüggeszti a képviselőjelölt mentelmi jogát, a büntetőeljárás lefolytatható, minden úgy történik, mint bárki más ellen indított büntetőeljárás esetében. A „bajok” akkor kezdődnek, ha az NVB úgy dönt, hogy a képviselőjelölt mentelmi jogát nem függeszti fel. Ez azt jelenti, hogy amíg a képviselőjelöltség fennáll, nem folytatható ellene büntetőeljárás, ha pedig éppen zajlik ellene büntetőeljárás, azt meg kell szüntetni.
Hogy pontosan értsük, mi történt Czeglédy Csaba esetében, nézzük a tényeket. A büntetőeljárás 2015-ben bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás és más bűntettek miatt indult Czeglédy és társai ellen. Az ügyészség idén februárban vádat is emelt valamennyiük ellen. Czeglédy az európai parlamenti választáson a DK listájának 36. helyén szerepelt, ezért az NVB 2019 áprilisában megállapította, hogy képviselőjelöltként mentelmi jog illeti meg. Ugyanebben a hónapban a bíróság az NVB elnökéhez fordult, azt indítványozva, hogy az előtte lévő büntetőeljárás lefolytatása érdekében függesszék fel a mentelmi jogot. Ezzel egyidejűleg pedig a bíróság – a büntetőeljárási törvény alapján – a képviselőjelölttel szemben folyó büntetőeljárást felfüggesztette. Az NVB azonban május 7-i döntésével Czeglédy mentelmi jogát fenntartotta. A bíróság ekkor, ugyancsak a büntetőeljárási törvény rendelkezésének megfelelően, az eljárást Czeglédyvel szemben megszüntette.
A képviselőjelölt mentelmi joga azonban csak addig tart, amíg a jelöltsége. Vagyis a május 26-án megtartott európai parlamenti választások estéjén – mivel a lista végén, jelképes helyén szereplő Czeglédyből nem lett képviselő – meg is szűnt.
Június 13-án a Csongrád Megyei Főügyészség indítványozta is, hogy a bíróság rendelje el a korábban megszüntetett büntetőeljárás folytatását az eredetileg benyújtott vádirat alapján. Az ügyész azzal érvelt, hogy a volt, ámde megszűnt mentelmi jog csak átmeneti eljárási akadály volt, így a korábbi eljárási cselekmények továbbra is érvényesek. Azt is állította, hogy annak a bíróságnak joga és kötelessége folytatni az eljárást, amelyik azt korábban megszüntette. A bíróság viszont az ügyészi indítványt elutasította. Szó szerint idézte a büntetőeljárási törvényt, amely így szól: ha törvény eltérően nem rendelkezik, az eljárás ilyen okból (mármint a mentelmi jog megléte miatt) történő megszüntetése nem akadálya annak, hogy a mentelmi jog megszűnését követően a büntetőeljárást lefolytassák”.
A törvénynek ebből a megfogalmazásából nem következik sem az, hogy a bíróság folytathatja az eljárást, az meg végképp nem, hogy folytatni köteles – folytatta az indokolást a bíróság. A megszüntetés ugyanis azt jelenti, hogy a bíróság előtt nincs Czeglédy Csaba elleni ügy. Vagyis nincs mit folytasson. A törvény azonban lehetőséget biztosít arra, hogy a vádhatóság – a mentelmi jog megszűnését követően – ismét bíróság elé vigye az ügyet, vagyis újból vádat emeljen. Bár a Csongrád Megyei Törvényszék végzése – e sorok írásakor – még nem jogerős, ám igen logikus.
Az azonban nyitott kérdés, vajon mit kell tennie az ügyésznek, ha azt akarja – márpedig, úgy tűnik, azt akarja – hogy lefolytassák Czeglédy Csaba ellen a büntetőeljárást. Vajon elég-e, ha változatlan tartalommal újból benyújtja ellene a vádiratot? Vagy meg kell ismételni az egész nyomozati eljárást? És ha igen, akkor hogyan? A többi vádlott ellen jelenleg is bírói szakban folyik a büntető per, a bíróság éppen e héten kezdte meg az úgynevezett előkészítő ülést. Ha Czeglédy ellen külön kell lefolytatni a – nem tudni honnan – újra elinduló eljárást, ám a többi vádlottat közben akár elítélik, akár felmentik, ők a későbbiekben már csak tanúk lehetnek az újabb ügyben. Méghozzá olyan tanúk, akik – mivel korábban vádlottak voltak – nem kötelesek vallomást tenni.
Azt gondolom, az eddigiekből kiderült, hogy a büntetőeljárási törvény megalkotói nem gondolták végig, mi a teendő ilyen esetben.
Mint ahogyan az sem a megfelelő megoldás, ahogyan Kósa Lajos és Kocsis Máté akarja átvágni a gordiuszi csomót törvénymódosítási javaslatukkal. Ők azt javasolják, hogy az a képviselőjelölt, aki ellen már folyamatban van egy büntetőeljárás, ne kaphasson mentelmi jogot. Azaz kiöntenék a fürdővízzel a gyereket is. Ha ugyanis a parlament az ehhez szükséges kétharmaddal elfogadja ezt a módosítást, az elvben lehetővé tenné az ügyészségnek, hogy a nekik valamilyen szempontból nem megfelelő jelöltet – annak nyilvántartásba vétele előtt – meggyanúsítsák valamivel.
Hogy ez nem teljesen légből kapott feltételezés, arra utalhat, hogy maga az ügyészséget vezető Polt Péter már a 2010-ben írt doktori értekezésében is azt fejtegette, hogy „a parlamenti képviselőjelöltek sérthetetlenségét – mivel az nem érinti az országgyűlés működésének zavartalanságát – meg kell szüntetni”. Polt persze még ennél is tovább ment, disszertációja szerint „az alkotmánybírák, bírók, ügyészek, országgyűlési biztosok, ÁSZ-elnök, alelnök felelősségmentességét felül kell vizsgálni, és ahol értelmezhetetlen, illetve nem szükséges, meg kell szüntetni” – írta. Ha ezt tennék, az itt felsorolt hivatásrendek tagjait olyan függő helyzetbe hoznák, hogy nem csak függetlenségüket, de annak még a látszatát sem lehetne fenntartani. Pedig nem a mentelmi jogot kellene piszkálni, sokkal inkább a büntetőeljárási törvényt kéne egyértelművé tenni.
A szerző volt bíró.
Kiemelt kép: Balogh Zoltán / MTI
