Izgatottan várták a harmadikos gyerekek Coopert, kő-papír ollóval és a belenéztél játékkal ütötték el az időt a shetlandi póni érkezéséig. Amikor viszont Hutera-Krasznai Gabriella bevezette az állatot a terembe, csend lett. Én ilyen kis lovat még életemben nem láttam, de a gyerekek már igen, hiszen nem ez volt az első alkalom, hogy találkoztak Cooperrel. A rajztanárként végzett pedagógus a XIII. kerületi Eötvös József Általános Iskolában egy Magyarországon rendhagyónak számító módszerrel, az állatasszisztált pedagógiával fejleszti a gyerekeket.
Cooper sörényéről kis cetlik lógtak le, ezekre lovakkal kapcsolatos kérdések voltak felírva. Hogyan kommunikálnak egymással a lovak? – olvasta fel Bogi az első kérdést, és gyorsan meg is válaszolta: testbeszéddel. Hibátlan, így három bója között körbevezethette a pónit. Balázs óvatosan vette le a következő cetlit Cooperről, nehogy meghúzza a sörényét. Mit isznak a lovak? Vizet, válaszolta Balázs, és azt is elárulta, miért.
Mert a lovak nem tudnak hányni.
Ez nekem új volt, de nem ez volt az egyetlen friss információ számomra. Megtudtam például, hogy havonta egy centit nő a lovak patája, hogy körülbelül 36 foguk van, hogy akár 40 liter vizet is megisznak naponta. És a saját szememmel láttam, hogy a lónak négy lába van, mégis megbotlik, Cooper ugyanis még nem szokta meg a parkettát, így néha csúszkált rajta kicsit.
Elfogytak a kérdések, jöhetett az etetés. Cooper alig bírta tartani a tempót, a gyerekek egymás után tolták a szája elé a répát, finoman, nyitott tenyérrel, ahogy Gabriella az első órán megtanította nekik. Nem is maradt el a dicséret, meg a simogatás sem, a póni minden falat mellé komoly hátvakarást kapott. Mi tetszett a legjobban? – kérdezte a pedagógus az óra végén. Az egyik kislánynak a „simi”, a másiknak az etetés, a harmadiknak a kérdések.
Körülbelül 35 percet bír Cooper, ennél jobban nem lehet leterhelni, mégiscsak 32 gyerekkel van összezárva kis helyen. Méltóságteljesen távozik a teremből, ki a pickup felé, aztán irány a Pilis, Cooper ott lakik Gabrielláékkal.
Még a kamaszok is lenyugszanak
Nem szoktak ám mindig ilyen nyugodtak lenni, de Cooper nagyon jó hatással van rájuk. És ránk is, szerintem én várom a legjobban, hogy jöjjön.
– mondta Batta-Istók Irén a harmadikosok osztályfőnöke. A póni előtt Hutera Gabriella kutyákkal tanította a gyerekeket, már akkor kiderült, hogy a heti egy foglalkozás megnyugtatja és motiválja a diákokat.
Egy városi gyereknek egy kutya már nem újdonság, de lovat nem látnak minden nap. Ráadásul egy jól betanított kutya gyakorlatilag vakon követi a gyerekeket, egy lovat viszont inkább vezetni kell, így a kissé határozatlanabb gyerekek is bátrabbak lesznek
– tette hozzá Hutera Gabriella.
Nem csak harmadikosoknak tart órát Cooperrel, a nyolcadikosoknál is működik az állatasszisztált pedagógia, szaktanár jelenlétében, a cetlik segítségével kiválóan lehet például angolul tanulni és beszéltetni a gyerekeket.
Még a kamasz gyerekek is megnyugszanak, ellágyulnak akkor, amikor a pónival közösen tartjuk az órát.
A legfontosabb talán mégis az, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan kell viselkedni egy állattal, hogyan kell jól szeretni egy állatot. Már tudják, hogy ha Cooper a teremben van, nincsen hangoskodás, kiabálás, mert az zavarná az állatot. Hutera Gabriella nagyon hálás az igazgatónőnek, aki rövid gondolkozás után mondott igent a rajztanár kérésére. Cserhátiné Gémesi Gyöngyi örül, hogy az iskolájukban egy ilyen új módszert vezettek be, ami láthatóan nemcsak a gyerekeknek, de a szülőknek is tetszik.
Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu
