A Magyar Nemzetnek a volt cseh államfő a budapesti migrációs konferencián azt mondta, az Európai Parlament az EU hivatalos propagandaszerve, amely az integrációt támogatja. Szocialisták és kereszténydemokraták együtt küzdenek az ellen, aki bírálni meri ezt a hivatalos európai doktrínát.
Václav Klaus szerint az uniós elit mindig ellentámadásba lendült, ha a nemzetek szuverenitását támogatók, mint ő is, sikert értek el, de a budapesti konferencia akár egy új mozgalom kezdete is lehet.
A kommunizmus bukása után Közép-Európa vezetői azon versenyeztek, hogy elsőként csatlakozzanak az unióhoz, de három évtized után „ideje valamit közösen csinálni”.
A mi emlékeink teljesen mások, mint a nyugati országokéi, és szükség van erre az együttműködésre.
Ennek kapcsán az egykori cseh elnök elárulta, őt sokkolta, amikor egy uniós csúcson ráébredt, milyen szoros a nyugati vezetők közti viszony.
Mostanra azonban el kell felejteni a hidegháborús „kelet–nyugat felosztást”, mert a megosztottság
a valódi demokraták és a nem valódiak között
van. Ez a valódi választóvonal, mert demokraták vannak minden országban, de velük szemben állnak azok, akik az európai elithez tartoznak (a politika, a tudomány, a média világában).
Az Európai Parlament nem egy igazi parlament, csak úgy tesz, mintha az volna. Az európai országok elküldik Brüsszelbe és Strasbourgba azokat a politikusokat, akik nem nyertek saját országukban, így azt mondhatjuk, az ott ülők a második vonalat képviselik.
Nem lát esélyt a változásra.
Magyarországon lehetnek bal- és jobboldali pártok, ez Brüsszelben lehetetlenség.
A volt elnök korábban sokat bírálta a visegrádi együttműködést, de most úgy látja, a V4 tevékenységének a migrációs válság új lendületet adott.
Integráció? Migráció? Generáció!
Szerinte a közép-európai országok
álláspontja inkább az idősebb nemzedék álláspontja, nem a fiataloké.
Azt érzi, hogy a négy közép-európai állam fiataljai is az EU-propaganda áldozatai,
márpedig az EU ebből a szempontból sokkal agresszívabb, mint a Szovjetunió volt a későbbi időszakban. Nem mondom, hogy Sztálin idején nem volt szigorúbb, de a nyolcvanas években biztos nem volt olyan agresszív a propaganda, mint manapság az unióban. A fiatalok gondban is vannak.
Az ő fiai még nagyon hasonlóan gondolkodnak, mint ő, de ez már nem igaz az unokáira.
Kiemelt kép: MTI/Illyés Tibor
