Noha az elmúlt években – főként a devizahiteles válság miatt – folyamatosan nőtt a kilakoltatások száma, képtelenség felfogni azt, mit jelent körülbelül 10 ezer család utcára kerülése, de legalábbis lakhatási bizonytalansága. A statisztikák szerint ugyanis az elmúlt három évben nagyságrendileg ennyi kilakoltatás történt. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar nyilvántartása alapján
- a legtöbb családot 2017-ben lakoltatták ki, abban az évben több mint 3600-an kényszerültek elhagyni az otthonukat.
- 2016-ban 3 ezren veszítették el otthonukat,
- az idei végleges adatokat egyelőre nem tudni, de októberig 2274 esetben lakoltattak ki az önálló bírósági végrehajtók.
A családok többsége barátoknál, rokonoknál vagy bérelt lakásban húzta meg magát, de akadnak olyanok is, akik nem tudnak hova menni, ilyen esetben pedig az illetékes gyámhivatalnak kötelessége a kiskorú gyermekeket kiemelni a családból és elhelyezni.
A végrehajtási törvény szerint a kilakoltatáskor kiskorú gyermek érintettsége esetén a gyámhatóság képviselője is részt vesz. Ilyenkor az ügyben eljáró önálló bírósági végrehajtó kötelessége megkérdezni a családot, hogy van-e hova menniük. Ha nincs, a gyámhivatalnak be kell avatkoznia.
Noha a Magyar Bírósági Végrehajtói Karnak nincsenek erre vonatkozó statisztikái, Schadl György, a szervezet elnöke korábban arról beszélt a Magyar Nemzetnek, hogy minden évben akadnak olyan esetek, amikor a család nem tud hova menni, és a gyámhivatal – ha ideiglenesen is – gondoskodik a kiskorú gyermekek elhelyezéséről. Tehát ha kis számban is, de előfordul, hogy családok hullanak szét azért, mert olyan adósságcsapdába kerülnek, ahonnan nincs kiút.
Fotó: MTI / Varga György
Nem a végrehajtói kar az egyetlen illetékes szervezet, amely nem vezet statisztikát az állami gondozásba került kilakoltatott gyerekekről, kiderült, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma sem tartja nyilván ezeket az adatokat. A családok évében ugyanis hiába fordultunk a tárcához közérdekű adatigényléssel, nem tudtak érdemi választ adni kérdéseinkre.
Mindez azért is érdekes, mert
A törvénymódosítást A Város Mindenkié csoport kezdeményezte, a parlamentnek az LMP, az Együtt és a Párbeszéd képviselői nyújtották be. A javaslat az önkormányzatok kötelezettségévé tette volna a kilakoltatással fenyegetett gyermekes családok elhelyezését, emellett az önkormányzati ingatlanban élő, illetve lakáshiteles családok esetében is tiltotta volna a lakáskiürítés bírósági elrendelését, ha amiatt az érintettek utcára kerülnének.
Decemberben A Város Mindenkié (AVM) csoport újra törvénymódosító javaslattal próbálkozott, és tízezer ember, továbbá tíz csatlakozó civil szervezet nevében kereste meg újra az Emberi Erőforrások Minisztériumát annak érdekében, hogy gyermekes családokat ne lehessen az utcára kilakoltatni.
A javaslat
- előírná, hogy a települési önkormányzatoknak kötelezettségük megfelelő együttes elhelyezést biztosítani a kilakoltatás által fenyegetett vagy lakhatásukat elvesztett helyi kötődésű gyermekes családoknak;
- az önkormányzati bérlakások és a lakáshiteles ügyek esetében megtiltaná a lakáskiürítés bírósági elrendelését abban az esetben, ha az gyermekes családok elhelyezés nélküli kilakoltatásához vezetne.
Mivel sem az Emmi, sem a végrehajtók nem rendelkeztek adatokkal a kilakoltatott és állami gondozásba vett gyermekek számáról, a 24.hu egyesével kérte ki az adatokat 19 megyei és a budapesti kormányhivatal gyámhivatali osztályától. A megyei kormányhivatalok egytől-egyig választ adtak kérdéseinkre, azonban a budapesti hivatal azt közölte, nem rendelkezik a kért információkkal. Ez pedig azért lett volna fontos, mert messze Budapesten történik a legtöbb végrehajtás és kilakoltatás, így a kapott adatok felemás képet mutathatnak.
A gyámhivatali beavatkozások
- Borsod,
- Pest,
- Somogy,
- Szabolcs-Szatmár-Bereg és
- Zala megyében
történtek.
A budapesti adatok visszatartása miatt a 24.hu a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordult.
Kiemelt képünk illusztráció (MTI / Kálmándy Ferenc)
