Belföld

Mennyit változtunk 70 év alatt? Ki a legkártékonyabb magyar?

  • Az újév alkalmából megismételtük egy 1947-es éves magyar közvélemény-kutatás néhány kérdését.
  • Sokat változtak barátkozási, ismerkedési szokásaink.
  • Örökké hódít a reformkor: hetven éve Kossuth volt a legnépszerűbb történelmi személy, ma Széchenyi István.

A második világháborút követő években a Magyar Távirati Iroda több kérdésben is közvélemény-kutatást végzett „Nagy-Budapesten”, szerencsére az adatok megmaradtak. A Ténygyár és a Závecz Research arra kereste a választ, hogy mi változott 70 év alatt két kérdésben: kivel barátkoznak szívesen a magyarok, illetve milyen történelmi személyiségeket kedvelnek legjobban? A hetven évvel ezelőtti kérdéseket a mai közbeszédnek megfelelően tettük fel, a felmérés december végén az ország felnőtt népességét reprezentáló, 1000 fős mintán készült, telefonos adatfelvételi módszerrel.

Mindig kell egy barát

Hetven év egy nemzet történetében sok idő. Nem véletlen tehát, hogy jelentősen megváltozott, hogyan állnak a magyarok a társaikhoz és barátaikhoz, mit keresnek a másikban. 1947-ben a magyarok többsége (50-55%)* fontosnak tartotta, hogy vele egykorúakkal barátkozzon, és csak 5-8 százalék válaszolta azt, hogy ismerkedésnél számára lényegtelen az életkor. 13-15 százalék a fiatalabbak, 18-26 százalék az idősebbek társaságát kereste. 2017-re ez az arány rendesen megfordult: 50 százalék számára teljesen mindegy, hogy fiatalabbakkal vagy idősebbekkel ismerkedik, 34 százalék preferálja az egykorúakat, és csupán 6-6 százalék az idősebbeket.

Azaz a kor kevésbé számít, mint 70 éve, de mi a helyzet az iskolázottsággal? 1947-ben az emberek fele a hasonló műveltséget preferálta, 30-45 százalék „vonzódott” az iskolázottabbakhoz, 5-13 százalék számára ez nem volt fontos szempont. Ma az iskolázottság már nem kulcskérdés: 50 százaléknak teljesen mindegy, hogy barátja több vagy kevesebb iskolát végzett, és csak 29 százalék preferálja a hasonló végzettségű embereket. Az iskolázottság legkevésbé a fiatalokat érdekli. Hasonló a helyzet a nemekkel is:

hetven éve a többség (50-60%) azonos neműekkel barátkozott legszívesebben, ma viszont jóval kevésbé számít, hogy férfi-e vagy nő, akivel barátságot köt.

Amiben nincs érdemi változás, hogy a magyarok továbbra is vonzódnak a hasonló stílushoz és megjelenéshez: hetven éve az emberek nagyjából fele válaszolta, hogy a „hasonló megjelenésű” emberekkel barátkozik szívesen, ma ez az arány 46 százalék, 44 százaléknak pedig ez sem fontos kérdés – számukra nyilvánvalóan hangsúlyosabbak a belső tulajdonságok és értékek.

 

Széchenyi népszerűsége örök, ma Orbán a legnépszerűtlenebbek között szerepel

A hetven évvel ezelőtti kutatás vizsgálta azt is, milyen történelmi személyekre néznek fel a magyarok. Hét évtizede kevésbé voltunk megosztottak, mint ma: 27 százalék számára Kossuth Lajos volt az igazi példakép, az egykori kormányzó-elnököt Mátyás király (12%), Széchenyi István (12%), Szent István (10%), majd jócskán lemaradva Nagy Lajos (4%), Petőfi Sándor (4%), Rákóczi Ferenc (4%) és Deák Ferenc (1,5%) követte.

Úgy tűnik, a példaképeink nehezen avulnak el, legalábbis

Széchenyi István (14,3%) és Mátyás király (13,3%) népszerűsége örök, a 2017-es listát ugyanis ők vezetik. Szent István a harmadik (9,5%), majd jelentősen lemaradva Kossuth Lajos (5,4%), Deák Ferenc (4,6%) és Rákóczi Ferenc (1,7%) következik. Evidensen nem szerepelhetett az 1947-es listán Kádár János (Kádárt a magyarok 1,2 százaléka tartja a legfontosabb példaképnek), Göncz Árpád (0,7%) és Orbán Viktor (0,7%) sem. Petőfi Sándor a 2017 végén készített kutatásban 0,2 százalékponttal marad el Orbántól.

És hogy kit tartunk a legkártékonyabb alaknak? Hetven éve ez nem volt kérdés: a magyarok 54 százaléka a náci Szálasi Ferencet nevezte a legkárosabb történelmi személynek – ehhez persze érdemes figyelembe venni, hogy a háború utáni időszakban készült a felmérés, amikor a vészkorszak, a német megszállás és Budapest ostroma sokak számára még igen közeli élmény volt. Szálasi Ferencet a „kártékonysági listán” Horthy Miklós (12%), majd a Habsburg család (3,3%), Haynau (2,3%), Gömbös Gyula (1,4%), Bethlen István (1,1%), Metternich (0,7%) és Ferenc József (0,7%) követte.

Hetven évvel később egészen mást gondolunk Magyarország történetéről. Ma a magyarok sokkal megosztottabbak abban a kérdésben, ki ártott legtöbbet a történelem során az országnak. Szálasi Ferencet például csupán 2,9 százalék nevezte meg, de ennek ellenére nem jelenthető ki, hogy nőtt volna Szálasi elfogadottsága – valószínűleg csak jóval kevesebben vannak, akik személyesen átélték a második világháborút és a magyar történelem egyik legsötétebb korszakát.

A legkártékonyabb történelmi személy Rákosi Mátyás lett, a kommunista diktátort 9,5 százalék említette. Orbán Viktort 8,8 százaléknyi magyar tartja a legkárosabbnak, nyilvánvalóan nem függetlenül az aktuálpolitikai preferenciáktól sem.

Rákosit és Orbánt Kádár János (4,8%), majd Horthy Miklós (4,7%) követi. Orbán Viktor „eredményének” tekintetében talán meglepő, hogy Gyurcsány Ferencet csak 4,4 százalék nevezte a legkárosabbnak. Szálasi Ferenc a hatodik lett. A kormányzati Soros-kampányra 2,1 százalék volt annyira fogékony, hogy egyenesen a magyar történelem legkártékonyabb figurájának tartsa a filantróp üzletember Soros Györgyöt. Adolf Hitler pozícióját a legkártékonyabbak listáján aligha vitatják sokan: a náci vezért 1,5 százalék tartja a magyar nemzet legnagyobb sírásójának a történelem során.

* Az 1947-es kutatások eredményei azért mutatnak szórást, mert különböző végzettség szerint bontották le őket az MTI munkatársai, összesített adatokat pedig nem közöltek.

Sokáig ez volt az utolsó közvélemény-kutatás

1946-47: a második világháború utáni újjáépítés évei. És a magyarországi közvélemény-kutatás végnapjai is, ugyanis ezt követően a kommunista hatalom betiltotta a felméréseket. Sokáig tehát az akkori Magyar Távirati Iroda évkönyve volt az utolsó, ami átfogó képet adott a magyarok szokásairól, életmódjáról, gondolkodásáról.

 

A magyarok többsége 1947-ben úgy vélte, hogy a békekötés után nagyjából öt év kell majd, hogy helyreálljon a háború előtti életszínvonal Magyarországon. Meglehetősen megosztott volt abban a kérdésben az ország, hogy Magyarország demokratikus országnak tekinthető-e: 53 százalék szerint igen, 45 százalék szerint nem. A többség a legnagyobb problémának a világon a spanyol (a Franco-diktatúra megszilárdulásának ideje ez), görög (polgárháborús időszak) és a magyar-csehszlovák helyzetet látta.

 

A munkaidőben nem volt nagy eltérés a jelenlegihez képest: a többség 6-8, illetve 8-10 órát dolgozott, néhányan 10-12 órát mondtak. A szabadidőt a legtöbben könyvek és újságok olvasásával, sétával és kirándulással, napozással (!) és háztartási tevékenységekkel töltötték. A legkedvesebb szórakozások a mozi, a színház és a könyv voltak. A felmérés szerint a megkérdezettek csaknem fele, 42 százalék olvasott valamilyen könyvet 1947-ben Budapesten. A többség szépirodalmat, de népszerű volt a tudományos ismeretterjesztő és a – a kutatók némi sajnálatára – a ponyva is. A legolvasottabb szerzők Margaret Mitchell, Jókai Mór, Erich Meria Remarque, Zilahy Lajos és Luis Bromfield voltak.

A Ténygyár (www.tenygyar.hu) decemberben indult online lap, amely kizárólag kutatás- és adatalapú, tudományosan megalapozott híreket közül. Elsődleges felülete a Pulzus nevű új kutatási eszközzel végzett felméréseknek. A Pulzus egy ingyenes applikáció és Facebook-chatbot, amely naponta küld kérdéseket a felhasználóknak, azt ígéri, élménnyé teszi a véleménynyilvánítást. Az applikációval minden szavazat pontot ér, a pontokat ajándékokra, nyereményekre lehet beváltani. Részletek és letöltés itt: www.pulzus.eu.
Kiemelt képünkön: Rákosi Mátyás államminiszter, a magyar Kommunista Párt főtitkára egy félmeztelen, kalapos parasztember kézi kaszájának élét vizsgálja a bácsalmási aratóünnepen. A háttérben egy másik, ingujjas dolgozó paraszt látható, aki a gereblyére támaszkodik.
MTI Fotó/MAFIRT: Rév Miklós

Ajánlott videó

Olvasói sztorik