Két hete indult választási cikksorozatunk, a Csatatér, amelyben öt egyéni választókerületre összpontosítunk. Eddig elemzésekben és videókban tártuk fel a körzetek politikai erőviszonyait, karácsony után pedig riportokban, cikkekben mutatjuk be az ott élők problémáit, a kampány fontos témáit, illetve helyszíneit.
A választókerületekben november végén a Republikon Intézet készített reprezentatív felmérést a pártok és a jelöltek támogatottságáról. Az országos közvélemény-kutatások tükrében nem meglepő, hogy a Fidesz az általunk kiválasztott öt választókerületben is jól áll – de az is látszik, hogy egyikben sem éri el az országosan mért 57 (a Mediánnál 60) százalékos támogatottságot a biztos pártválasztók között. (Arról, hogy felülbecslik-e a Fidesz népszerűségét a kutatások, a napokban Róna Dániel politológus írását közöltük: szerinte illúzió azt gondolni, hogy az nagyságrendileg alatta marad a jelenleg mért értékeknek.)
A Jobbik támogatottsága választókerületenként erősen eltérő: a Belvárosban (és feltehetően Budapest-szerte) gyengén szerepelne, Miskolcon, Nagykanizsán és Gyöngyösön viszont jóval az országos átlagot meghaladó, 20 százalék körüli a népszerűsége a teljes népességben. Az MSZP eredménye jóval kiegyenlítettebb, mind az öt körzetben 7-8 százalékra mérte őket a Republikon Intézet az összes megkérdezett között. A DK Nagykanizsán áll valamivel jobban, mint országosan – ott egyébként a szocialistákkal kötött megegyezés révén Gyurcsány Ferenc pártja nevezheti meg a jelöltet. Az LMP a budapesti belvárosi választókerületben a legerősebb, ami várható volt, hiszen 2014-ben az összes körzet közül ott érték el a legjobb eredményt. A vidéki választókerületekben viszont nem látszik, hogy az LMP beérte volna a szocialistákat.
Határvonalak
Már az egyes körzetek külön vizsgált eredményeiből is látszott, hogy a Jobbik és a baloldal tábora közötti átszavazás egyáltalán nem automatizmus. A felmérésből nem tűnik úgy, hogy visszalépések híján komoly átszavazási hajlandóság lenne akár a baloldalon, akár a radikális jobboldali szavazóknál – vagyis megtörténne az, mint például a megismételt ózdi polgármester-választáson, ahol feltehetően a baloldali szavazók jó része is a Jobbik jelöltjére voksolt, mivel ő volt az esélyesebb.
Bár a körzetenként 300 fős minta hibahatára miatt az egyes pártok helyi szavazótáboráról nehéz pontos megállapításokat tenni, az adatbázisok összevonásával már egy 1500 fős minta áll rendelkezésünkre, amely lehetőséget ad az átszavazási hajlandóság vizsgálatára. (A körzetek összevonásával képzett minta természetesen nem reprezentatív az ország egészére nézve, vagyis nem lehet kijelenteni, hogy a levont következtetések érvényesek az ország egészére, ugyanakkor vélelmezhetjük, hogy a választók hasonlóan viselkednének más csatatérkörzetekben is.) A kereszttábla egyik változója az volt, hogy a válaszadó minek örülne a választás után: ha a Fidesz, a baloldali-liberális pártok, vagy ha a Jobbik kormányozna, a másik pedig az egyes jelöltek támogatottsága.
Az derült ki, hogy ha a Fidesz jelöltjével szemben egy jobbikos és egy MSZP-DK-Együtt-Párbeszéd jelölt állna, úgy a Jobbik-szimpatizánsoknak mindössze a három százaléka szavazna a baloldali egyéni jelöltre, a baloldali kormányzást kívánók közül pedig 5 százalék a Jobbik politikusára. Ez ugyan logikus, de árnyalja azt az ellenzéki oldalon gyakran hangoztatott érvet, hogy a választók pontosan tudják, hogy a körzetükben ki a Fidesz esélyes kihívója, vagyis kire kell – akár saját pártszimpátiájukkal szemben is – voksolniuk, ha kormányváltást akarnak.
Megnéztük azt a forgatókönyvet is, mi történne, ha csak a Jobbik állítana jelöltet a kormánypárttal szemben. Ebben az esetben már kisebb, 900 fős a mintanagyság, hiszen a belvárosi és a szigetvári körzetben a Jobbik kisebb támogatottsága miatt még hipotetikusan sem vizsgáltuk ezt a lehetőséget.
Mindez azt jelzi, hogy a baloldali szavazók igen korlátozottan vehetők csak rá a szélsőjobboldal támogatására – hiába kezdődött meg az erről szóló diskurzus, és hiába érvel emellett például Heller Ágnes.
Természetesen megvizsgáltuk azt a lehetőséget is, hogy csak egy baloldali-liberális jelölt indul a fideszessel szemben. Ebben az esetben 1200 fő a mintanagyság (a nagykanizsai körzetben, ahol az ellenzéki pártok közül a Jobbik számít a legesélyesebbnek, nem vizsgáltunk ilyen eshetőséget). Az látszik, hogy ilyen esetben a jobbikosok valamivel nagyobb arányban szavaznának át az MSZP-DK-Együtt-Párbeszéd jelöltjére, 43 százaléknyian, de ez messze nem mondható általános szavazói magatartásnak.
Az alábbi infografikán szemléltetjük az átszavazási hajlandóságot: a különböző forgatókönyvek közül az oszlopok feletti címsor lapozásával lehet választani.
Kiemelt kép: MTI/Marjai János
