Belföld választás 2018

Indul a Csatatér, a 24.hu választási sorozata

Bita Dániel
Pető Péter
Bita DánielPető Péter

2017. 12. 06. 06:30

Battleground state, csatatérállam – így nevezik az amerikai politikában azokat az államokat, amelyeket reálisan megnyerhet akár a demokrata, akár a republikánus elnökjelölt.

Innen kölcsönzött névvel indul most a 24.hu választási cikksorozata, a Csatatér.

Áprilisig öt egyéni választókerület történéseit követjük nyomon, azokon keresztül mutatva be a helyi és az országos problémákat, az ott élőket, a jelölteket és mondanivalójukat, a kampány főbb témáit és eseményeit, kicsit szerénytelenebbül: Magyarországot.

Noha a másik angol elnevezés (swing state) nyomán idehaza is ismert a billegő körzet fogalma, az amerikai párhuzam több okból is nehézkes. A pártrendszerünk szűk három évtized alatt nem szilárdulhatott meg úgy, ahogyan a kétpárti Egyesült Államokban, és bár 2002-ben és 2006-ban úgy látszott, a hol ide, hol oda hajló néhány tucat körzetben dől el a választás, 2010-re a baloldal összeomlott, a Fidesz pedig három kivétellel az összes egyéni mandátumot elnyerte. Majd a kétharmados többség birtokában egyfordulóssá tette a választási rendszert, a választókerületek száma jelentősen csökkent, így értelemszerűen a határaikat is újrarajzolták. Vagyis amikor billegő körzeteket, csatatereket kerestünk, több évtizedes hagyományok helyett leginkább a 2014-es adatokra támaszkodhattunk.

Ezt tettük, de nem az volt a célunk, hogy az öt legszorosabb választókerületet kiválasszuk – már csak azért sem, mert akkor jóformán csak Budapestre kellene figyelnünk, a Csatatér egyik célja pedig az, hogy kimozduljunk a fővárosból.

Olyan választókerületeket kerestünk, amelyekben a 2014-eshez hasonló erőviszonyok mellett sem előre lefutott a választás, de amelyek ezen felül is érdekesek valamiért, és amelyek együtt – reméljük – jól leképezik Magyarországot. Választhattunk volna öt másik körzetet is, választhattunk volna hármat vagy nyolcat, koncentrálhatnánk valóban csak a legszorosabbnak ígérkező helyszínekre, de hát az élet – és a politika is – már csak olyan, hogy döntéseket igényel. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy egy budapesti, két kelet-magyarországi és két dunántúli választókerületet követünk nyomon.

Salgótarján, 2014. október 12.
A szavazatszámláló bizottság tagjai az urnabontás után kiborítják az asztalra a borítékban lévő szavazólapokat Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia Központban kialakított 18. számú szavazókörben az önkormányzati választás napján, 2014. október 12-én.
MTI Fotó: Komka Péter
Fotó: MTI/Komka Péter

Miskolc

A borsodi 2-es körzet hozta négy éve a legizgalmasabb versenyt: a baloldali összefogás, a Fidesz és a Jobbik jelöltje 1 százalékponton (négyszáz szavazaton) belül végzett. Az MSZP-s Varga László győzött, ő és a jobbikos Pakusza Zoltán vélhetően újra indul, míg a Fidesz jelöltet cserélt. A most is háromesélyes körzethez a megyeszékhelyen kívül csak öt falu tartozik – vagyis a mandátum sorsa az ország negyedik legnépesebb városában dől el.

Gyöngyös

A Heves megyei 2. választókerületben – amely Gyöngyösből és még 55 településből áll –Vona Gábor Jobbik-elnök 2014-ben alig több mint 1 százalékponttal maradt le a fideszes Horváth László mögött, ő volt a legközelebb a radikális pártból ahhoz, hogy mandátumot szerezzen. Most újra megmérkőznek, és talán a baloldal is beleszól a versenybe, miután tőlük jelen állás szerint Hiesz György, az MSZP gyöngyösi polgármestere indul harcba.

Nagykanizsa

Zala megye 3-as körzetéről talán kevesen tudják, hogy viszonylag szoros eredményt hozott négy éve, a Fidesz ott érte el az egyik legrosszabb (40 százalék alatti) eredményét a Dunántúlon. A választókerület azért is érdekes lehet, mert a Jobbik jelöltje, Zakó László, aki négy éve 27 százalékos eredménnyel a második lett, 1998-ban a kisgazdapárt színeiben már bejutott a parlamentbe Nagykanizsáról. A körzethez most 82 település tartozik.

Szigetvár

A baranyai 4-es olyan választókerület, amelynek elhódítása nélkül aligha győzhet az ellenzék. Ettől 2014-ben messze volt, a Fidesz jelöltje, Tiffán Zsolt az országoshoz hasonló – annál kicsivel rosszabb – eredményt ért el. A villányi borászt azonban lecserélte a pártja, Szigetváron pedig 2014 őszén egy független, a baloldal által támogatott polgármester győzött. A körzethez rengeteg, 175 település tartozik, Sásdtól le egészen a Dráváig, Cserditől Harkányig.

Belváros

Öt kiválasztott körzetünk közül az I. és az V. kerületet, valamint a VIII. és a IX. kerület egy részét magában foglaló fővárosiban érte el a legjobb eredményt a Fidesz 2014-ben, akkor Rogán Antal nyert ott. Viszont az azóta a botrányokat halmozó kabinetminiszter nem indul újra, utódja még nem ismert, az ellenzék ezért reménykedik a körzet megszerzésében. A meccs abból a szempontból is érdekes, hogy a régi baloldal mintha lemondott volna a választókerületről, ellenben az Együtt és a Momentum az elnökét (Juhász Pétert, illetve Fekete-Győr Andrást), az LMP pedig a főpolgármester-jelöltjét, Csárdi Antalt indítja – a kérdés csak, az hogy egymással versenyeznek-e majd, vagy valamelyikük a Fidesz kihívójává válik.

Csak a Fidesz?

2014 áprilisában tehát az ötből négy körzetben a Fidesz nyert (a gyöngyösiben nagyon kis különbséggel, a másik háromban simábban), és végül szűken kétharmados parlamenti többséget szerzett. Azt mondhatjuk:

ha most mind az öt választókerület a jelenlegi kormánypárté lesz, akkor a Fidesznek jó eséllyel a kétharmadosnál is nagyobb fölénye lesz az Országgyűlésben, ha viszont a nagykanizsait, a szigetvárit és/vagy a belvárosit is elveszíti, akkor az abszolút többsége is oda lehet.

Ahhoz persze, hogy csataterekről beszélhessünk, csata kell. A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint a Fidesz a 2014. tavaszinál is nagyobb előnnyel vezet: a Medián a biztos szavazó pártválasztók között 61 (!), a Republikon Intézet 54 százalékra mérte a támogatottságát a legutóbb. Ilyen adatok mellett nemigen várható szoros küzdelem szinte egyetlen választókerületben sem. Amikor a tavasz végén, a nyár elején tervezni kezdtük a Csatatér-projektet, még nem így volt, az ellenzék épp feljövőben, a kormányoldal lejtmenetben volt. És persze a választásig hátralévő fél évben is sok minden történhet még.

Budapest, 2010. április 25.
Az elnökség tagjai gratulálnak egymásnak a színpadon a Fidesz-KDNP eredményváró rendezvényén a 2010-es országgyűlési választás második fordulóját követően a főváros V. kerületében, a Vörösmarty téren.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A történéseket pedig, reméljük, jobban értik majd azok, akik végigkövetik cikksorozatunkat, elolvassák riportjainkat, interjúinkat, megnézik videóinkat.

A sorozat nyitányaként a következő napokban a választókerületek politikai erőviszonyait mutatjuk be.

A 24.hu megbízásából a Republikon Intézet készített reprezentatív közvélemény-kutatást mind az öt körzetben, megmérve az egyes pártok és a feltételezhetően induló jelöltek népszerűségét, illetve tesztelve különböző visszalépési forgatókönyveket is.

Szavaznának Vonára a szocialisták támogatói?

Fontos már elöljáróban tisztázni, mire alkalmasak ezek a közvélemény-kutatások, és mire nem. Lényeges, hogy a Gulyás Márton-féle Közös Ország Mozgalom időközben bejelentett tervével szemben nem célunk, hogy az ellenzéki oldal jelöltállítási küzdelmeit befolyásoljuk. Felméréseink a hibahatár miatt nem alkalmasak annak eldöntésére, hogy a 10 százalék alatti vagy akörüli sávban található ellenzéki pártok sorrendje pontosan hogyan alakul, és melyikük jelöltje szerepelhet adott esetben 1 vagy 2 százalékponttal jobban. Alkalmasak viszont arra, hogy érzékeltessék a különböző politikai blokkok – a kormányoldal, a baloldal és a jobbikos tábor – nagyságát, bemutassák az erőviszonyok változását 2014-hez képest, hogy jelezzék, ha egy jelölt számottevően jobban vagy rosszabbul áll, mint a saját pártja. És arra is, hogy választókerületi szinten teszteljünk bizonyos, laboratóriumi körülmények között kitalált politikai elképzeléseket.

Például azt:

  • van-e értelme a baloldal és a Jobbik együttműködésének, azaz milyen az átszavazási hajlandóság abban az esetben, ha akár a baloldali pártok, akár a Jobbik visszalép a másik, az esélyesebb javára a Fidesz legyőzése érdekében?
  • Szavaznának Vona Gáborra a szocialista szimpatizánsok?
  • Egy népszerű helyi baloldali politikusra a jobbikosok? Összeadhatók-e az ellenzéki voksok?

Ezek akkor is érdekes kérdések, ha egy-egy választókerületben – hangsúlyozzuk: most – a Fidesz nagy előnnyel vezet.

Dilemmák és döntések

Szót kell ejtenünk arról is, hogy kik kerültek fel a „szavazólapjainkra”. Bár azt gondoltuk, hogy november végére a baloldalon megállapodás születik a 106 egyéni körzetről, nem így lett. Ezért úgy döntöttünk, hogy minden, az önálló listaállításról döntő releváns pártot megmérünk – a jelöltjeivel együtt. Ez végül nem várt akadályba ütközött.

Az Együtt(-Párbeszéd) és Momentum már korábban nyilvánosságra hozta a 106 indulójának névsorát. Kérdésünkre – hol hivatalosan, hol informálisan –, a Fidesz, az MSZP, a Jobbik és az LMP is megnevezte jelöltjeit. A Demokratikus Koalíciótól azonban – amely korábban szintén bejelentette, hogy döntött a lehetséges indulóiról, sőt meg is kezdte felkészítésüket – azt a választ kaptuk, hogy csak a többi baloldali párttal kötött megállapodás után lehet jelöltekről beszélni. Így esetükben kénytelenek voltunk újságírói eszközökre hagyatkozni. Három olyan körzetben (Miskolcon, Gyöngyösön és a belvárosi választókerületben), amelyekben a DK információnk szerint a szocialistákkal folytatott tárgyalásokon nem tartott igényt a jelölés jogára, nem mértünk külön DK-s jelöltet. (Ezt a döntésünket megerősítette az a jelölti lista, amely időközben kiszivárgott az atv.hu-hoz.) Nagykanizsán és Szigetváron viszont, ahol a kutatás indulásáig nem volt hasonló, szóbeli megállapodás, megmértük az MSZP és a DK jelöltjének – választókerületi elnökének – népszerűségét, sőt Szigetváron a város alpolgármesterének támogatottságát is, aki a hozzánk eljutó hírek szerint a baloldali pártok közös jelöltje lehet. Ahol egy párt még nem döntött a jelöltállításról (mint a Fidesz a Belvárosban vagy a Jobbik Szigetváron), ott név nélkül, az adott párt jelöltjének megítélésére kérdeztünk rá a válaszadóknál.

Kutatási módszertan

A választókerületi kutatások 300 fő telefonos megkérdezésével készültek – nem, kor, iskolázottság és településtípus szerint reprezentatívak a választókerületek lakosságára nézve. Az adatfelvétel november utolsó hetében történt. A maximális hibahatár 5,8 százalék.

Fontosnak gondoljuk azonban azt is, hogy ez a cikksorozat (főleg) nem a pártokról szól majd. Hanem öt különböző térségről, azok mindennapjairól, gondjairól, és olyan országos problémákról, valós ügyekről, mint a munkaerőhiány, a rossz állapotban lévő egészségügy, a közmunkaprogramok sikere/kudarca vagy épp a korrupció. Ezekről nem általánosságban, hanem helyi példákon keresztül igyekszünk majd írni a következő hónapokban – a választás bizonyos értelemben csak egy fontos apropó ehhez, Magyarország megismeréséhez.

Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.