Ez a május eddig a megújuló energiaforrások hava
A The Guardian cikke szerint az Ibériai-félszigeten található országban május 7-e és 11-e között összesen 107 órán át tartott a túltermelés. Portugáliában az alternatív energiaforrások használata egyre inkább előtérbe kerül, tavaly a termelésben 48 százalék származott megújuló energiából, ennek jelentős részét, 22 százalékot a szélenergia tette ki – az arány ennél csak Dániában magasabb, ott 42 százalékot visznek a szélerőművek.
A portugál túlteljesítéssel szinte egy időben, május 8-án Németországban is hasonló esemény következett be – számol be a Quartz. Ott a szeles és napos időnek köszönhetően nagyon megnövekedett a megújuló energiaforrásból táplálkozó áramtermelés, a napi elállítás 87 százalékát hozták ezek a telepek.
Emiatt az energiaárak több órára gyakorlatilag negatívba mentek át, vagyis azok a lakossági fogyasztók, akik ezen időszak alatt áramot használtak, pénzvisszatérítésben fognak részesülni.
Korábban a megújuló energiaforrásokat sok kritika érte, mivel a szélcsendes és a napfénymentes időszakokban az erőművek nem termelnek kellőképpen eleget. Erre a megoldás az lehet, ha az egyes országok megfelelő infrastruktúrát építenek ki, hogy eltárolják a megtermelt energiát, vagy éppen időben leállítják az egyes telepeket túltermelés esetén.
Németországban a nagy májusi fellendülésnél is akadtak ebből problémák, a rendszer ugyanis nem tudott időben reagálni a jelenségre. Ettől függetlenül az ország célja az, hogy további fejlesztésekkel 2050-re 100 százalékban átálljanak az alternatív energiaforrásokra. A raktározásra követendő példa lehet Dánia, ahol a felesleges energiát a közeli államoknak, Németországnak, Norvégiának és Svédországnak adják el.
Ha ennyi siker nem lenne elég, korábban a The Guardian arról is beszámolt, hogy a norvég energiaóriás, a Statoil, megkapta az engedélyt, hogy úszó szélfarmot hozzon létre az Északi-tengeren, nagyjából 24 kilométerre Skócia keleti partjától. A tervek szerint a munkát 2017-ig fejeznék be.
Hasonló létesítményeket korábban is építettek, igaz, nem ekkora méretekben. A legtöbb lebegő szélfarm Észak-Európában van, mivel a helyi viszonyok alkalmasak az ilyen létesítmények számára.
A tengeri szélfarmok technológiájának fejlesztése jó beruházás, mivel a nyílt tengerek enyhe, de állandó szelei remekül használhatóak, ráadásul a vízi telepítéssel területet lehet spórolni. Éppen ezért az elmúlt évben megkétszereződött a tengeri szélparkok száma Európában.
Miért most kell erőművet építeni?
Paks II körül – talán épp a megújuló energiaforrások térnyerése miatt – rengeteg ellentétes vélemény látott napvilágot. Az energetikai vita mellett létrejött egy politikai is, amely a beruházás jogi kérdéseit feszegeti. Nagyon úgy tűnik, hogy ezek a kritikák jogosak, ennek a cikknek azonban nem feladata ezzel foglalkozni – annak tömör összefoglalására itt van ez a remek írás.
Paks I helyett mindenképp szükség van valamilyen alternatívára. Számítások alapján az erőmű 2017-re alap teljesítőképességének csupán 70 százalékát lesz képes ellátni, ez az arány az évek során egyre romlani fog, 2027-re már csak az 50 százalékot fogja elérni.
Erre két megoldás lehetséges: az építkezés, vagy az energiaimport. Utóbbi némiképp kockázatos, mivel az országot ez igen kiszolgáltatottá tenné a közvetítő államok számára – igaz, a hazai áramellátás 31 százalékát így is külföldről fedezzük, főleg Ukrajnából és Szlovákiából.
Az építkezés emiatt valamivel jobb választásnak tűnik, főleg akkor, ha ezzel a jelenlegihez képest még növekedne is a termelés – ezzel ugyanis épp az importból lehetne lecsippenteni. A beruházáson belül szintén két út van: a megújuló, illetve a nem megújuló energiaforrás használata.
Vagyis Magyarország esetében vagy atom-, vagy szél-, nap- és vízenergiáról – esetleg geotermikusról – beszélhetünk.
Túl sok a tényező
Mindegyik választásnak megvan a maga előnye, és természetesen a hátránya is. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, egy atomerőműnek általában nagyobb a beruházási költsége, viszont kisebb területet foglal el, jobb a logisztikája, ráadásul a fenntartási költsége is alacsonyabb. Ehhez jön még, hogy akár 60 évig is képes termelni, míg a legtöbb megújuló energiaforrást használó telep csupán 20-30 évig. Ezeknek az erőműveknek a beruházási költsége valószínűleg kevesebb lenne, ugyanakkor a karbantartásuk jóval nagyobb összegekbe kerül, mint a „vetélytársé” – legalábbis jelenleg.
Hogy a két út közül melyik lenne ideális, arról természetesen eltérő vélemények vannak. Egyes szakértők szerint Magyarország egyszerűen nem tud meglenni csupán megújuló energiaforrásokból – ez könnyen belátható, mivel hazánk nem túl napsütéses, és nem kifejezetten szeles. Éppen ezért, a gazdasági és a környezetvédelmi szempontokat is érdemes figyelembe venni, azaz a megújuló és nem megújuló energiaforrásokra egyszerre támaszkodva kell fejleszteni az ágazatot.
Valószínűleg a kormány is számolt ezekkel a körülményekkel, valamint azzal is, hogy 2030-ra jelentősen megnövekedhet a fogyasztás, ennek ellátásához pedig egyszerűen szükség van egy atomerőműre is.
Más felmérések azonban nem ezt mutatják. A fogyasztás az egyre takarékosabb megoldások, illetve a háztartások önállósodása miatt éppenséggel csökkenhet is, ebben az esetben pedig nem feltétlenül kell Paks II. Az atomerőmű ellen szól az is, hogy az annak működtetéséhez szükséges anyagokat külföldről kell beszállítani.
Emellett fontos megemlíteni, hogy bár jelenleg minden szempontot figyelembe véve, így az építési, fenntartási és leszerelési költséget is mérlegelve, a megújuló források drágábbak – az ennek mérésére használt érték a Levelized Cost of Electricity, azaz LCOE. Az alternatív források folyamatos térnyerése és fejlődése miatt azonban 2030-ra gyakorlatilag az összes ilyen erőmű lekörözi majd az atomenergiát – a témával kapcsolatban itt olvashat bővebben.
Ami magát Paks II-őt illeti, sokan nem is a szükségességével, hanem a beruházás ár-arány részével vitatkoznak. Mivel a jövőben az atom használata valószínűleg nem lesz olcsóbb, ráadásul az építkezés is nagy hitellel és adósságszolgálattal jár, ezért könnyen elképzelhető, hogy nem ez a legtökéletesebb megoldás. Emellett sokan a Paks II-nél tervezett technológia fejlettségét is kérdőre vonják, annak alapja ugyanis az extrák ellenére nem a legmodernebb.
Lehetséges, hogy hazánk adottságait figyelembe véve egy vízerőmű lenne a leghatékonyabb, ez azonban jelentősen átszabhatná a kiválasztott folyó képét.
A szakmai kérdésen túl
A gazdasági kérdések mellett van egy politikai szempont is, melyről érdemes szólni. Ezt a tényezőt elsősorban a döntéshozóknak kell mérlegelniük, ugyanis komoly hatással lehet saját, illetve fejlesztésük megítélésére.
Néhány évtizede nagyon megerősödött a megújuló energiaforrások támogatottsága, nem csupán egyes vállalatoknál, de a közvéleménynél is. A legtöbb ember hisz abban, hogy a légszennyezés eredményezi az éghajlatváltozást – hogy ez így lenne, arról komoly szakmai viták zajlanak.
Ezt a nem megújuló energiaforrás ellenes hangulatot tovább erősíti a hírhedt atomkatasztrófák esete – mint amilyen Csernobil, vagy Fukushima is volt. A médiára is többnyire igaz, hogy az alternatív megoldásokat pártolja, ez pedig tovább ronthatja egy-egy új, klasszikus erőmű beruházásának fogadtatását.
Paks II esetében gyakorlatilag ez indította el a lavinát, hiszen a kezdeti támadások magát az atomerőművet, és nem a jogi részt érték. Könnyen elképzelhető, hogy amennyiben a beruházás alapja valamilyen megújuló energiaforrást lett volna, egészen máshogy állna most a terv.
És hogy a kritikák végül jogosak-e, vagy sem, azt hazánk esetében – ahol mint írtuk, szinte minden megoldásnak egyszerre vannak komoly pozitívumai és negatívumai is – nehéz eldönteni. Könnyen elképzelhető, hogy csak a jövő fogja megmondani, hogy mivel jártunk volna jobban.
(A cikk összeállításában közreműködött: Szénási Zsombor)
