Lezárult a nemzetiségi regisztrációs időszak. 19 731 roma és 15 455 német választópolgár iratkozott fel, a többi 11 kisebbség részéről viszont összesen is kevesebben, mint hatezren. Ez azt jelenti, hogy csak két nemzetiségi képviselő lesz, a többieknek meg semmi?
Válasszunk szét két fogalmat: elvi esélyük van a kisebbségeknek arra, hogy teljes értékű parlamenti mandátumot szerezzenek, de ha ez nem sikerül, akkor is mindannyian küldhetnek úgynevezett szószólót a parlamentbe.
Mi a különbség a kettő között?
Ha valamely nemzetiségnek sikerül teljes értékű mandátumot szereznie, képviselője pontosan ugyanolyan jogosítványokkal rendelkezik majd a parlamentben, mint bármely honanya, honatya. A szószóló viszont nem szavazhat, csak a kisebbséget érintő törvényekkel kapcsolatban fejtheti ki a véleményét, és vehet részt a bizottsági munkában.
A parlament 199 fős lesz. A nemzetiségek képviselői ebben benne vannak?
A teljes mandátummal rendelkező képviselők igen, a szószólók nem. Ha például két nemzetiség bejuttat egy-egy képviselőt, akkor a pártok 197 mandátumot szerezhetnek csak. A 11 szószóló pedig hozzájuk csatlakozik.
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
Milyen teljesítményre van szükség a teljes értékű mandátum megszerzéséhez?
Egy kedvezményes kvótát kell elérni hozzá, amit elég bonyolult kiszámolni. Ami ennél is nagyobb bizonytalanságot okoz, hogy a kvóta értéke több olyan tényezőn múlik, amelyet lehetetlen előre kalkulálni. A részvételen kívül számít például, hogy hány szavazatot kapnak a küszöb alatt teljesítő pártok, sőt az is, hogy az egyéni kerületekben hogyan alakulnak az erőviszonyok. A lényeg az, hogy a nemzetiségeknek egyetlen kedvezményes mandátumra van elvi esélyük, és ehhez negyedannyi szavazatot kell gyűjteniük, mint amennyiből egy listás mandátum összejön a pártoknak.
Mégis, nagyjából ez mennyi?
Ha 60 százalékos részvétellel és szűk 200 ezer külhoni vokssal számolunk, az mintegy ötmillió szavazatot jelent. Ehhez jönnek a töredékszavazatok az egyéni ágról, ami – a kieső pártok jelöltjeire leadottakat nem számítva – újabb 3 millió szavazatot jelenthet, de lehet ennél jóval több is, kevesebb is. Ezt a körülbelül nyolcmillió szavazatot osztjuk el 93-mal: átlagosan ez a 86 ezer voks ér egy pártlistás mandátumot. Ennek negyede adja ki azt a 21500-at, ami egy kedvezményes nemzetiségi mandátumhoz elég lehet.
Akkor mindenki küszöb alatt van?
A 11 kisebb létszámú nemzetiség mindenképp, a németek is szinte biztosan, egyedül a roma nemzetiségnek maradt némi esélye. Ha az előbb kalkulált szavazattömeg mégsem lesz ennyire magas, és megállapodik 7 339 932 alatt, akkor az – jelen állás szerint – elég lehet egy kisebbségi mandátumhoz.
Jelen állás szerint? Még ekkor sem biztos?
Egyrészt azért nem, mert április 4-éig még bárki visszavonhatja kérelmét, amely alapján nemzetiségi listára fog szavazni. Másrészt azért, mert egyáltalán nem biztos, hogy mindenki el is megy szavazni, aki bejelentkezett.
Miért vonná vissza bárki a kérelmét?
Ha úgy ítéli meg, nem érdemes a kisebbségi listára szavazni, mert az úgysem fial mandátumot, logikus döntés lehet mégis a pártlistára szavazni.
Merthogy ez vagy-vagy?
Igen. Alkotmányellenes volna, ha a nemzetiségi kisebbségek három szavazattal rendelkeznének. Az egyéni képviselő mellett ezért dönteniük kell, hogy a pártlisták közül válogatnak vagy a nemzetiségi önkormányzat listájára szavaznak. Ez utóbbi a nagyobb gond.
Pontosan mi is?
Az, hogy nincs versengés, ami a demokratikus választások alapelve lenne. Ha úgy döntök, nemzetiségi identitásomnak megfelelően kívánok szavazni, akkor az országos nemzetiségi önkormányzat egyetlen listájára szavazhatok. Ez az, ami nincs rendjén.
