Még nincs tíz óra sem, a belvárosban mégis hömpölyög az ember tömeg. A József –napi vásárban süteményeket, házi lekvárt, kalocsai hímzett ingeket árulnak. Ékszerkészítők kínálják nemzeti jelképeink mására mintázott portékáikat.
A harang emlékműnél huszárok mókáznak a kicsikkel, mutatják, hogyan kell vigyázban vágni magad és mennyire kell terpeszteni, amikor az elöljáró kimondja: Pihenj! A porontyok élvezik is nagyon, sosem álltak még ennél egyenesebben.
Egy asztallal odébb színezésbe bonyolódott az aprónép, senki nem kíméli a ceruza hegyét. A tér másik felén pedig a zsonglőröktől tátja az ember a száját. A legügyesebbek nem csak a kezüket, a homlokukat is használják a mutatványokhoz. A színpad egyelőre magányosan áll, de érezni, valami készülődik.
Egyre több és több gyermek magasodik a tömeg fölé és kalimpál lábaival apuka nyakában. Majd beindul a műsor az áll Pilvax kávéházban székre állva sorolják a 12 pontot, a Nemzeti dalt és buzdítják az embereket a Pathália Színkör ifjúi… akarom mondani Petőfiék.
A kokárdás tömegből hallatszanak is a válaszkiáltások, itt is ott is egy korhű ruhába öltözött menyecske vagy úrfi tapsol. Az ember úgy érzi, újra 1848-at írunk. Aztán megindul a tömeg az „Orvosi Egyetem” felé Petőfi és Jókai áll a vonulás élére, majd következik a Landerer nyomda és a Nemzeti Múzeum, amelynek helyet a polgármesteri hivatal adott, Táncsics Mihályt elengedik a börtönből és a színjáték véget ér – ahogy 166 éve is – szerencsére ezúttal is vérrontás nélkül, örömmel, harsogó tapssal.
Az interaktív történelmi időutazást követően Törő Gábor, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke mond ünnepi beszédet, amelyben hangsúlyozza: Csak akkor lehetünk eredményesek, ha mindenki – erejéhez mérten – hozzá tesz a közös célokhoz.
A polgármester, Cser-Palkovics András az előző, embert próbáló, hófödte ünnepről is megemlékezett, amelyben szintén harcoltunk, ha nem is a sajtószabadságért és jogainkért, egymásért biztos, és kiemelte: Az ünnep célja az, hogy elevenen tartsa a múltat.
A beszédek után a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekarát követve vonult át a tömeg a Fekete Sas Szállóhoz, amely – ahogy a polgármester fogalmazott – a mi Pilvaxunk volt, hogy méltó helyükre kerüljenek a koszorúk, és bár a műsor véget ért ezzel a ceremóniával március 15-e, a végtelen bátorság, az emlékezés napja, még javában tart… Használjuk ki, ha tehetjük!
