A hírt és az erről szóló dokumentumokat Pásztor Tibor, az V. kerület szocialista képviselője osztotta meg a blogján. „Az imént jött a hír: szerda reggel 8-kor rendkívüli testületi ülést tart az V. kerület képviselőtestülete. Az egyetlen (érdemi) téma a náci megszállás emlékműve” – írta.
Skiccek a szoborról
Még a tavalyi év végén, a Magyar Közlönyben jelent meg az a kormányhatározat, amely társadalompolitikai szempontból fontosnak tartja, hogy az 1944. március 19-i német megszállás idei évfordulójára elkészüljön az erre emlékeztető alkotás a Szabadság térre, majd mindez nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé is lett nyilvánítva.
Magyar angyal harcol a német sassal
A Pásztor által megosztott dokumentumokból kiderül, a Miniszterelnökséget vezető Lázár János levélben arra kéri a képviselőtestületet, támogassák az emlékmű elkészültét. Az emlékmű teljes magassága hét méter lenne és két fő elemből állna, a német birodalmi sasból és Gábriel arkangyalból, ezek körül helyezkedne el tizenhárom oszlop és egy timpanonos kapuzat. A művész pedig Párkányi Raab Péter.
A Melocco Miklós és Benedek György nevében írt szakértői véleményből pedig kiderül, hogy ez „a koncepció példátlan és kiemelkedő”, az „egyértelmű szimbólumok mögött meghúzódó mögöttes tartalmak érzékeltetésében is”. A két szobrászművész ezért úgy gondolja, „rendkívül fontos, hogy az emlékmű megvalósítása haladéktalanul megkezdődhessen”.
A látványterv
A szoborösszességnek március 15-ig kell elkészülnie, az ünnepélyes átadás pedig március 19-én lesz. A műleírásból pedig már csak egyetlen bekezdést teszünk ide:
„A romokká tört, szárnyait szegett kultúrára egy nagyobb hatalom telepszik rá, ez a Harmadik birodalom, illetve az azt megjelenítő náci szimbólum: a birodalmi sas. Formai megfogalmazásában tökéletes ellentétje Gábriel arkangyal alakjának. Ez a birodalmi sas a logókon, jelvényeken “tömeggyártott eszközön” megjelenített jelek, jelvények, jelképek életrekelt szárnyasa. Végigrepül, végigsöpör a világon. Hamar elér hozzánk és bekebelezi Magyarországot, hogy megbékjózza (sic!), gúzsbakösse lakosait.”
