A felsőoktatás finanszírozásában bekövetkezett változások – elsősorban az államilag támogatott férőhelyek drámai mértékű csökkentése – alapjaiban rendezi át az elmúlt két évtizedben kialakulni látszott intézményhálózatot – írja az OktpolCafén Kocsis Ferenc.
A „reform” legnagyobb vesztesei a vidéki főiskolák. A tíz legnagyobb csökkenést elszenvedő intézmény között elsősorban ezeket találjuk, illetve olyan budapestieket, amelyek nem tudták feltölteni költségtérítéses hallgatókkal az állami finanszírozás csökkentéséből adódó létszámkiesést.
Az adatok nagyon különböző intézményi és kari történeteket takarnak. Van olyan intézmény, amelyik 2011-es növekedés után „zuhant a mélybe”, de van olyan is, ahol a már korábban elindult csökkenésre tett rá egy lapáttal az állami keretszámok megvonása. Ezeknek az intézményeknek az integráció, vagy valamilyen lazább együttműködési forma (intézményi szövetség, közös fenntartású képzések) jelentheti a fennmaradást, hacsak nem változik jelentősen az oktatáspolitikai környezet. Fontos látnunk – írja Kocsis -, hogy egyes intézményekben a teljes képzési kínálat morzsolódik fel, másokban a csökkenés csak egyes szakokat vagy karokat (pl. vidéki gazdasági és informatikai képzések) érint. A drámai csökkenés nem jelent azonnali csődöt, hiszen a korábban felvett és nagy létszámú évfolyamok még bent mozognak az intézményekben; inkább lassú kivéreztetésnek látszik a folyamat. Azt csak az egyes intézmények költségvetésének részletes ismeretében lehet megmondani, hogy – a minden méret esetében törvényileg is rögzített kiadásszint következtében – hol húzódik az a bevételi küszöb, ami alatt hirtelen beomlik a korábbi működés.
A művészeti intézmények, illetve a Corvinus és Semmelweis Egyetem képes volt növelni a felvettek létszámát, a pécsi, az óbudai egyetem és a BME pedig csak kicsivel kevesebb hallgatót vett fel, mint 2011-ben. Az ELTE és a vidéki nagy egyetemek 10-20 százalék közötti csökkenéssel szembesülhetnek – olvasható a bejegyzésben.
