Magyarországon a legfontosabb közszolgáltatások (ezen belül az oktatás) finanszírozása a második Orbán kormány első két éve alatt minden korábbinál mélyebbre esett – olvasható az OktpolCafé legfrissebb bejegyzésében. Arra is felhívja a figyelmet, hogy az újratöltött Széll Kámán terv – noha az számokat szinte egyáltalán nem tartalmaz – azt vetíti előre, hogy ez a folyamat az eredeti költségvetési keretszámokhoz képest már idén folytatódik, s 2013-ban minden eddigieknél nagyobb zsugorodás várható. Az Orbán-kormány forráskivonásának vesztesei elsősorban az általános iskolák és a felsőoktatási intézmények voltak, és lesznek a továbbiakban.
A 2012-es jelentős forráskivonás elméletileg jelentős megtakarításokat eredményező szerkezeti reformok eredménye is lehetett volna, ilyeneket azonban az oktatásban az Orbán-kormány nem hajtott végre. A finanszírozás mértékének csökkentése tehát nem az oktatás pazarló pénzfelhasználásának csökkentéséből fakadt, viszont felerősítette a pazarlással együtt élő súlyos alulfinanszírozottságot – írja Radó.
2012-ben az előző évhez képest az oktatási kiadások 40 milliárddal (2,9 százalék) csökkentek, ennél nagyobb vágás a közfinanszírozásban az egészségügyi kiadásoknál (mínusz 61 milliárd, 4,3 százalékos csökkenés) és a szinte lenullázott kulturális kiadásoknál (31 milliárd, 14 százalékos csökkenés) volt, de a szociális ráfordítások is 118 milliárddal (2,4 százalékkal) lettek kevesebbek. Az ezekből összeálló 250 milliárd forintos forráskivonás hatalmas összeg és egy olyan időszakban került rá sor, amikor a GDP nem csökkent.
Az egyetlen év, amikor a Magyarországon megtermelt jövedelem csökkent, 2009 volt, akkor azonban nagyon jelentős mértékben, 6,5 százalékkal zsugorodott a gazdaság. Az akkori kormány GDP arányosan viszont nem mérsékelte az alapvető közszolgáltatások finanszírozást – emlékeztet az OktpolCafé.
Radó szerint az Orbán-kormány az „államépítés” költségeit terheli a közszolgáltatásokra. Álságos tehát minden olyan érvelés – véli –, ami az oktatási, kulturális, szociális és egészségügyi kiadások lefaragását, vagy éppen a tervezett többlet kiadások (teljes államosítás, pedagógus életpályamodell) elhalasztását a világgazdasági válság kényszereivel magyarázza.
