Belföld

Miért kritizálják az alaptörvényt?

Az új alkotmány nem adja vissza az Alkotmánybíróság megcsorbított hatáskörét, saját politikai értékei mentén használja a történelmi tényeket, lehetőséget nyújt az abortusztilalomra és gúzsba kötheti a következő kormányokat – kritikák az elfogadás előtt álló Alaptörvényről.

Mióta a Fidesz kormányt alakított, sokan próbálják megfejteni, hogyan is akarja Orbán Viktor kiépíteni azt a centrális politikai erőteret, amit még kötcsei beszédében vetített a hallgatóság elé. A politikai játéktér átalakításának első, és legfőbb eszköze lehet a kormánypárt által kidolgozott és végső elfogadása előtt álló új alkotmány, amelynek határai az elkövetkező időszakot minden bizonnyal meghatározzák majd.

Alkotmánybíróság a centrális erőtérben

Akiknek ez a centrális politikai erőtér nem dobogtatja meg a szívét, elsősorban arra kíváncsi, hogy az új játékszabályok szerint a kétharmados parlamenti győzelme birtokában a Fidesz koncentrálja-e majd a hatalmát az új alkotmánnyal? Ebből a szempontból különös hangsúlyt kapott a hatalmi rendszerben a fékek és egyensúlyok rendszere, és ennek egyik eszköze, az Alkotmánybíróság (AB). A kormányzatot ellenőrző demokratikus intézmény hatásköreit ugyanis tavaly ősszel egy gyors alkotmánymódosítással a kormányzó pártok egyszerűen leszűkítették, és az alkotmánytervezet benyújtásakor kiderült, ezeket a jogköröket a készülő alkotmányban is csak részben adták vissza.

Elsőként a Velencei Bizottság, az Európa Tanács alkotmányozási kérdésekben tevékenykedő tanácsadó szervezete nevezte sajnálatosnak a korlátozás fenntartását, amikor Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes közölte a kormányzat álláspontját, hogy a költségvetési törvénnyel és adójogszabályokkal összefüggésben az AB utólagos normakontrolljára továbbra is csak az alapjogi sérelem esetén lesz lehetőség.

Ezután Sólyom László, volt köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság korábbi elnöke is kifogásolta, mert szerinte „ez az utolsó alkalom, hogy el lehessen kerülni, hogy az új alkotmány súlyos visszalépés legyen a jelenlegi alkotmányos helyzethez képest”. Szerinte ugyanis a politikai, gazdasági és társadalmi életnek nem lehet olyan területe, amelyen az alkotmányossági kontroll nem érvényesül, tehát bármit meg lehessen tenni, azt is, ami nem alkotmányos, anélkül, hogy erre fény derülne, vagy orvosolni lehetne.

Az adott kérdésben egy módosító javaslattal még azt a látszólagos engedményt nyújtotta a végül Fidesz-KDNP, hogy az Alkotmánybíróság korlátozását a kormányzat pénzügyi kérdéseiben csak addig tartja fenn, amíg az államadósság mértéke a GDP 50 százaléka alá csökken. Mindeközben a kormánynak nincs is olyan előrejelzési horizontja, ami alapján akárcsak megbecsülhető lenne, hogy meddig marad kötött az AB mandátuma. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a Széll Kálmán Terv március 1-jei bemutatásakor azt mondta, hogy 2014 végére 65-70 százalék lesz az államadósság GDP-hez viszonyított aránya, ami „belátható időn belül” csökkenhet 50 százalékra. A hatályos költségvetési törvény kitekintése ennél optimistább: ott a kabinet úgy véli, hogy 2014 utolsó napján 57,7 százalék lesz a GDP-arányos államadósság. Maga Orbán Viktor is arról beszélt, hogy erre a kérdésre tíz év múlva érdemes visszatérni. Az alkotmányosság egyik védelmezője, az Alkotmánybíróság tehát csorbát szenvedett.

Nemzeti hitvallás a sérelmi narratívában

Miközben az alkotmány lényege, hogy keretet adjon az állam működésének, és a polgárokat megvédje az állammal szemben, a most készülő alaptörvénnyel kapcsolatban mégis leginkább az új szerkezeti részről, a preambulumról, a Nemzeti hitvallásról szólt a legtöbb hír. A törvény bevezetője ezeréves történelmi múltunkat méltatja, valamint a kereszténység szerepét történelmünkben, történeti alkotmányunk értékeit és szerepét. Ezzel kapcsolatban utal a Szent Koronára, mint a magyar államiság kifejezőjére is.

Az első, leghangosabb kritika ezen részről (a főleg a balliberális oldalhoz köthető) történészek filozófusok oldaláról érkezett, akik az Élet és Irodalomban megjelent nyílt levelükben arról írtak, hogy az új alkotmány preambulumának tervezetében több vitatható történeti megállapítás olvasható. Ezek egyike szerint: „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.”

Szerintük a preambulumtervezet (Nemzeti hitvallás) megállapításai fogalmilag tisztázatlanok és vitatható tartalmúak. Nem veszik figyelembe az elmúlt évtizedekben folytatott történészi kutatásokat, azok eredményeit és a történettudományban ma is zajló vitákat. Úgy vélik, hogy amennyiben a preambulumtervezetben megjelenő történelmi értékeléseket a parlament az alaptörvényben megerősíti, az alkotmány gátolni fogja a múlttal való szembenézést. Ez a preambulum törvényes alapja lehet annak, hogy az államhatalom szabja meg a történelemmel kapcsolatos tudományos művek, kiállítások, tankönyvek mondanivalóját.

A múlt pénteken a Parlamentben megrendezett alkotmányozási konferencián Koen Lemmens, az emberi jogok és az összehasonlító alkotmányok professzora úgy vélte, veszélyes lehet történelmi elveket jogi szövegbe fektetni, mert ehhez széles körű konszenzusra lenne szükség. Emellett úgy gondolja, hogy kérdéses, a kereszténységnek, a hitnek és a spirituális elemeknek van-e helye az alkotmányban, mert az egyház és az állam különválasztása igen fontos érték.

Ugyanezen konferencián bírálta a tervezetet Kukorelli István, a Magyar Alkotmányjogászok Egyesületének elnöke, volt alkotmánybíró is, aki szerint ez lesz a legrövidebb alkotmány, a leghosszabb preambulummal. Szerinte is kérdés, hogy az “alkotmányos költészet” műfajába sorolt Nemzeti hitvallás releváns-e jogi szövegként. Kiemelte, hogy azok az országok, amelyek preambulumukban hivatkoznak a történelemre, mind a legjobb, legszebb elemeket emelik ki. Egyedül a magyar lesz az, amely sérelmi, negatív narratívát tartalmaz majd.

Mindez persze már talán politikai ízlés kérdése. Itt Közép-Európában a történelmet a szomszédos országok szinte mind homlokegyenest másképp értelmezik és magyarázzák. Így az is kérdés lehet, hogy az alkotmány tartalmaz-e olyan szóhasználatot, amely sértené a szomszédjainkat, és veszélyeztetheti-e az ott élő magyarokat. Mint azt Vízi Balázs, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének nemzetközi jogásza az FN.hu-nak elmondta, nem is a körülöttünk lévő országoknak, hanem a nálunk élő kisebbségeknek jelenthet gondot az Alaptörvény szóhasználata. A „nemzetiség” szó használatát ebben a térségben ugyanis a környező országokban mindenki a szocialista kor időszakához köti. Mint például Romániában, ahol az „együtt élő nemzetiségek” szókapcsolat volt ismert, amely tartalmatlan üres szöveg volt annak idején.

A nemzetközi jogász szerint ugyan lehetnek olyan kifejezések, mint a Kárpát-medence, amelynek egészét kívánja ápolni és védeni az alkotmány, és sok környező politikus szemét szúrhatja. Ha viszont a Kárpátok eurórégiót nézzük, akkor annak keretében ugyanez a szöveg jelenik meg, és ez már elfogadottá vált. Az alkotmány bevezetőjét politikai nyilatkozatként vizsgálva, Vízi Balázs szerint az egyáltalán nem ütközik nemzetközi kötelezettségeinkbe, jogi normákba.

Úgy véli, hogy a Nemzeti Hitvallásban az a legszokatlanabb, hogy részletes és hosszú, és az eddigi államjogi felfogástól is eltér. Eddig ugyanis semleges, az állampolgárt a központba helyező, majdhogynem multietnikus karakterű államfelfogás tükröződött az alkotmányban. Ez pedig egyértelműen a magyar nemzetet központba helyező alkotmány, amely mindenképpen koncepcióváltás. A külföldi politikai viharokon túl más jogi következményeket nem okozhat. „Ha egy horvát alkotmány preambulumot megnéznénk, akkor az biztosan nem tetszik a szerbeknek, és Szlovákiában is olyan preambulumot fogadtak el, amely nem teszi könnyűvé a magyar kisebbségnek az azonosulást Szlovákiával.” – mondta a nemzetközi jogi szakértő.

Abortusz: érvényes-e a régi érvelés?

Az elfogadás előtt álló Alaptörvénnyel kapcsolatban az is kérdés, hogy mennyire tartja meg a nők önrendelkezéshez való jogát, mert sokak szerint nem egyértelmű, hogy tiltja-e az abortuszt. A Fidesz frakcióvezetője, Lázár János szerint ebben a kérdésben nem várható változás. A politikus az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatára hivatkozott, amely már akkor kimondta, hogy a fogantatástól védendő érték az élet, ám azt mégis korlátozhatja az anya önrendelkezéshez, egészséghez való joga. A mostani alkotmány azonban kimondja a korábbi alkotmány érvénytelenségét is, így ebben az értelemben a korábbi alkotmánybírósági ítéleteket is zárójelbe lehet tenni. Főleg egy olyan ponton, ahol a szöveg még meg is változott.

Így lehetséges, hogy csak meg kell várni, míg valaki beadványt nyújt be az AB-hoz, így annak az új szöveg alapján újra meg kell vizsgálnia, alkotmányellenes-e az abortusz jelenlegi szabályozása. S azután az AB döntése, indokolása figyelembevételével kell az új törvényt megalkotni. Ha pedig az AB döntése a szigorítást teszi szükségessé, akkor a Fidesz-KDNP egy feltehetően éles és szenvedélyes társadalmi vitát spórol meg ezzel, mivel az – az AB döntése után – már tét nélkülivé válik.

Folytatódhat a zsarolás

Az új Alkotmányt persze még érhetné kritika azért is, mert kétséges a legitimitása, hiszen az alkotmánymódosításhoz ugyanis elég lehet a kétharmad, de vajon ez egy teljesen új alkotmányra is vonatkozik? És persze amiatt is, ahogy a nemzeti konzultáció zajlott, amikor csak a Fidesz által megadott kérdésekre válaszolhattak az állampolgárok. A legnagyobb gond azonban az lehet, amit az új alaptörvény elmulaszt, fenntartja ugyanis az eddigi alkotmányba beépülő zsarolási logikát. Ahogy Lövétei István alkotmányjogász az FN.hu-nak elmondta, a legnagyobb hiba, hogy megmaradnak a kétharmados, úgynevezett sarkalatos törvények, amelyeknek még növekszik is a súlyuk, amellyel a parlamenti kormányzati rendszer gyengül.

Az alkotmányjogász ugyanis úgy véli, hogy a magyar államvezetés kudarcainak jelentős része a kétharmados törvényekre vezethetők vissza az elmúlt húsz évben, mert így olyan politikai kompromisszummező jött létre, amit a vezető pártok egymás sakkban tartására használtak. Így, ha az egyik kilövi a másikat, akkor a másik is képes erre. A szakértő szerint ez a politikai elit kevés szereplőjének kompromisszumára szűkíti le a kormányzást. Azok is kénytelenek részt kapni a hatalomból, akik valójában nem szereztek elég szavazatot abban a ciklusban, akik pedig megszerezték a többséget, mégsem tudják érvényesíteni a politikai szándékukat. Ez pedig további kudarcokhoz vezet majd.

Ráadásul azt még nem is tudjuk, hogy ezek a kétharmados törvények mit tartalmaznak majd. Az Alaptörvény a legtöbb helyen csak annyit ír, hogy az adott kérdést sarkalatos törvények szabályozzák majd.

Ahogyan az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért közös elemzése fogalmaz: Az Alaptörvény-javaslat ellehetetleníti a demokratikus politikai versenyt és a politikai váltógazdálkodást. Megfosztja a következő egyszerű többségű kormányt attól a lehetőségtől, hogy saját kormányprogramját megvalósítsa, hiszen olyan szabályozási tárgyköröket utal kétharmados többséggel elfogadható törvények körébe, mint az adótörvények vagy a nyugdíjrendszer.

Sisi – Ferenc József és az udvar nemtetszése dacára – ragaszkodott hozzá, hogy negyedik gyermekét Budán hozza világra. Bár a Habsburgoknak több személyes tragédiája kötődött a magyar fővároshoz, végül minden simán ment.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.