Gazdaság

Tíz év nyomorgás jön?

Legalább egy évtizedig tarthat a gazdasági szükséghelyzet, amelyben a kormány gyors gazdasági döntéshozatala érdekében csorbítják az Alkotmánybíróság hatáskörét. Az államadósság erőltetett csökkentése ráadásul Európa-szerte ismeretlen, és akár társadalmi katasztrófához is vezethet.

„Ahhoz, hogy minden évben csökkenteni tudjuk az államadósságot, minden évben nagyon kemény gazdaságpolitikát kell folytatnunk. Minden olyan jogvita, amely arról szól, hogy egy-egy intézkedés alkotmányos-e vagy sem (…) szerintem rontja Magyarországnak azt a képességét, hogy belátható időn belül eljusson oda, hogy a mostani 82-83 százalékról az államadósság mértéke 50 százalékig csökkenjen. Ma a gyorsaság, a határozottság, (…) az, hogy ha egy kormány dönt valamit, akkor az pillanatokon belül működni kezd a valóságos életben, ez gazdaságpolitikánk legfontosabb eszköze. Ezért egy nagyon szűk körben, a gazdaságpolitika szíve közepébe tartozó szűk körben bizonyos jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálata az alkotmánybíróság számára nem lesz lehetséges addig, amíg el nem érjük ezt a bizonyos adósságszintet” – indokolta Orbán Viktor miniszterelnök az m1 Az este című műsorában az Alkotmánybíróság (AB) hatáskörének ideiglenes, bár hosszú távúnak tűnő korlátozását.

Sokáig tart a gazdasági szükségállapot

A kormánynak nincs olyan előrejelzési horizontja, ami alapján akárcsak megbecsülhető lenne, hogy meddig marad kötött az AB mandátuma. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a Széll Kálmán Terv március 1-jei bemutatásakor azt mondta, hogy 2014 végére 65-70 százalék lesz az államadósság GDP-hez viszonyított aránya, ami „belátható időn belül” csökkenhet 50 százalékra. A hatályos költségvetési törvény kitekintése ennél optimistább: ott a kabinet úgy véli, hogy 2014 utolsó napján 57,7 százalék lesz a GDP-arányos államadósság.

Piaci prognózisok sem számolnak belátható időn belül azzal, hogy az államadósság és a GDP hányadosa a kívánt szint alá csökken. Orbán Viktor is realistának tűnik a kérdésben: a már idézett tévéműsorban közölte: „Hogy utána legyen-e (mármint az AB visszakapja-e összes hatáskörét – a szerk.), az nagy vita a Fideszben. Én azt gondolom, hogy utána lehet erről szó, de ezt majd tíz év múlva megbeszéljük.”

Az eurózónában nem sietnek

A magyarhoz hasonlatos adósságcsökkentési eltökéltséggel valutauniós országban nem találkozhatunk, sőt, ha a magyar alaptörvény tervezetében szereplő számokat az unió közelmúltjával összevetjük, akkor abból arra következtethetünk, hogy Európa centrumában súlyos gazdasági vészhelyzet van, ezért ott is szüneteltetni kellene a jogszabályok nemzeti szintű legmagasabb kontrollját a gazdasági hatékonyság jegyében.

Az unió statisztikai hivatalának adatsora szerint ugyanis az eurót már használó országok átlagos GDP-arányos államadóssága 2002 és 2008 között 66,2 és 69,8 százalék között ingadozott, majd a válság legkeményebb évében, 2009-ben 79,2 százalékosra ugrott.

Országonként még érdekesebb a bontás: ha pusztán az államadósság/GDP mutató alapján ítélkeznénk egy-egy állam gazdaságának állapotáról, akkor arra következtetnénk, hogy Bulgária (14,7%), Románia (23,9%), Szlovákia és Szlovénia (egyaránt 35,4%), Észtország (7,2%!), Litvánia (29,5%), Lettország (36,5%) valamint Luxemburg (14,5%) gazdasága makkegészséges, ahol zavartalanul működhet a helyi taláros testület. Gazdasági szükségállapot kellene hogy legyen viszont többek között Németországban (73,4%), Franciaországban (78,1%), Olaszországban (116%) Belgiumban (96,2%) és Hollandiában (60,8%) is.

Két út látszik

Elsősorban politikai kérdésnek tartja az államadósság kívánt arányának alkotmányba rögzítését Keszeg Ádám, így azt részletesebben nem kívánta értékelni lapunk kérdésére. A Raiffeisen elemzője annyit azért elmondott, hogy a mutatót az államadósság összegének folyamatos csökkentésével (ami évről évre többletet tartalmazó költségvetés elfogadását jelenti), és a GDP növelésével is lehet javítani.

A két cél rövid távon ellentétes lehet, ezt láttuk a mostani válság alkalmával, amikor az állami kiadások kemény csökkentése visszavetette a hazai keresletet, ami a GDP-csökkenés egyik fontos összetevője volt – magyarázta az elemző. Hosszú távon viszont összhangba hozható a két törekvés, ha az állam versenyképessége javul, vagyis változik az állam által kivetett terhek és az általa nyújtott szolgáltatások aránya – mondta.

Vagy egy sem

Értelmes-e célul kitűzni a GDP-arányos államadósság ilyen radikális leszorítását? – kérdeztük Lóránt Károly közgazdásztól, aki csaknem 40 éve kutatja az eladósodások természetét. Nem – hangzott azonnal a válasz. Az államadósság és az alkotmánybírósági hatáskörök összekapcsolása nem oldja meg az eladósodás gondját, viszont jelentős támadási felületet ad itthon és külföldön egyaránt – értékelt a szakértő.

Olyan mértékű megszorításokkal csökkenthető csak az államadósság aránya a GDP-hez képest, ami lefelé menő spirálba taszítja a gazdaságot (megszorítás, majd csökkenő kereslet, majd csődhullám és kevesebb adóbevétel, ezért újabb megszorítás, és így tovább), és amelyet a társadalom már nem képes elviselni. Románia annak idején igen ambiciózus adósságcsökkentést valósított meg, a következmények ismertek. A kormány jó szándéka nem kérdéses, a kisebb adósság valóban kisebb kamattörlesztéssel jár, de az erőltetett adósságcsökkentés elviselhetetlen társadalmi áldozatokat jelent.

Ráadásul ront a helyzeten az egykulcsos adó, amely a külfölddel szembeni adósság növekedése irányába fog hatni, ugyanis az adórendszer nyertesei, a gazdagabbak többletjövedelmük jó részét importcikkek beszerzésére költik, például új autót vásárolnak. Ha a jövedelemátcsoportosítás a szegények irányába történt volna, akkor ők inkább hazai termékeket és szolgáltatásokat vásárolnának (többet költenének a piacon, gyakrabban mennének fodrászhoz), nem rontva tovább hazánk fizetési egyenlegét a külfölddel szemben – érvel Lóránt Károly.

80 helyett 130

Nem is az államháztartás adóssága, hanem az ország külső államadóssága számít; ez utóbbi mutatóban szerepel még a bankok, a cégek és a lakosság adóssága is, ez az az összeg, amelynek törlesztése folyamatosan szükséges. A külső adósság aránya most a GDP 130 százalékára rúg – mondja a közgazdász.

Magyarország a rendszerváltás óta évi 14-15 milliárd eurónyi piacot veszített el, ennyit romlott ugyanis 1990 óta a magyar tulajdonú cégek külkereskedelmi egyenlege. Mindez a fizetési mérlegekben azért nem látszik, mert hazánk külkereskedelmi egyenlegét az itt működő multik kereskedelmi többlete „helyre teszi”, viszont a nemzetközi cégek ki is viszik a profitot.

A hazai gazdaság liberalizálása hasonló volt ahhoz, mintha a bokszban eltörölnék a súlycsoportokat: akkor a nehézsúlyúak vernének mindenkit. Itt mi voltunk a könnyűsúlyúak, akiket kiütöttek.

A jelenség ráadásul ennél is bonyolultabb: Japán államadóssága eléri a GDP 200 százalékát, de ott nincs gond, mert az ország saját polgárainak tartozik.

Van mozgástér?

Az államadósságot csak annyira kell csökkenteni, amennyire muszáj, amennyire a nemzetközi szervezetek vagy a piac képviselői kikövetelik – mutatja meg a kormányzati irány alternatíváját Lóránt Károly.

A nemzetközi eladósodás nem csak magyar probléma. A Financial Times tele van olyan cikkekkel, amelyek szerint ezeket az adósságokat nem lehet visszafizetni. A hozzánk hasonló helyzetben lévő országokkal összefogva a legszélesebb szakmai és nem szakmai nyilvánosság előtt kellene lobbizni az adósságprobléma rendezése érdekében. Ez nemcsak Magyarország ügye, hanem a fél Európáé: az egész EU-nak csak akkor van jövője, ha e problémát megoldja – fogalmazta meg a főáramú közgazdasággal élesen szembemenő javaslatát Lóránt Károly.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik