Idén már heten lelték halálukat a Tiszában, fürdés vagy más vízisport közben – tájékoztat Kurdics Zoltán, a Szolnoki Vízirendészet szakembere. A halálozás okai között egyre gyakoribb az ittas fürdőzés. Egy másik tipikus eset, amikor a folyó fölé benyúló ágról hintázva csobbannak be a vízbe önfeledt fürdőzők. Ha nincs szerencséjük, a felszín alatt meglapuló hajóroncson vagy uszadékon landolhatnak, ilyenkor nem ritka a gerinctörés, bénulás sem.
Többször tragédiába torkollt már a Tisza – egyébként szabálysértő – átúszása is: aki a sodrással dacolva próbálja az irányt tartani, óhatatlanul elfárad, főleg, ha még a visszautat is bevállalja. Ha már muszáj átúsznunk a folyót, hagyjuk magunkat sodródni lefelé, legfeljebb visszasétálunk a parton – tanácsolja Dávid Imre rendőr alezredes, a Szegedi Vízirendészet parancsnoka.
Akcióban a vízimentők (MTI)
A Tisza felső szakaszán az erősebb sodrás és a kiszámíthatatlanul változó vízhozam okozhat kellemetlen meglepetéseket. A Tisza-tónál a duzzasztóművekhez kapcsolódó vízi objektumok (szakszóval élve: műtárgyak) jelentik a legnagyobb kockázatot, de a tó vízszintváltozásai miatt időszakosan a felszín alá kerülő fatuskók is veszélyesek. Az itteni hajóforgalom, illetve egy nagyobb vihar méteres hullámokat korbácsolhat fel, ami nem leányálom a parttól távolabb vetődött evezősöknek – magyarázza Kurdics Zoltán.
A Tisza többi részén a legnagyobb gondot az állandóan formálódó meder jelenti, vagyis, hogy még a kijelölt strandokon sem tudhatjuk, hol mélyül hirtelen a víz. A gondozatlan, magasabb fekvésű partoknál a vízbecsúszás veszélyével is számolni kell – teszi hozzá Seller András, a Szegedi Vízimentő Szakszolgálat vezetője.
Egyedül nem az igazi
Település belterületén csak a kijelölt helyen fürdőzhetünk. Lakott területen kívül elvileg bárhol, ahol nem tilos, tehát ahol nincs tiltó tábla, kikötő, duzzasztó- vagy vízkiemelőmű, esetleg egyéb “műtárgy” (pl. hídláb) a közelben. Ugyanakkor, mivel hajózóutakban is tilos a fürdés, és a Tisza teljes hazai szakaszán hajózható, gyakorlatilag a parttól számított 2 méternél messzebb nem merészkedhetünk – kivéve, ha a közelben hajó biztosítja a zavartalan pancsolást. A folyókanyarulatok a mozgó meder miatt kerülendőek, a hídpillérek körül örvény fenyeget, a kikötőkben, kotrási területeken pedig nemcsak a hajóforgalom veszélyes, hanem a mederben elszórt hulladék is – sorolja a Szegedi Vízirendészet vezetője.
Sokan tartják magukat jó úszónak, ám vészhelyzetben kiderül, hogy mégsem tudnak úszástudásukra támaszkodni – állapítja meg Seller András. Más medencében úszni, és megint más mozgó, természetes vízben. A vízimentő szerint az számít jó úszónak, aki legalább 1500 métert meg tud tenni megállás nélkül. Ellenkező esetben jobban teszi, ha egyedül nem megy a Tiszába, csak jól úszó felnőtt társaságában. A gyerekekre pedig fokozottan figyelni kell még a vízparton is!
Ha vízre szállunk, nem árt tisztában lenni a folyami közlekedés szabályaival. Hogy csak néhányat említsünk: a kishajóknak a csónakoktól legalább 30 méter távolságot kell tartaniuk, egy esetleges borulásnál pedig kötelező segíteniük a pórul járt evezősökön. A segítségnyújtás elmulasztását – ami sajnos elég gyakori – a vízirendőrök szigorúan büntetik. Csónakban, motorcsónakban mindig legyen a gyerekeken és a kevésbé jó úszókon mentőmellény. Hosszabb, csoportos túrára pedig csak túravezetővel induljunk, mert a tapasztalatlanság már kisebb vészhelyzetben is káoszt teremthet.
Óvatosan a mentéssel!
Fürdőzés közben mindig számítsunk arra, hogy hirtelen elveszíthetjük a lábunk alól a talajt – így elkerülhetjük a sokszor végzetes pánikreakciót. Ha elfáradunk úszás közben, inkább feküdjünk fel a vízre, és hagyjuk magunkat sodortatni az árral.
Gyakorlat (MTI)
Ha más jut bajba a vízben, fontos, hogy ne akarjunk mindenáron hőst játszani, mert lehet, hogy csak az áldozatok számát gyarapítanánk! Csak akkor vessük magunkat utána, ha biztosak vagyunk úszástudásunkban, egyébként inkább csónakból nyújtsunk segítséget, vagy keressünk valami segédeszközt (mentőgyűrűt-, -patkót vagy -mellényt) – tanácsolja a vízimentő szakember. A fuldokló jellegzetes reakciója, hogy mindenbe belekapaszkodik, és a vigyázatlan mentőt magával ránthatja a mélybe.
Ha felborul a csónak, az a legjobb, ha belekapaszkodunk, és a part felé kormányozzuk. Azzal kár is erőlködni, hogy még a vízben visszafordítsuk, egyedül kiúszni a partra pedig veszélyes lehet.
Kevés a vízimentő
A vízimentőket bármelyik segélyhívó számon (104, 105, 107, 112) hívhatjuk, de számolnunk kell azzal, hogy hétköznapokon, mikor nincs állandó járőrözés, legalább negyedóra, mire a helyszínre érnek. “Hatósugaruk” általában csak egy-egy település közvetlen környezetére terjed ki. A vízirendőrök hosszabb szakaszokat felügyelnek, ám épp ezért kiszállási idejük pár perctől majd’ egy óráig terjedhet.
Mivel mindkét szervezet maroknyi emberrel dolgozik, előfordul, hogy a szabadidejükből riasztják őket egy-egy bevetésnél. Sajnos a vízimentők képzettségére vonatkozóan egyelőre nincs központi szabályozás. A Szegedi Vízimentő Szakszolgálat 20 tagja közül 12 rendelkezik a nemzetközi szövetség által elismert vízimentő-vizsgával, a többieknek kishajóvezetői képesítése van – tudjuk meg Seller Andrástól.
A vízirendészet szegedi illetékese hozzáteszi: hivatalosan ők sem kapnak vízimentési képzést, de a vízimentőkkel minden szezon előtt gyakorolják az eszközzel, hajóval történő mentést. A szegedi vízirendőrök hosszú távú terve egy búvár szakosztály létrehozása is.
Folyóinkról és tavainkról még többet a FigyelőNet Vizes Hetek aloldalán olvashat.
