Belföld

Nagy Imre az utókornak üzent

A Nagy Imre-per teljes hanganyagát bemutatták a tárgyalás ötvenedik évfordulóján. Ebből kiderül, hogy a mártír miniszterelnök beszédeivel nem magát védte elsősorban, hanem az utókornak üzent.

A Nagy Imre-per hanganyaga a történészeknek is újdonságot jelent, mert olyan hangulati változásokról, érzelmi kitörésekről is tudósít, amit még a peranyag teljes jegyzőkönyveiből sem olvashatnak ki a kutatók – mondta hétfőn Rainer M. János, az 1956-os Intézet igazgatója.

A Nagy Imre néhai miniszterelnök és társai perének hanganyagát tartalmazó felvétel nyilvános lejátszása a Nyílt Társadalom Archívum és az 1956-os Intézet szervezésében hétfőn kezdődött Budapesten. Az 52 órás hangfelvételt hétfőtől vasárnapig játsszák le a per 50. évfordulója alkalmából, az alapítvány Arany János utcai épületében.

Nagy Imre a halálos ítéletét követően az utolsó szó jogán beszél a bíróság előtt (fotó: mti)

Nagy Imre a halálos ítéletét követően az utolsó szó jogán beszél a bíróság előtt (fotó: mti)

Rainer M. János elmondta: a hanganyagból jól kivehető, milyen nagy nyomás alatt tartották a perben a forradalom és szabadságharc miatti szerepéért a korábbi miniszterelnököt és a hozzá közel álló politikusokat. A történész a bíró és az ügyész szövegeit pergőtűzhöz hasonlította, ám – mint hozzátette, Nagy Imre szavai, védekező tartalmuk ellenére sem hatottak puszta védekezésnek.

Az ügyvédek csak statisztáltak

Az ügyvédek félénk megszólalása igazolja a gyanút – mutatott rá -, hogy az ő szerepük csak a színjáték része volt, érdemi támogatást nem tudtak adni a vádlottaknak, még akkor sem, ha akartak volna. Ez utóbbit támasztja alá, hogy a peranyagot az ügyvédek mindössze három nappal a tárgyalás előtt kapták meg, holott azok terjedelme nyolc kötetet tett ki.

Rainer M. János “fantasztikus élménynek” nevezte ugyanakkor Nagy Imre beszédeit, amikor saját igazságát igyekezett megvédeni és mindenre pontosan ki akart térni. Véleménye szerint a néhai kormányfő beszédeiből kitűnik, hogy azokat már az utókornak szánta, igazából nem feltétlenül a bíróval folytatott párbeszédet, hanem a történészeknek és a következő generációknak üzent sok szövegrészletében.

Hangos csetepaté

A felvétel alapján hangos, szinte veszekedésnek beillő szóváltást hozott a népbírósági tanács elnöke, Vida Ferenc és Nagy Imre közötti párbeszéd a szűk körű kabinet és a kormány jogkörének tisztázásánál, amikor a tanács elnöke kijelentette, hogy előbbi szervezet törvénytelenül irányította az országot.

Ezzel kapcsolatban Rainer M. János rávilágított: a kabinet a rendkívüli helyzetre való tekintettel átvette az operatív intézkedések feladatkörét, amire viszont megkapták a felhatalmazást. Arra is emlékeztetett, hogy ezzel a lépéssel nem szűnt meg a kormány feladata, csak ésszerűbb volt kisebb testülettel irányítani az országot.

Érvek és vélemények

Rainer M. János értékelése szerint 1956-ban a forradalom és szabadságharc alatt rendkívüli körülmények, törvényen kívüli állapotok uralkodtak, ezért igazságtalan volt számon kérni Nagy Imrétől a per során a törvényességet. Erre a hanganyag alapján Nagy Imre is hivatkozott.

Nagy Imre a perben védelmére elmondta például, hogy a nemzetőrök nem mindig engedelmeskedtek neki, így bizonyos tetteikért nem tudta vállalni a felelősséget. Elmondta továbbá: a felkelők egyetlen küldöttségének sem tett ígéretet arra, hogy forradalmi követeléseiknek eleget tesz; intézkedéseit nem az ő nyomásukra hozta.

Mintegy saját szerepét tisztázva szólt arról, hogy államminiszterét, Losonczy Gézát is megrótta egyszer, amikor túlzottan radikális követelésekkel lépett fel a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Már ’57-ben tudta a per végét

A Nagy Imre életét kutató történész hangsúlyozta: a politikus 1957 januárjától tudhatta, hogy számára ez a történelmi szerepvállalás halállal végződik. Ekkor kereste ugyanis fel Kádár János, az MSZMP első titkára megbízásából Kállai Gyula, a párt titkára a romániai Snagovban Nagy Imrét, amiből világossá vált, hogy megtorlás következik a házi őrizetben lévők számára.

Erre utalt Rainer M. János szerint az, hogy Nagy Imre Snagovban megírta Viharos emberöltő – élettörténetem vázlata című munkáját, amelynek borítóján születési évszáma (1896) mellett ott szerepelt halálozási esztendőként az 195.-ös szám, ponttal kihagyva a helyet az utolsó számjegynek.

Címkék: Belföld

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Image: 73877967, Dér Péter gyógyszerész, Place: Budapest, Hungary, Model Release: No or not aplicable, Property Release: Yes, Credit: smagpictures.com
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.