Az IRM felemásan működött
A második Gyurcsány-kormány első évének vége épp minisztercsere idején találta az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot (IRM). Petrétei József, aki még 2004-ben vette át az igazságügyi tárcát, már nem „úszhatta meg” az idei sokadik botrányt, amelyet a rendőrök okoztak. Az IRM az új kormány egyik egyedi kezdeményezése volt, hiszen megszüntették az önálló Belügyminisztériumot és a rendőrséget az igazságügyi miniszter alá irányították. Petrétei tárcájához egyébként olyan – néha mondvacsinált – ügyek kapcsolódtak, mint az egymillió ázsiai betelepítésével foglalkozó tanulmány, vagy a gyermekpornó szigorítása, a Btk. szigorítása,
esetleg a gyülekezési törvény módosítása.
Schiffer András, ügyvéd, jogvédő, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvivője úgy látja, az igazságügyi és rendészeti tárca felemás teljesítménye is azt jelzi, helytelen lépés volt összevonni a jogalkotói és rendvédelmi feladatokat. „A rendészeti ágazat elmúlt éves teljesítménye kritikán aluli. Az egész a tavaly júniusi fotósveréssel kezdődött, folytatódott az október 23-i brutális rendőri fellépéssel és most jutott a csúcspontjára, amikor a nemi erőszak ügyébe keveredő rendőrök miatt a teljes felső vezetésnek mennie kell” – mondja Schiffer.
Egy esztendeje, egész pontosan 2006. június másodikán lépett hivatalba a második Gyurcsány-kormány, amelynek népszerűsége azóta folyamatosan zuhan. A koalíció feszültségekkel küzd, ám az érdekek úgy tűnik, még jó időre egyben tartják. Átalakult a kormányzati struktúra, kevesebb lett a tárca, amelyek felett Gyurcsány – talán már túlzottan is centralizált – irányítást gyakorol. A FigyelőNet egyhetes sorozatban értékeli az elmúlt év kormányzati munkáját.
Népszerűtlenek a megszorítások
A kormányzat és az MSZP tavaly nyáron és kezdődött népszerűségvesztésnek és tartós mélyrepülésének elsődleges oka, hogy a magyar társadalom nem volt felkészítve a jelentős megszorításokra. Továbbá a kormány nem szembesítette a társadalmat az államháztartás és az állami rendszerek súlyos problémáival, és így az nem is látta indokoltnak a megszorító-és reformintézkedéseket. Ráadásul a kormány nem mutathatott vissza közvetlen elődjére, mint a problémák forrására, hiszen saját maga volt önmaga elődje – foglalta össze a kormány népszerűtlenségének okát Krekó Péter. A Political Capital Institute (PC) vezető elemzője a FigyelőNetnek elmondta: az egy éve kezdődött megszorítások ugyanakkor a mai napig tartanak: a kormányzat bár sokszor megkísérelte, továbbra sem tudja lezárni a megszorítások szakaszát, és a meghozatlan döntések (biztosítási modellek, ingatlanadó, stb.) bizonytalanságban tartják a választókat. „A reformok rendszerének és a távlati célok megismertetésének hiányosságára utal, hogy míg a reformokat az emberek általánosságban helyeslik, a konkrét lépéseket elutasítják. Ennek is köszönhető, hogy a Fidesz annak ellenére is toronymagasan vezethet a népszerűségi mutatókban, hogy a választók többsége az ellenzék vezetőjét sem tartja kormányzásra alkalmasabb politikusnak” – hangsúlyozta az elemző.
A koalíció egyben marad
A politológus lapunk kérdésére kifejtette, a koalíciós pártok között vannak nézeteltérések, ugyanakkor jelen helyzetben mindkét partner érdekelt az ellentét nyilvános kiélezésében. „Mindkét pártnak megcsappant a támogatottsága az új kormányzati ciklus első évében, és a támogatottság visszaszerzésének egyik útját éppen a koalíciós partnerrel szembeni önmeghatározásban látja. Az MSZP a saját szavazótáborából érezhető igénynek kíván megfelelni akkor, amikor látványosan igyekszik megvédeni a társadalmat az SZDSZ ’kizárólag piacelvű’ intézkedéseivel szemben, főképp az egészségügy terén. Az SZDSZ pedig éppen az MSZP ’reformlassító’ törekvéseinek bírálatával és az intenzív reformkommunikációval próbál megfelelni saját jelenlegi és potenciális szavazótábora igényeinek” – véli Krekó Péter. Hozzátette: az MSZP-től való látványos elrugaszkodásra pedig Kóka Jánosnak is szüksége van, ugyanis őt továbbra is sokan „Gyurcsány emberének” tekintik. A két párt ugyanakkor a parlamenti erőviszonyokból adódóan együttműködésre és kompromisszumra van ítélve, és a jelenlegi politikai helyzetben egyik félnek sem érdeke a koalíció felbontása.
Nincs forradalmi hangulatban a társadalom
Nem lehet kijelenteni, hogy ősszel, majd március 15-én az általános társadalmi feszültség tört volna ki az emberekből, sem a politikai, sem a szakmai-érdekképviseleti demonstrációk nem szereztek látványos társadalmi támogatottságot. A közvélemény nagy része egyáltalán nem volt és jelenleg sincs forradalmi hangulatban, az utcai események egy szűk kisebbséghez köthetőek, és a társadalom (köztük a jobboldal szavazótáborának jelentős része) is elítélte ezeket az akciókat – fogalmazott Krekó Péter. Mint mondta, úgy tűnik, hogy Magyarországon létrejöttek az önszerveződésre képes, erőszakos cselekmények végrehajtását célul kitűző csoportok.
A kormány, amelynek semmi sem sikerül
Lapunk kérdésére a PC vezető elemzője kifejtette: az egészségügy és az oktatás szereplőinek tiltakozása a kormány által megindított reformok miatt kezdődött meg, a reformoktól viszont teljesen független események az NBH és a rendőrség körüli botrányok. „Összességében nem az államszervezet egészével van a gond, de a választókban valóban kialakulhat annak a képzete, hogy a kormány semmilyen területen nem tud sikert felmutatni” – hangsúlyozta Krekó.
A második Gyurcsány-kormány eredeti felállásban (Fotó: MTI)
Kihúzza 2010-ig?
A szakértő szerint az első év után még nem lehet megjósolni, meddig maradhat a helyén a kormány, kiemelte ugyanakkor, hogy a Fidesz által szorgalmazott előrehozott választásokhoz a kormánypárti frakciók beleegyezése is szükséges lenne, erre pedig nem számíthat az ellenzéki párt. „Mivel a koalíciós szakítás esélye rövidebb távon elhanyagolható, Gyurcsány Ferenc politikai jövője alapvetően az MSZP-n belüli helyzetétől függ. Annak ellenére, hogy mind a párt, mind a kormányfő megítélése mélyponton van, az MSZP-n belül9 rivális csoportoknak sem lehet érdekük a párt és a kormányzat vezetésének megszerzése. A konvergenciaprogram által diktált szűk kormányzati mozgástérben ugyanis még jó ideig nemigen nyílik lehetőség a népszerű intézkedések meghozatalára, a megszorítások és a reformok a kezdeti periódusban pedig más politikusokat is elkoptatnának a kormány és a párt vezetőjeként” – véli Krekó Péter. Hozzátette: a miniszterelnöknek emellett nincs valódi alternatívája, illetve egységes ellenzéke a párton belül. A pártelnök lehetséges riválisának számító politikusok jelenleg nem tudnak kellő támogatottságot szerezni a kormány politikájának bírálatával (jó példa erre Szili Katalin).
Új minisztériumi struktúra
A Gyurcsány-kormány első, igen látványos intézkedése volt a minisztériumi struktúra átalakítása. Tizenkettőre csökkentették a tárcák számát az addigi tizenötről, és megszüntették a két tárca nélküli miniszteri posztot is. Az új kormányban többen maradtak az előző ciklusból, így Gráf József a földművelésügyi, Kóka János a gazdasági és közlekedési, Veres János pedig a pénzügyi tárca élén. Szintén kormánytag maradt Petrétei József és Lamperth Mónika, előbbi a Belügyminisztériumból kivett rendészettel kiegészített igazságügyet, utóbbi pedig a BM-ből megmaradt önkormányzati minisztériumot vezeti. Igaz, Petrétei már csak május 31-ig. Szintén kormánytag maradt Kiss Péter, ám a Miniszterelnöki Hivatal éléről az újjászervezett Szociális és Munkaügyi Minisztérium vezetését vette át (a szociális ügyek korábban az Egészségügyi Minisztérium alá tartoztak), előző posztját pedig a kormányfő bizalmasának számító Szilvásy György kapta.
Persányi Miklós is folytathatta munkáját a környezetvédelmi tárca élén, egészen áprilisig, amikor helyét Fodor Gábornak kellett átadnia. Nagy meglepetésre – az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium megszűnése után tárca nélkül maradt – Göncz Kinga lett a külügyminiszter az új kormányban, Szekeres Imre pedig a honvédelmet kapta meg. Az oktatási és kulturális tárca vezetésével Hiller Istvánt bízták meg, míg a legnagyobb reform véghezvitelét, az egészségügyet Molnár Lajosra bízta Gyurcsány Ferenc. Lemondását követően pedig az addigi államtitkára, Horváth Ágnes vette át helyét. Ezenkívül a kormányfő két új közigazgatási szervet is létrehozott: Draskovics Tibor az Államreform Bizottságot, míg Bajnai Gordon a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget irányítja.
Mint Pesti Sándor politológus lapunknak elmondta, az Államreform Bizottság, mint átfogó reformkoncepciókat kidolgozó, stratégiai döntéselőkészítő, központi agytröszt ötlete jó volt, a gyakorlati működés során azonban – amit kívülről persze nehéz megítélni – már látszanak problémák. Egy ilyen struktúra mindig magában hordja például a szakminisztériumokkal való konfliktus veszélyét, amely viszont blokkolhatja a hatékony döntéshozatalt, vagy a döntések inkoherenciájához vezethet.
Személyfüggő tárcák
A FigyelőNet által megkérdezett szakértő szerint alapvetően nem a minisztériumok számán, elnevezésén, az egyes ügykörök hovatartozásán múlik egy kabinet hatékony működése, a kormányzati teljesítmény. Az európai demokráciákban a legkülönbözőbb szervezeti megoldások ismeretesek. Egyebek mellett érdemes figyelembe venni az adott ország hagyományait, illetve azt, hogy a feladatra kijelölt miniszter alkalmas legyen a tárcája alá tartozó ügykörök irányítására. „A rendészeti terület például állhat magában, kapcsolódhat az önkormányzatok felügyeletével, vagy akár az igazságüggyel. Petrétei József személye azonban nem tűnt alkalmasnak a rendészeti terület irányítására, míg sokak szerint jó igazságügyminiszter lehetett volna” – véli Pesti Sándor.
Az ELTE Politikatudományi Intézetének adjunktusa szerint a tárcaösszevonások önmagukban még nem jelentenek megtakarítást, hisz kevesebb minisztérium is működhet több emberrel, pénzzel. Az igazi megtakarítást a minisztériumi háttérintézmények, kht-k, közalapítványok számának csökkentése és a különböző dekoncentrált szervek összevonása jelentheti. A spórolás pontos mértékét nagyon nehéz megmondani, mert eközben eléggé felduzzadtak a miniszteri kabinetek. A miniszterelnök és a miniszterek különböző jogi megoldásokkal igen sok tanácsadót foglalkoztatnak.
Eltűntek a közigazgatási államtitkárok
Az államigazgatási reform részét képezte az is, hogy összevonták a közigazgatási és politikai államtitkári tisztséget, a helyettes államtitkárok helyét pedig a szakállamtitkárok vették át. „Aggályos lehet, hogy nincs a minisztériumokban egy legfelső közigazgatási vezető, aki összefogja, irányítja az apparátust. Ám úgy gondolom, naivitás azt hinni, hogy egy pártelvű demokráciában valaha is elérhető, hogy a közigazgatási államtitkárok döntő többsége kizárólag a szakmai racionalitás szerint, ciklusokon átívelően szolgálja a különböző színezetű kormányokat. Ilyen sehol sincs. A szakmai felkészültség és a politikai lojalitás azonban egyáltalán nem zárja ki egymást, a probléma akkor van, ha csak az utóbbi szempontot érvényesítik az államtitkárok, szakállamtitkárok kinevezésekor” – hangsúlyozta Pesti Sándor.
Gyurcsány túllépte a határt?
A Gyurcsány Ferenc által megvalósított kormányzati struktúraátalakítás egyik nem titkolt célja a kormányzati centralizáció, a miniszterek hatalmának korlátozása, az összkormányzati szempontok, érdekek erőteljesebb érvényesítése volt, ami együtt járt a miniszterelnöki hatalom további erősödésével. A kormány által felállított két csúcsszerv – a Bajnai Gordon irányította Fejlesztéspolitikai Irányító Testület (illetve az alája rendelt Nemzeti Fejlesztési Ügynökség) és a Draskovics Tibor vezette Államreform Bizottság – határozza meg a tervek szerint ezentúl a kormányzati stratégiát és a pénzt is jórészt központilag osztják el. Így az egyes tárcáknak csupán annyi a dolguk, hogy konkrét jogszabályi formába öntsék a miniszterelnök irányításával meghozott döntéseket, és gondoskodjanak azok végrehajtásáról.
Pesti Sándor szerint a miniszterelnöki centralizáció európai tendencia (amely korábban már az Orbán-kormányt is jellemezte). „Berlusconi, Blair, Schröder, Sarkozy és Gyurcsány sok szempontból hasonló karakterek. Gyurcsány Ferenc is igen erős személyiség, hatalmas energiával, aki mindenről tudni akar és sokszor szakmai részletkérdésekről is személyesen dönt. Ez már nem feltétlenül szerencsés, úgy vélem a jelenlegi kormány több alkalommal is átlépte az imént említett centralizáció ésszerű határait. Például nem helyes, ha a miniszterelnök mondja ki a végső szót egy kórház sorsát illetően” – hangsúlyozza a szakértő. Hozzátette: jó, ha van egy-két nagytekintélyű miniszter is a kormányfő mellett, aki a különböző döntéshozatali fórumokon olykor ellenerőt jelent számára. Klasszikus példája volt ennek Gordon Brown Angliában. (Nálunk állítólag Molnár Lajos töltött be hasonló szerepet, ő azonban más ok miatt volt alkalmatlan miniszternek). A jelenlegi kabinetből úgy tűnik, hiányoznak az ilyen miniszterek.
Az MSZP szavazói felét elvesztette
Az elmúlt egy esztendőben mind a két kormánypárt támogatottsága mélyrepülést ért meg: az SZDSZ 6,5 százalékos választási eredményét követően a teljes népességben 2-3 százalékon áll szinte valamennyi közvélemény-kutatónál, az MSZP pedig annyi szavazót veszített, hogy már csak a mag tart ki mellette. „Az elmúlt egy évben az MSZP szimpatizánsainak köre csökkent radikálisan, ám a Fidesz ezzel párhuzamosan nem növekedett, az elpártolóknak csupán egy részét tudta felszívni” – mondta Závecz Tibor a FigyelőNetnek. A Szonda Ipsos kutatási igazgatója hozzátette: míg Orbán Viktor pártja 28 és 35 százalékos szélső értékek (valójában 30 és 33 százalék) között mozgott a teljes népességen belül, az MSZP 34-ről 16 százalékra esett vissza, ami 18 pontos esés. A szakértő hangsúlyozta: a választások után a Gyurcsány-csomag bejelentése okozott egy nagy, 12 százalékpontos esést, utána lassú, folyamatos morzsolódás következett. Az őszi zavargások igazán nem hoztak radikális gyengülést. Ezután márciusban, az egészségügyi lépésekkel érkezett a következő zuhanás.
„Ha az ütemezést a Fidesznél is megnézzük, azt láthatjuk, hogy az őszi események igazán az ellenzéki pártnak sem kedveztek, sőt támogatottsága akkor nőtt ismét, amikor bevonult az utcáról” – fogalmazott Závecz Tibor. Lapunk kérdésére elmondta, nem hiszi, hogy az MSZP középpárttá zsugorodott volna, hiszen 16 százalékával még így is kimagaslik az őt követő MDF 4 százalékával szemben. „Aki most az MSZP mellett áll, már egy homogén tábor, valószínűleg ezzel a 15-16 százalékkal a szocialisták elérték a magot. Ez viszont úgy vélem, már egy nehezen megroppantható tábor” – véli Závecz Tibor.
(A FigyelőNet az elkövetkező napokban a kormányzat különböző területeinek egyéves munkáját mutatja be, elemzi cikksorozatában).
