Takács Judit, a Magyar Tudományos Akadémia szociológusa, Kárpáti József, az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület tagja és Kuszing Gábor, a Habeas Corpus Munkacsoport aktivistáját a május 17-i homofóbia elleni világnaphoz kapcsolódóan kérdezte az MTI.
A legutóbbi felmérések azt mutatták, hogy a magyar válaszadók többsége, körülbelül hatvan százaléka a bűn, a betegség, vagy a társadalmi deviancia kategóriájába sorolta a homoszexualitást, alig több mint 10 százalékuk gondolta azt, hogy az azonos nemű partner választása alapvető joga az embereknek – idézte a Medián közvéleménykutató cég 2003-as adatait Takács Judit. A szociológus ugyanakkor hozzátette, hogy a különböző módszerekkel készült felmérések eltérően mutatják, milyen mértékben elutasítóak a magyarok a melegekkel és a leszbikusokkal szemben. Annyi minden esetre bizonyos, hogy alacsony a homoszexualitás társadalmi elfogadottsága Magyarországon – hangsúlyozta az MTA munkatársa.
Az európai példákat elemezve kiderül, hogy nem feltétlenül egy ország kormányának politikai színezete, vagy a vallásosság mértéke a döntő a homoszexuálisok megítélésében, sokkal inkább az életszínvonal – mondta a szociológus, aki szerint azokban az államokban, ahol jobban élnek az emberek, toleránsabb a társadalom. Ezzel is magyarázható, hogy nemcsak a magasabb életszínvonallal rendelkező nyugat-európai országok nagy részében, de a gazdaságilag erősödő Szlovéniában és Csehországban is egyre több jogot biztosítanak a homoszexuálisoknak.
Európában jelenleg a skandináv államokban, Franciaországban és Németországban van lehetőségük az azonos nemű pároknak, hogy élettársai kapcsolatban éljenek, az Egyesült Királyságban és Spanyolországban pedig akár össze is házasodhatnak. Magyarországon egyelőre még nincs igazán napirenden ez a kérdés, az SZDSZ 2005 tavaszán minden esetre előterjesztett egy törvényjavaslatot az élettársi kapcsolatok “újraszabályozására”. A javaslatot az országgyűlés alkotmány és igazságügyi bizottság tárgyalta, a további megbeszéléseket azonban elnapolták.
