Vannak, akik talán többet vártak hazánk EU-s csatlakozásától, sőt vannak, akik nem érzékeltek ebből semmit. Schengen egyelőre még nem ért el hozzánk, mint ahogy az euróra is jóval többet kell várni, mint amit korábban beharangoztak, s a szabad munkavállalással kapcsolatban dédelgetett álmaink – mint például a Bécsben nyíló cukrászdánk – sem váltak valóra.
Elmaradt ugyan a remélt végső bőkezűség az EU részéről a csatlakozási tárgyalásokra pontot tevő koppenhágai csúcson 2002 végén, ám a tíz jelöltnek mégsem kellett csalódottan távoznia, hiszen a több éves alkufolyamat végén néhány kérdésben azért fontos engedményeket sikerült kicsikarniuk az uniótól.
A 2003. április 12-én rendezett magyar népszavazáson az „igen” győzedelmeskedett: a 83,76 százalékos arány, akkortájt a második legmagasabbnak számított az EU-népszavazások történetében, és némi vigaszt nyújthatott az európai összehasonlításban negatív rekordot döntő, 45,62 százalékos részvétel miatt. A magyar kormány 2003. április 16-án írta alá a csatlakozási szerződést, amelynek révén életbe lépett az aktív megfigyelői státus, 2004. május 1-jén pedig megtörtént a csatlakozás.
A jogharmonizáció sűrűjében
Az EU
Az Európai Unió részben kormányközi és nemzetek feletti szervezet, amely jelenleg 25 európai országból áll. Az Európai Unió ezen a néven 1992-ben jött létre az Európai Uniós Szerződéssel (a maastrichti szerződéssel), amely 1993. november 1-jén lépett hatályba.
Négy fő intézménye van: az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament, az Európai Bíróság és az Európai Bizottság. Mindnek külön elnöke, külön szerepe és külön felelőssége van.
Az EU egyik legfontosabb tevékenysége az egységes piac létrehozása és fenntartása, melynek elemei a vámunió, a közös pénznem (amelyet a 25 tagállam közül eddig 12 vett át), a közös agrárpolitika és a közös halászati politika.
Szabad munkavállalás – lassan halad
Bár a szabad munkavállalás mind teljesebb körű biztosítása mellett lobbizott a magyar kormány és a 2004-ben csatlakozó többi ország is, az EU tagállamai viszonylag szűkösen bántak az újonnan csatlakozókkal. A bővítés után az EU régi tagjai közül csak három állam – Nagy-Britannia, Ír- és Svédország – nyitotta meg munkaerőpiacát az újak előtt, s jóllehet igen erőteljes kampány folyt a beáramló külföldi munkaerővel szemben, azzal riogatva a hazaiakat, hogy elárasztják az országot, az elmúlt évek adatai szerint megalapozatlan volt a negatív hangulatkeltés. Magyarországról is kevesen vállaltak mindeddig munkát az EU korábbi tagállamaiban.
A csatlakozási tárgyalásokon a munkavállalás szabadságát illetően 2+3+2 bontásban hétéves átmeneti időszakban állapodtak meg a felek. Ezen a feltételrendszeren, amely alól csak Ciprus és Málta mentesült, először két év elteltével, 2006. május 1-jéig változtathatnak a tagországok. A tagállamoknak legkésőbb 2006. áprilisig kell dönteni, ám úgy tűnik, hogy egyedül Finnországban és Dániában lehet jelentős könnyítésekre számítani, s biztosnak tűnik, hogy Ausztria és Németország kitart az eddigi kvótarendszer mellett.
Az EU-állások már a csatlakozás előtt, 2004 márciusában megjelentek, 4-12 ezer eurós fizetéssel csábítva a magyar munkavállalókat.
Eva vagy nem eva?
Mintegy százezer vállalkozás várta lélegzetvisszafojtva, hogy miként zárul az EU kontra eva folyamat. Félő volt ugyanis, hogy az egyszerűsített vállalkozási adót (eva) nem fogadja el az EU, mondván nem összeegyeztethető a közösségi adórendszerrel. Brüsszel az áfabevételek csökkenésétől félt, miközben a Pénzügyminisztérium számai arról tanúskodtak, hogy az állam bevételei nőttek az eva révén. 2005 elején, hosszas egyeztetéseket követően Brüsszel végül úgy nyilatkozott, hogy EU-konform az eva.
Egyelőre Schengenen túl
Mi is Schengen?
A személyek belső – az EU-n belüli – határellenőrzésének megszüntetéséről szóló egyezmény, melyet a Benelux államok, Franciaország és az NSZK 1985. június 14-én írt alá a luxemburgi Schengenben. Az egyezmény 1995. március 26-án lépett hatályba, amikor az öt alapítóhoz csatlakozott Spanyolország és Portugália, majd más tagállamok is. Az Amszterdami Szerződés az egyezményt a közösségi joganyag részévé tette, jóllehet az Egyesült Királyság és Írország továbbra is fenntarthatta önálló határellenőrzési rendszerét, Dánia pedig később dönthet, hogy alkalmazza-e a schengeni acquist.
A schengeni övezethez való teljes csatlakozás után a legnagyobb változást az jelenti majd, hogy az úgynevezett belső határokon (Szlovákia, Ausztria és Szlovénia irányába) megszűnik a határforgalom ellenőrzése, s meg kell erősíteni a határőrizetet az EU külső határait képező szakaszokon (tehát Ukrajna, Románia, Szerbia és Horvátország felé).
Pályázik az egész ország
Kétségtelenül vonzónak tűnt a csatlakozásra készülődve, hogy míg előtte évi átlagban 200 millió eurónyi EU-támogatást használhatott fel hazánk, addig 2004–2006 között már évi mintegy egymilliárd euró érhető el a felzárkóztatási alapokból.
A 2004-ben beadott pályázatok száma már minden várakozást felülmúlt, a legnagyobb érdeklődés a gazdasági versenyképesség operatív program (gvop) kiírásai iránt nyilvánult meg. (Az új tagok közül Magyarország egyébként első volt abban, hogy 2004. január közepétől a Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjainak intézkedései alapján megjelentette idei felhívásait.)
Igaz, arról sem szabad elfeledkezni, hogy a vállalkozó szellemű társaságoknak igen sok gondot okozott a nemegyszer túl szövevényes kiírás, a lassú és bürokratikus pályázatkezelés, s nemegyszer kritikai észrevételként hangzott el, hogy a kiíró hatóságok egyáltalán nem tartják be a határidőket. A csúszásokat egyesek azzal magyarázták, hogy őket is meglepte a roham, s alig győzik a munkát. Ezen felül felzúdulást okozott az érintettek körében, hogy egyes pályázatok befogadását pillanatok alatt felfüggesztették.
Ami a pályázatok visszadobását illeti, a leggyakrabban, 50-60 százalékban ennek formai okai voltak, s csak 10-20 százalékban lehetett tartalmi kizáró okot találni.
A pályázati kiírásokkal párhuzamosan a pályázatíró, tanácsadó cégek is gombamódra szaporodtak – jelenleg 3-4 ezerre becsülik a számukat –, ám egyes vélemények szerint 2006 első felében, a megbízások kifutása miatt a többségük leáll, s csak a második felében, a 2007-2013-as időszakra koncentrálva kezdik majd meg újra működésüket.
Az első Nemzeti Fejlesztési Terv 677 milliárd forintos keretének 84 százaléka 2005. végére gazdára talált, 72 százalékát pedig támogatási szerződéssel le is kötötték az irányító hatóságok. A mindeddig beérkezett pályázatok száma – az Egységes Monitoring Információs Rendszer adatai alapján – meghaladta a 31 400-at, az igényelt támogatás az 1400 milliárd forintot, míg a megítélt támogatás 622 milliárd forintot, a megkötött szerződések száma több mint 10 ezret, a kifizetések összege pedig több mint 156 milliárdot tett ki.
Az új, 2007–2013-as költségvetési időszak pályázatának kiírása – amelynek keretében évente háromszor annyi közösségi forrás lesz elérhető, mint jelenleg – akár már 2006 őszén elindulhat, de sok múlik azon, hogy az új kormány mikor terjeszti be a végleges elképzeléseket az EU testületei elé.
Költségvetési deficit és euró
Magyarország alighanem kilóg az újonnan csatlakozók sorából, hogy immáron a harmadik éve nem tudja teljesíteni a költségvetési deficitcélt. 2005. októberében az Európai Bizottság egy éven belül másodszor is arra kérte az EU miniszteri tanácsát, hogy mondja ki: Magyarország nem tudta teljesíteni a költségvetési hiány csökkentésére vállalt kötelezettségeit.
Magyarország a tervezett 2010-nél is később vezeti majd be az eurót – az elemzői vélemények szélső dátumként 2014-et jelölték meg –, miközben a ljubljanai jegybank arra készül, hogy az euró már 2007. január 1-jétől Szlovénia hivatalos fizetőeszköze legyen; az ERM-2 pedig szakértői vélemények szerint 2008-ban válhat elérhetővé Magyarország számára.
