Részvényrakéta – meddig repül?

Első ránézésre teljesen elképesztőnek tűnik a BUX mozgása. A görbe egyre meredekebben tör felfelé, értékelhető korrekció nélkül emelkedik most már sok ezer pontot. A budapesti piac, együtt a régióval egy eddig még nem látott jelenséget mutat be: ma már szinte színtisztán likviditás vezérelte hosszt látunk. Akkora mennyiségű pénz ömlik a magyar papírokba, hogy a fundamentumok szerepe napról napra halványul, s teljesen átveszi a hatalmat a pénzáramlás, a flow. Az elemzőknek pedig nem marad más dolguk, mint a piacot követve emelgetniük a papírok célárait és megmagyarázni az új értékelési szinteket – elemzi a tőzsdei boom okait legújabb számában a Figyelő.

A tavalyi, 50 százalékot meghaladó BUX-emelkedést nagyrészt az OTP-nek és a Molnak köszönhette a piac, mindez ráadásul fundamentálisan is pontosan alátámasztottnak bizonyult: a két cég profitja megközelítőleg annyit nőtt, mint amennyit az árfolyamuk emelkedett. Az eredményvárakozások növekedését szépen követte a tőzsdei kurzus, a papírok értékelési szintje nem sokat változott. A múlt év végén újra leszűrhető volt az a következtetés, hogy még mindig nem látni egyértelmű konvergenciát, azaz az értékelési szintek nem közelítettek a fejlett piacok átlaga felé. Másképpen kifejezve: nem csökkent a magyar papírok diszkontja. Az idén e téren következett be gyökeres változás; a főbb papírok mindegyike sokkal többet emelkedett két hónap alatt, mint amit a profitnövekedési kilátásaik indokolnak.

Ömlik a pénz Már jó egy éve rendszeresen visszatérő téma a feltörekvő alapokba érkező egyre nagyobb pénzáramlás, ami nélkül a pesti piac valószínűleg jó néhány ezer ponttal lenne alacsonyabban, mint ahol most tart. A legfrissebb adatok azonban most is arról szólnak, hogy a pénz csak jön és jön, sőt egyre inkább az „ömlik” kifejezés lesz helytálló. A február 9-ét megelőző héten soha nem látott összeg, 1,33 milliárd dollár zúdult a feltörekvő alapokba, történelmi csúcsra is jutott íziben többek között a magyar, a török, a cunami által egyáltalán nem sújtott indonéz és indiai, valamint a mexikói és brazil piac; sokéves rekordok dőltek Argentínában, Koreában és Lengyelországban is. Az általános feltörekvő eufória mellett ráadásul régiónkat is egyre inkább felülsúlyozzák a befektetők.

Konvergencia

A konvergenciával kapcsolatos – és egészen 2004-ig be nem igazolódott – várakozás lényege az volt, hogy a magyar papírok fejlett piacokon tevékenykedő konkurensekhez képesti diszkontjának csökkennie kell, s másik vételi érvként hallhattuk csak, hogy a régión belül is olcsónak látszanak a hazai részvények. A diszkont ma rohamosan csökken, sőt az áremelkedés olyan mértékű, hogy kis túlzással nyolc hét alatt lezajlott az egész régóta várt konvergencia. A Mol már drágult az év eleje óta 30 százalékot, annak ellenére, hogy meglehet: profitja az idén egyáltalán nem nő. Érdekes helyzetben vannak tehát az elemzők; vagy leminősítik a papírokat a célárak elérése miatt, vagy átértékelik a fairnek tartott értékelési szinteket.

Ez utóbbi esetben bőven előfordulhat, hogy a profitkilátások változatlansága mellett a papír reális értékét megemelik a szakértők. Mindez azonban már igen jól mutatja a piac elszakadását a fundamentumoktól, a legújabb megszólalások pedig szép példáját adják az utólagos magyarázatgyártásnak. Londoni elemzők körében ugyanis terjed az a nézet, hogy az újonnan csatlakozott országok cégeinél nemhogy diszkont, hanem prémium szükséges az értékelésben a magasabb növekedési potenciál miatt. Ebből a piac által kikényszerített indoklásból jól látszik, hogy ha szükség lesz rá, a mostantól számított további 50 százalékos drágulásra is meglesz a magyarázat.

A „meddig mehet fel” kérdésre mindig nehéz a válasz, de most, ha lehet, még nagyobb az előrejelzések bizonytalansága. Aki óvatosságra int, azt kockáztatja, hogy évek óta nem látott gyorsaságú profitból marad ki az ajánlás nyomán a befektető.

Feltörekvők előnyben A Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint a feltörekvők GDP-je az idén dupla akkora mértékben bővülhet, mint a fejletteké, s az elmúlt négy év kiemelkedő hozamai mellett ez is vonzza a befektetőket. A feltörekvők kockázatának csökkenésére pedig kézenfekvő indoklás a feltörekvő kötvények historikus mélypont környékére süllyedő hozamfelára, amiben szerepe volt annak, hogy több országban is egyszerűsödött a politikai helyzet. Szintén ebbe az irány hatott a helyi cégek vállalatvezetési struktúrájának (corporate governance) javulása, valamint a helyi befektetők növekvő aktivitása. (Persze a kivétel ez utóbbinál is erősíti a szabályt, amire jó példa Budapest.) Ráadásul csak januárban nyolc feltörekvő piac hitelbesorolása javult és négy kilátása vált kedvezőbbé. Olyan érzésünk lehet, hogy miközben az árfolyamok az egekbe törnek, a kockázatokról egyre kevesebbet hallani. Most kezd kicsúcsosodni a „feltörekvő-imádat”, s aki trenddel szemben megy, elveszett.

Amerikából jöttem

A befektetők gondolkodásában ez az év azonban egy másik változást is hozott. Az amerikai pénzügyi médiában egyre felkapottabb téma az utóbbi hetekben a külföldi befektetések térnyerése. Évtizedekig megdönthetetlen volt az az elv, hogy csak a pénzek 10-15 százalékát szabad külföldre vinni, most viszont egyre erősebbek azok a hangok, amelyek a határon túli értékpapír-befektetést preferálják. A nyilatkozó szakértők nem ritkán 30, esetenként 50 százalékot ajánlanak külföldre küldeni, s a dollár tavalyi látványos zuhanásától megrémült befektetők harapnak is az ötletre: a feltörekvő alapok mellett a globálisak is egyre népszerűbbé válnak. Már tavaly is 1996 óta nem látott mennyiségű pénzt tettek ezekbe a világ tőzsdei trendjeit legfőképp meghatározó amerikai befektetők, 2005 elején pedig tovább gyorsult a tempó: az első hat hét során az amerikai részvényalapoknál kivonást, míg a globális részvényalapok esetében erősödő beáramlást mértek. Úgy tűnik, a tengerentúli befektetők most ismerkednek a globalizáció fogalmával, legalábbis befektetési értelemben.

Miután tavaly folyamatosan arról hallhattunk, hogy az emelkedő amerikai kamatláb rosszat tesz a feltörekvő piacoknak, érdemes megnézni, hová tűnt mára ez a magyarázat. Nos, mivel nem jött be, az új verzió arról szól, hogy a lassú, kiszámítható amerikai kamatemelési pálya a lassú, kiszámítható növekedést hozza el a világ legnagyobb gazdasága számára, ez pedig pozitív a nagyobb növekedési pályát kínáló, csökkenő kockázatú feltörekvők számára is.

Példa nélkül

Az őrült száguldás közben azonban nem szabad elmenni a mellett a tény mellett, hogy a magyar befektetők ismét kimaradtak a jóból. Miután a 2000-es buktát végigvásárolták, a következő négy évben szinte megállás nélkül szabadultak részvényeiktől. Sem az alacsony árak, sem a beinduló fellendülés nem tudott változtatni a trenden. Ám azt is látni kell, nem nagyon volt itthon senki, aki pozitív példát mutatott volna részvénybefektetés terén. A hazai intézmények ugyanúgy végigadták az elmúlt éveket, mint a háztartások; a nyugdíjpénztárak például úgy félnek a részvénytől, mint a tűztől. A 18 ezres BUX-on 80 százalékban az okos külföldi befektetők szedték meg magukat.

A tőzsdei trendeket sohasem könnyű előre jelezni. A várakozások az aktuális hírek tükrében szinte percről percre változnak, ugyanakkor a fundamentumok általában mindig valamiféle kapaszkodót nyújtanak – középtávon már egyértelműen a cégeredmények határozzák meg az árfolyamokat. A jelenlegi likviditás vezérelte hossz végének megjósolása azért lehetetlen, mert a tömegpszichózis kezdi átvenni a hatalmat. Lehet, hogy még jó pár hónapig tart a pénzbeáramlás, de előbb-utóbb elfogynak a friss pénzek, ami a korán beszállókat profitrealizálásra késztetheti, elhozva az első komolyabb korrekciót. Amíg azonban tartja magát az a közhangulat, hogy a feltörekvők az idén is felülteljesíthetnek (ez valószínűleg a következő váratlan feltörekvő piaci válság kitöréséig lesz így), amíg az amerikaiak növelik a külföldi részvénybefektetések arányát, és amíg a magyar cégek eredményei meghaladják a várakozásokat, addig a trendváltás valószínűsége csekély marad.

A cikk teljes terjedelmében a Figyelő március 3-án megjelenő 9. számában olvasható.