A szerző szerint a magyarok amiatt szoronganak, hogy hol lesz a helyük a világgazdaságban, amelyben a legszívósabb versenyt Ázsiából, különösen Kínából diktálják a munkahelyekért és külföldi beruházásokért. A helyzet azonban ellentmondásos: Kína, a közép-európai bérek emelkedésének első számú haszonélvezője, kezdi “viszonozni a szívességet” azzal, hogy európai piacra szánt exporttermékeket állít elő ezekben az országokban.
A lap Sárvárral példálózik, ahol 2001-ben a Flextronics nemzetközi óriáscég a Microsoft megbízásából Xbox játékkonzolokat összeszerelő üzemet létesített ezer új munkahellyel, de alig egy évvel később a termelést áttelepítette a magyar bérek töredékéért Kínába.
A Flextronics ma mégis több embert foglalkoztat Sárváron, mint amikor a Microsoft volt a megrendelője, ugyanis – váratlan csavarral – egyebek közt a kínai TCL International megbízásából gyárt európai forgalmazásra tévékészülékeket. A TCL 2002-ben megvásárolta a csődbe jutott Schneider Technology német elektronikai céget. A sárvári futószalagról ma Schneider-televíziók gördülnek le.
Medgyessy Péter magyar miniszterelnök nemrég delegáció élén Kínában járt, hogy Magyarországot olcsó termelési költségű gyártóberuházások helyszíneként hirdesse olyan kínai cégek számára, amelyek Európába szeretnének exportálni. Üzenete – írja a szerző, Mark Landler – egyszerű volt: Európa május 1. után egységes piac lesz, a kínai cégek elkerülhetik a magas importvámokat, ha termékeiket vagy azok egy részét a kibővült unión belül állítják elő.
A lap idézi Spanyik Pétert, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITD Hungary) egyik vezetőjét, aki szerint Magyarországnak nem szabad Kínával a bérek terén versenyeznie, de stratégiai partnerként együttműködhetnek. Spanyik arra számít, hogy egyre több kínai cég fog megtelepedni Magyarországon, és megjegyezte, hogy a Bank of China nemrég fiókot nyitott Budapesten.
Czirják László magyar-amerikai beruházó a lapban megjegyezte, nem ez az első eset, hogy Magyarország így jár el, hiszen a kilencvenes évek elején az amerikai cégeknek ajánlkozott hátsó kapuként az Európai Unióba való bejutáshoz, és nem is sikertelenül.
A cikk emlékeztet arra, hogy Budapesten mára virágzó, mintegy húszezer főt számláló kínai közösség telepedett meg, amely a legnagyobb Közép-Európában.
