 |
| Bárányné Dr. Sülle Gabriella: fontos volna az előfizetők szabadon engedése. |
A január elsejével hatályba lépő elektronikus hírközlési törvény céljai jók a társadalmi elvárások szempontjából, előnyösek az előfizetők és az iparág egésze számára, s lényegében megfelelnek az Európa Unió követelményeinek. Azokról az eszközökről azonban, amelyek a törvény gyakorlati alkalmazásához szükségesek, már egyáltalán nem mondható el mindez, sok a bizonytalanság és a késedelem – állítja Bárányné dr. Sülle Gabriella, az Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesületének (ATSZE) szakmai szóvivője.
A szóvivő szerint az elektronikus hírközlésről szóló törvény egyes rendelkezéseinek szövege és a törvény céljai között kockázatos rés tátong, s emiatt könnyen előfordulhat a még hatályos törvény meghaladni kívánt hibáinak megismétlése, elsősorban a piacnyitás további halogatása. A valóságban kérdésessé válik, hogy január elsejétől végre igazi verseny alakul ki a szolgáltatók között; s egyáltalán nem biztos, hogy az árak csökkennek.
A régóta várt liberalizáció a piacon csak új szerződéses feltételek mellett érvényesülhetne, de a törvény szövege szerint még hosszú ideig lényegében változatlanul megmaradnának az előfizetők és az alternatív szolgáltatók jogi lehetőségei. Konkrétan arról van szó, hogy a kötelezettségek nagy részének teljesítését elhalasztják 8-10 hónappal, vagyis hiába lép életbe a törvény január elsején, a célok csak jóval később fejthetik ki hatásukat.
Bárányné dr. Sülle Gabriella szerint fontos volna az előfizető haladéktalan kiengedése abból a szerződéses feltételből, amely már másfél éve megakadályozza, hogy másik szolgáltatótól behívással elérhető szolgáltatást vegyen igénybe, tehát gyakorolhassa a szolgáltatóválasztás jogát. Az ilyen tartalmú szerződéses korlátozást az EU joggyakorlata egyértelműen tiltja.
Az új törvény szerint január elsejétől az ügyfelek szabadon választhatnának szolgáltatót a helyi hívásoknál is, de a halasztó hatályú paragrafusok miatt sokuk számára mégsem lesz szabad választás. A Matáv ugyanis a különféle, határozott időre kötött díjcsomagjainál kikötötte, hogy ha az ügyfél idő előtt lemondja a díjcsomagot, s más szolgáltatót választ, azért fizetnie kell.
Bárányné dr. Sülle Gabriella utal rá, hogy a Hírközlési Törvény által már 2003. január elsejétől kötelezővé tett számhordozhatóság bevezetését az ATSZE szorgalmazta a legerőteljesebben. A vezetékes szolgáltatók telefonszámainál január elsején lép hatályba a kormányrendelet, a mobilszolgáltatóknál pedig az új törvény alapján csak május elsején. A mobilszolgáltatók azonban már előre jelezték, hogy ilyen rövid idő alatt képtelenek lesznek bevezetni a számhordozhatóságot, tehát szintén kérdéses, mennyire érvényesül majd a törvény. Az sincs tisztázva, hogy az egyes szolgáltatók maguk viselik a műszaki változtatásból fakadó költségeket, vagy pedig az ügyfelekre terhelik. Az is gond, hogy az ügyfelek nincsenek megfelelően tájékoztatva a számhordozás módjáról. Kérdéses például, melyik szolgáltatónál kell kezdeményezniük, mennyibe kerül, mennyi ideig tart az átállás.
A törvény még az internet elterjedését segítő feltételrendszer érvényesülését is késlelteti legalább háromnegyed évvel. Holott vitán felül áll, hogy a magyar társadalom sem mondhat le azokról a szabályozásokról, amelyek a nemzetközi gyakorlat szerint a legtöbb használó számára lehetővé teszik az internetszolgáltatás és az információs társadalom szolgáltatásainak leggazdaságosabb elérését.
Összességében az ATSZE úgy látja, hogy mivel január elsejétől legalább nyolc hónapig előfizetők milliói nem kötnek új szerződéseket, s az alternatív szolgáltatók számára sem lesznek elérhetőek új szerződéses feltételek, a törvény céljaival ellentétben nem várható a verseny megélénkülése, s ennek eredményeként nem lesz árverseny sem.
Csarnai Attila
