A közvélemény-kutatás kérdéseinek többsége szerepelt egy tavalyi felmérésben is (Figyelő 2000/11).
A két felmérés között eltelt több mint egy év alatt gyakorlatilag nem változott a polgárok véleménye életszínvonaluk alakulásáról (1. ábra). Változatlanul azok vannak többen, akik úgy vélik, hogy ez romlott az “elmúlt két évben”. Ugyanakkor jelentősen emelkedett azok aránya, akik szerint nem javult Magyarországon a termelékenység, és mára már mindössze a polgárok negyede gondolja ennek ellenkezőjét.
Ha a 2. ábrán látható adatokat indexre vetítjük, akkor azt látjuk, hogy egy év alatt 20 pontról -33 pontra süllyedt a mutató értéke. A legnagyobb eséseket az ellenzéki pártok támogatói, a középkorúak és az átlagosnál alacsonyabb jövedelműek körében észleltük, de minden más társadalmi-demográfiai csoportban is jelentősek a véleményromlások.
Abban a tekintetben viszont nincs változás, hogy hányan észlelték a “saját bőrükön” a termelékenység javulásának kedvező hatásait (3. ábra). Ők továbbra is nagyon kevesen vannak. Személyes jövedelmeinek emelkedését a megkérdezettek 11 százaléka érzékelte, munkahelyének biztonsága mindössze 8 százalékuk szerint növekedett, befektetéseinek, megtakarításainak értéke pedig csak 5 százalékuk szerint.
Ugyanakkor érzékelhetően csökkent azok aránya, akik úgy vélekednek, hogy a termelékenység növekedésével összefüggésben nemhogy javult volna, hanem még romlott is az életük. Mindeközben azonban csak a stagnálást észlelők aránya emelkedett.
Nincs számottevő változás a vállalkozók, az üzletemberek iránti bizalomban sem. Változatlanul csak a polgárok 6 százaléka bízik nagyon az üzleti világ főszereplőiben, miközben 36 százalékuk egyáltalán nem bízik bennük. A legtöbben (52 százalék) azért egy kicsit bíznak a vállalkozókban. (A hiányzó 6 száazalék nem tudott vagy nem akart válaszolni a kérdésre).
A vállalkozók iránti bizalmat jelentősen befolyásolja a válaszadók jövedelmi helyzete, iskolai végzettsége, pártállása és életkora. Azok körében, akik az átlagosnál lényegesen szegényebbnek érzik magukat mindössze 23 pont a bizalomindexük, míg azok körében, akik az átlagosnál magasabb jövedelműnek tartják magukat: 52 pont. Iskolázottság szerint az érettségi a határ. Az érettségi nélküliek körében 29 pont, a legalább érettségizettek körében viszont 43 pont a mutató átlaga. Életkor szerint azt találtuk, hogy a 60 évnél idősebbek körében mutatkozik jelentős bizalomesés. Ebben a körben 8 ponttal marad el a mutató értéke az átlagostól.
Érdekes a vállalkozók bizalomindexének alakulása pártállás szerint is. A Munkáspárt hívei csaknem egységesen bizalmatlanok. Körükben mindössze 11 pont a mutató átlaga. Meglehetősen bizalmatlanok a MIÉP hívei is, illetve azok is, akik nem tudnak, vagy nem akarnak választani a pártpalettáról. Mindkét csoportban 27 pont a mutató átlaga. Másfelől az MDF és a Fidesz-MPP támogatói bíznak meg a leginkább az üzletemberekben: körükben 46, illetve 44 pont a mutató átlaga, szemben a 34 pontos főátlaggal.
Nincsenek 10 évvel ezelőtti felméréseink a témáról, de most a polgárok 39 százaléka úgy vélekedett, hogy kevésbé bízik az üzleti életben, mint egy évtizede. Ennek ellenkezőjét mindössze a megkérdezettek tizede állította (4. ábra).
Ha a 4. ábra adatait mérlegindexre vetítjük, akkor csak egyetlen társadalmi csoportban pozitív a mutató átlaga: azok körében, akik az átlagosnál magasabb jövedelműnek tartják magukat, és nulla közelébe is csak a 29 évnél fiatalabbak, illetve a Fidesz-MPP támogatói körében került a mutató. A legnegatívabb átlagokat a legszegényebbek, az érettségi nélküliek, a kistelepüléseken élők, a 60 évnél idősebbek, illetve a Munkáspárt, a MIÉP és az MSZP támogatói körében találtuk.
Ugyanakkor annak a kérdésnek a megítélésében nem találtunk tavaly óta számottevő elmozdulást, hogy mennyire járul hozzá az üzleti élet a magyar emberek életszínvonalának emelkedéséhez. A válaszadók harmada változatlanul úgy véli, hogy csak alig. 35 százalékuk szerint viszont legalább egy kicsit, 16 százalékuk szerint sokban, 5 százalékuk szerint pedig nagyon nagy mértékben hozzájárul az üzleti élet életszínvonalunk emelkedéséhez.
Ennél a kérdésnél a jövedelmi helyzet szubjektív megítélésén, az iskolai végzettségen, az életkoron és a pártálláson túl, a lakóhely is jelentős hatással van a vélemények alakulására. Minél nagyobb településen él valaki, annál nagyobb valószínűséggel tulajdonít pozitív szerepet az üzleti életnek életszínvonalunk alakulásában. A fiatalabbak, az iskolázottabbak, és a kedvezőbb anyagi helyzetben élők is hajlamosabbak pozitív szerepet tulajdonítani az üzleti életnek, mint kevésbé szerencsés honfitársaink. A pártállás szerinti megoszlásokat szemlélve sincs nagy meglepetés: a Fidesz-MPP, illetve az SZDSZ támogatóinak a véleménye a legkedvezőbb, és a Munkáspárt, illetve a MIÉP támogatóié a legkedvezőtlenebb.
A felmérés további kérdései a globalizáció megítéléséhez kapcsolódtak. Először is azt firtattuk, hogy hazánk bekapcsolódása a nemzetközi kereskedelem vérkeringésébe jó-e vagy rossz különböző szempontok szerint. Különösen a magyarországi munkahelyek szempontjából tartják sokan kedvezőtlennek a világkereskedelem hatását, és a magyar gazdaság egésze szempontjából tartják a legkevesebben ennek hatását kedvezőtlennek.
2000. eleje óta a 4 szempont közül csak egynél történt jelentős vélemény elmozdulás: 36 százalékról 45 százalékra növekedett azok aránya, akik szerint a globalizált piacok rossz hatással vannak a természeti környezetre.
Az elmúlt egy év során abban a tekintetben is romlottak a vélemények, hogy a más országokkal kötött kereskedelmi megállapodások előnyösek-e vagy hátrányosak a magyar fogyasztók és munkavállalók számára. Ha az adatokat mérleg-indexre vetítjük, akkor tavaly még +13 pont volt a mutató értéke, mára viszont 3 pontra csökkent. A legnagyobb zuhanásokat a legszegényebbek és a legmódosabbak körében tapasztaltuk. Mindkét körben 24 ponttal eset az átlag. A módosabbak körében azonban még mindig pozitív a mutató, a legszegényebbek körében viszont határozottan negatívvá vált.
A vélemények alakulását ennél a kérdésnél is erősen befolyásolja a válaszadók iskolai végzettsége, életkora lakóhelye és pártállása. Iskolai végzettség szerint azt találtuk, hogy az érettségizettek körében gyakorlatilag nincs változás tavaly óta, az érettségi nélküliek mérleg-indexe viszont erősen és a diplomásoké is határozottan csökkent. Mindazonáltal a legalább érettségizettek körében pozitív a vélemények átlaga, míg az érettségi nélküliek körében átment negatívba.
Életkor szerint is érdekesek az eredmények. A legjelentősebb esést a 30-45 évesek körében tapasztaltuk, és mára már csak a 18-29 évesek véleményátlaga pozitív, míg az ennél idősebbek mérlege enyhén negatív.
Lakóhely szerint azt találtuk, hogy a megyeszékhelyen egyáltalán nem változott a vélemények megoszlása, minden más településen viszont egyenletesen romlott a más országokkal kötött kereskedelmi megállapodások hatásának megítélése.
Pártállás szerint azt találtuk, hogy a MIÉP és a Munkáspárt támogatói ítélik meg a legkedvezőtlenebbül a kereskedelmi megállapodások magyar fogyasztókra és munkavállalókra gyakorolt hatását. A Munkáspárt hívei már tavaly is így vélekedtek, de a MIÉP táborában akkor még +13 pont volt a mutató átlaga, ami mára -33 pontra zuhant. A mérleg-index egyébként csak a Fidesz-MPP és az SZDSZ táborában maradt határozottan pozitív.
Mindezek után talán nem túl meglepő, hogy csak a megkérdezettek egy százaléka értett mélyen egyet azzal az állítással, mely szerint Magyarországot a globalizáció nyertesei közé sorolják, és mindössze további 16 százalékuk mondta azt, hogy inkább egyetért. Igaz, azok aránya is csak 19 százalék, akik kategorikusan elutasítják ezt a véleményt.
A kérdés megítélését egyébként egyedül a válaszadók pártállása befolyásolja jelentős mértékben. A legkevésbé a Munkáspárt és a MIÉP hívei hajlandóak elfogadni azt, hogy Magyarország a globalizáció nyertesei közé tartozik, de a pártkötődés nélküliek, és az MSZP támogatói körében is negatív a vélemények mérlege. A legoptimistábbnak a Fidesz-MPP támogatói bizonyultak.
Az elmúlt két évben óriási tüntetéseket rendeztek a globalizáció ellenzői (Seatle-ben, Nizzában, Prágában, Davosban, Nápolyban, Quebecben). A magyar polgárok 57 százaléka nyilatkozta azt, hogy hallott ezekről a tüntetésekről, és a tüntetésekről tudóknak mindössze 14 százaléka ítéli el teljes egészében a demonstrálókat. Ugyanennyien vannak azok is, akik szerint a tűntetők csak zavart akarnak kelteni.
