Pál Mónika

Ha ők megkaphatták, mi miért nem? – ezt érezheti most nagyjából másfél millió magyar, és ez természetes emberi reakció.

Kamaszokkal és felnőttekkel dolgozó pszichológusokat kérdeztünk arról, milyennek látják klienseik mentális állapotát most, lassan egy év eltelte után. Szerintük egyre súlyosabb a helyzet, egyikük egyenesen úgy fogalmazott: mentális krízishelyzet alakult ki.

A téli depresszió általában az emberek 5 százalékát érinti, de a koronavírus-járvány jelentősen megnövelheti ezt az arányt. A tünetek súlyosbodhatnak és azok is kisebb melankolikus időszakokat élhetnek át, akikre ez korábban nem volt jellemző.

Miért érezzük zavarba ejtőnek egy politikus tetteit, és miért nem érzünk kárörömöt?

Nem reális azt elvárni, hogy újratervezzük az életünket, és lássuk meg a pozitívumokat éppen most.

Az önfeltárás kockázata nagy, a rejtőzködés viszont boldogtalansághoz vezethet: mindegy, hogy politikusról vagy átlagemberről van-e szó. A politikusnak ugyanakkor nagyobb ráhatása lehet arra, hogy az őt is károsító diszkriminatív törvények megváltozzanak.

Megtörik őket, elfáradnak és hazamennek, esetleg sikerül kikényszeríteniük a megegyezést a hatalommal – ezek a legvalószínűbb forgatókönyvek. Összeszedtük azokat a tényezőket, amelyek a leginkább befolyásolják, hogy meddig vihető el az ellenállás.

Egyre több iskolás gyerek közösíti ki a megfertőződött diáktársait, ráadásul a diszkrimináció erősebben sújtja azokat, akik nem is tudtak arról, hogy betegek, és így jártak iskolába. De miért?

Bár úgy tűnik, a közeljövőben mégsem várható enyhítés, mégis mindig aktuális marad a kérdés: miért vezet valaki ittasan, és mennyire lehet visszatartó erejű a büntetés?

Akármennyi iskolaőrt is vezényel a kormány az iskolákba, amíg a társadalomnak a családon belüli erőszakhoz, gyerekbántalmazáshoz való hozzáállása nem változik, addig az iskolai erőszak sem fog csökkenni.

Az elszegényedés növekedése miatt világszerte nőhet a gyerekmunkások száma a koronavírus-járvány hatására.

Mintha a környezeti szempontok sokkal kevésbé számítanának most, mint a járvány előtt. Van ok az aggodalomra.

Szicíliában nem veszik annyira komolyan a szabályokat, nincs tömegnyomor és félelem sem a vírus miatt, egy applikációt azonban kötelező letölteni. Úti beszámoló.

Közvetlen személyes érintettség nélkül is okozhatnak bizonyos történések megrázkódtatást, sérülékenységet, szorongást.

Azt gondolhatnánk, ha tovább lazulnak vagy megszűnnek majd a járvány miatti korlátozások, az emberek fellélegeznek, és felszabadultan vetik bele magukat a nyárba. E helyett valószínűleg sokunkon a kiégés jelei mutatkoznak majd.

Miért hibáztatjuk azokat, akik nem maradnak otthon?

Az extrovertáltak élete gyökeresen megváltozott, ezért sokkal nehezebb helyzetben lehetnek most, mint a zárkózottabb, társaságkerülő személyiségek. Ne ítéljük el a másikat azért, mert kevésbé bírja a bezártságot.

A koronavírus terjedésétől való félelem, a veszélyhelyzet, a karantén komoly pszichés terhet jelent mindenki számára. A már eleve súlyosabb pszichés zavarokkal küzdőket viszont az átlagosnál is jobban megviselheti ez az állapot.

Magyarországon a 65 éven felüliek harmada egyedül él. Fontos, hogy a legveszélyeztetettebb csoport minél kevésbé legyen kitéve a fertőzésveszélynek, mentálisan és pszichésen ugyanakkor az izoláció még mélyebbre sodorhatja ezt az egyébként is elmagányosodással küzdő réteget. Hogyan segíthetünk?

A Vuhanban élő és a Diamond Princess óceánjárón tartózkodó, a koronavírus miatt karanténba zárt embereknek nem csak a testi egészsége van veszélyben van. Mit éreznek a karanténban lévők?

Pedig nem véd meg minket a járványtól, ha ráeresztjük az előítéleteinket az összes ázsiaira.

A haláltáborok után is van élet, erre a következtetésre jutott egy osztrák pszichiáter, aki megalkotta a logoterápiát, amely szerint a jövő még ilyen esetekben is lehet reménykeltő.

Valójában amit a fitneszguru őszinteségnek és szókimondásnak nevez, az megszégyenítés és megalázás.

A mérgező emberek szinte sportot űznek abból, hogy tönkretegyék az ünnepet.