Vajda János / MTI
Belföld

Miért irigykedünk azokra, akik előbb kaptak oltást, mint mi?

Ha ők megkaphatták, mi miért nem? – ezt érezheti most nagyjából másfél millió magyar, és ez természetes emberi reakció.

Orbán Viktornak nem sikerült teljesítenie a februári vállalását, ami szerint minden regisztrált megkapta volna az oltást húsvétra, de a beoltottak száma elérte a bűvös 2,5 milliót és április 7-én elkezdődött a fokozatos nyitás. Pedig nem teljesült maradéktalanul az az ígéret sem, hogy a nyitás kezdetéig minden 65 évnél idősebb hozzájut a vakcinához. Ugyanakkor egyre több fiatalt oltanak be, ezzel pedig egyre közelebb kerülünk a nyájimmunitáshoz és a járvány végéhez. Sokan mégis egy újfajta negatív érzést tapasztalhatunk meg: ez a vakcinairigység.

Sok országhoz képest tényleg jól állunk, magas a rendelkezésre álló oltások és a beoltottak aránya, mégis rengetegen érezhetik azt a napokban, hogy hátrányos helyzetbe kerültek. Nálunk egyelőre semmilyen előnyt nem élvezhetnek azok, akik megkapták a védettségi igazolványt, de egyes országokba már elvileg teszt nélkül utazhatnak. Németországban a beoltottak  felmentést kapnak a korlátozások alól: például nem kerülnek karanténba a külföldi utazásokat követően. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara azt javasolja a kormánynak, hogy akik megkapták az utolsó adag oltást is vagy igazolni tudják, hogy védettek, jussanak hozzá  a mások számára nem hozzáférhető szolgáltatásokhoz is.

Elképzelhető, hogy rövid időn belül előáll az a helyzet, hogy a lakosság kisebbik része előnyöket fog élvezni, és lesznek, akik hiába szeretnék beoltatni magukat, további várakozásra kényszerülnek. Ez pedig nagy eséllyel növeli majd az eleve meglévő feszültségeket,  még akkor is, ha az ígéretek szerint a már regisztráltak (nagyjából 4 millióan) április végéig tényleg hozzájutnak az első oltáshoz.

Naivan azt hihetnénk, hogy az emberek örülnek, amikor a Facebookon vagy az Instagramon beoltott ismerősök növekvő arányával szembesülnek, de a helyzet egyáltalán nem ilyen egyszerű. Nem arról van szó, hogy ne tudnánk örülni mások boldogságának. Több mint egy éve élünk szorongásban, reménytelenségben, bizonytalanságban, meg vagyunk fosztva olyan dolgoktól, amik korábban az életünk természetes részei voltak. A vakcinairigység csalódottságot, a beoltottakkal szembeni dühöt és féltékenységet jelent. Haragszunk azokra, akik megkapták az oltást, de azokra is, akik visszautasították, miközben mi elfogadtuk volna a Szputnyikot is. Vannak, akik bármit megtennének, hogy vakcinához jussanak: egészségügyi dolgozónak hazudják magukat, vagy Szerbiában próbálnak oltást kapni.

Az oltáselleneseken és a bizonytalanokon kívül mindenki minél előbb meg szeretné kapni az oltást, és mivel a többség úgy gondolja, hogy meg is érdemli, nagy eséllyel irigy arra, aki már megkapta. Most már biztosak lehetünk benne, hogy pár héten belül sorra kerülünk, de ez nem könnyíti meg a várakozást, mert úgy érezhetjük, hogy vártunk már eleget. Emellett az is természetes, hogy vágyunk olyan dolgokra, amik nehezen elérhetőek, de mások már megkapták vagy megszerezték őket: ilyen a vakcina is. Hiába értjük meg intellektuális szinten, hogy egyre közelebb kerülünk a végéhez, érzelmileg nehezebb elfogadni a helyzetet.

Az irigység teljesen természetes, emberi reakció. Másodlagos érzelem, ami azt jelenti, hogy mindig vannak mögötte más, „valódibb” érzések: általában a félelem, a szorongás és a düh.

Az oltás egyelőre egyfajta speciális privilégiumnak is tűnhet, ami nem anyagi helyzet, származás vagy teljesítmény alapján jár. A magyarországi oltási sorrendben logikus és kevésbé logikus elemek váltakoznak, az utóbbi tény szintén nehezen fogadható el. Méltányos és a veszélyt is csökkenti, hogy először az időseket, az egészségügyi dolgozókat, a krónikus betegeket oltották be. A következő körökbe viszont már egyre inkább random módon, kiszámíthatatlanul kerülnek bele emberek, amit az oltásra várók igazságtalannak érezhetnek. Számíthat a kapcsolati háló, az informáltság és a szerencse, ahogy az is, hogy adott körzet háziorvosánál milyen vakcinák vannak, vagy ki mennyit tud utazni egy oltásért.

Irigységünk mértéke attól is függ, mennyire érezzük azt, hogy a másik megérdemli az oltást. Az egészségügyi, kórházi dolgozók hónapok óta túlterheltek. Az idősek, krónikus betegek a leginkább veszélyeztetett csoport, rájuk is nehéz lenne haragudni, és megkönnyebbülést is okozhat, ha ők védetté válnak. Amikor viszont fiatal (akár nálunk fiatalabb), egészséges emberek posztolnak arról, hogy beadatták az oltást, könnyen érezhetjük rosszul magunkat. Nem értjük, hogy ha ők megkaphatták, mi miért nem? Mivel különböző csoportok tagjaiként alakítjuk ki az identitásunkat, természetes, hogy a saját csoportunkhoz viszonyítjuk magunkat, és elsősorban a saját csoportunk tagjaira leszünk irigyek.

Ahogy más negatív érzelmeket, úgy az irigységet sem szabad elnyomni magunkban. Nem szégyen, hogy természetes, emberi érzelmeink vannak. A tudatosítással már teszünk egy kicsit azért, hogy könnyebben viseljük ezt a helyzetet, és elfogadjuk, hogy nem rajtunk és nem is a beoltott ismerőseinken múlik, hogy mikor kapunk oltást.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.