Nagyvilág

Schobert Norbert úgy kommunikál, mint az elmúlt századok fekete pedagógiáját alkalmazó szülő

Amit a fitneszguru őszinteségnek és szókimondásnak nevez, az valójában megszégyenítés és megalázás. Ennek pedig – hiába hiszi még ma is sok szülő, pedagógus vagy önjelölt világjobbító az ellenkezőjét – rövid és hosszú távon is rengeteg romboló hatása van.
Korábban a témában:

Tudjátok, hogy a Norbinak van egy sajátos kommunikációja, őszinte − tőlem többen kérdezték, hogy mit szólok ehhez. Hát szókimondó a Norbi, de egyet tudnotok kell, hogy kitűzte céljául, hogy az emberiséget le fogja fogyasztani, és mivel sok esetben szép szóval meg simogatva az emberi lelkeket nem sikerül, sokszor kimondja azokat a mondatokat, amit valóban nagyon sokan maguknak sem képesek beismerni.

Így magyarázta Rubint Réka, hogy férje, Schobert Norbert miért okolta egyes házasságok megromlásáért a szülés után 20-30 kiló túlsúllyal küzdő nőket.

Az update-házaspár tehát egyetért abban, kedveskedéssel, empátiával nem lehet elérni, hogy az elhízott emberek változtassanak az életmódjukon: ehelyett keményen szembesíteni kell őket a „valósággal”.

Tényleg azok az emberek a legjobbak, akik azt mondják, amit te hallani akarsz?

– teszi fel a kérdést Schobert, olyan embernek állítva be magát, aki „szívből és javító szándékkal” kommunikál.

Valójában amit a fitneszguru őszinteségnek és szókimondásnak nevez, az megszégyenítés és megalázás. Ennek pedig – hiába hiszi még ma is sok szülő, pedagógus vagy önjelölt világjobbító az ellenkezőjét –, rövid és hosszú távon is rengeteg romboló hatása van. Az, hogy ez a kommunikáció árt-e Norbi üzletének, már egy másik kérdés; bár Facebook-követőinek száma némileg csökkent.

A szexus, a hiúság az egy sokkal fontosabb motiváló momentum a te életedben, mint a távoli betegségtől való félelem, a távoli egészségtudat

– indokolja Schobert hétfői videójában azt a kijelentését, ami szerint egy túlsúlyos, a szüléstől elhízott nőt nagy eséllyel nem fog szexuálisan kívánni a férje. Bevallottan provokálni akar, mert úgy látja, senkit nem hat meg az esetleges szövődményekkel, betegségekkel való riogatás. És ebben igaza van. Azoktól a dolgoktól, amelyek a távoli jövőben esetleg megtörténhetnek, nem feltétlenül félünk, ezért nem is vagyunk túl motiváltak, hogy megelőzzük őket. A kommunikációja viszont bántó, ártalmas, és kevés eséllyel éri el vele azt a célt, hogy az érintettek változtassanak az életmódjukon.

Norbi úgy viselkedik, mint az a mérgező szülő, aki megalázással, megszégyenítéssel próbálja „nevelni” a gyerekét, és ezt állítja be törődésnek.

Az ilyen szülő gyakran mondja a gyerekének, hogy „szégyelld magad”, és az érzelmi bántalmazást (mert a megszégyenítés az) meg is ideologizálja azzal, hogy csak „a gyerek érdekében teszi”, „jót akar”. Őszinteségnek nevezi a gyerek külső vagy belső tulajdonságainak negatív minősítését. Úgy gondolja, hogy a neveléssel fel kell készítenie a gyereket „a kemény világra”, ezért nem szabad „pátyolgatni”, miközben régóta tudjuk, hogy valójában azok az emberek fogják csak elég jónak érezni magukat, és azok boldogulnak a világban, akik gyerekkorukban biztonságot, védelmet, elfogadást és empátiát kaptak.

Norbi természetesen nem apja azoknak a nőknek, akikhez szól, és akiknek kéretlen tanácsokat osztogat, de tekintélyfigura, akire sokan hallgatnak, és akinek ezért hatása lehet az emberek önértékelésére.

Akit gyakran szégyenítenek meg, annak nagy eséllyel nem lesz stabil önbizalma. Sokan keverik ezt az érzést a bűntudattal, de míg az adekvát, akár „hasznos” érzelem is lehet olyankor, amikor úgy érezzük, hogy ártottunk másoknak, és változtatnunk kell viselkedésünkön, addig a szégyen rombolja az önmagunkról alkotott pozitív képet, mert a személyiséget kritizálja. Beépül, internalizálódik, és olyannak fogjuk látni magunkat, amilyennek a minket rendszeresen megalázó szülő látott. A szégyenérzet következménye gyakran az állandósult szorongás, depresszió, félelem. A krónikus szégyenérzet még tudattalanul is képes befolyásolni azt, hogy hogyan érezzük magunkat, és hat többek között függőségeinkre, a szívműködésünkre, vagy akár a testsúlyunk alakulására.

A megszégyenítés általában nem segít abban, hogy változtassunk az életmódunkon vagy a gondolkodásunkon, főleg, ha olyan tulajdonságunkról van szó, amiről nem tehetünk. Még az is előfordulhat, hogy pont a kívánttal ellenkező hatást váltja ki, csak éppen a szégyen miatt titokban fogjuk azokat a tevékenységeket végezni, ami miatt elítéltek minket. Próbáljuk elkerülni ezt az érzést és azokat a helyzeteket, amelyekben átélhetjük, hiszen félünk attól, hogy majd elutasítanak, kirekesztenek, kritizálnak minket.

Egy kutatás szerint például azoknak az embereknek a nagy része, akiket megszégyenített az orvosuk, később inkább nem kért orvosi segítséget, vagy ha igen, akkor nem mondott igazat az életmódjáról, a fizikai és szellemi állapotáról. Még azok is hajlamosak voltak erre, akik tudatosan nem érezték negatívnak a megszégyenítést: tehát valamennyire rájuk is hatott. Vannak persze, akiket a megszégyenítés motivál a változásra, ám ilyenkor is kérdés, hogy milyen áron. Bár az evészavarok okai összetettek, a szégyenérzet is hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki minden evés után hashajtókat használjon, vagy hánytassa magát – márpedig így lefogyni biztosan nem éri meg.

Speciális formája a megalázásnak a testszégyenítés, ezen belül is az elhízott emberek megszégyenítése, amit Norbi is alkalmaz. Pedig ebben az esetben is érvényes az, hogy csak a negatív érzéseket növeli az érintettekben, és sok esetben azok, akiket diszkriminálnak a súlyuk miatt, nem fogynak, hanem még tovább is hízhatnak. Ma, amikor egyre nagyobb értéke van a tökéletes testnek, és egyre inkább elhisszük, hogy önkontrollal minden probléma kezelhető, még Schobert videójára sincs szükség ahhoz, hogy az idős vagy az elhízott emberek rosszul érezzék magukat.

Bármilyen problémára hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy kizárólag személyes hiányosságokból fakad, miközben kutatásokból tudjuk azt is, hogy az elhízásban is többféle faktor játszik szerepet. A jövedelmi viszonyok, az egészségügyhöz való hozzáférés, az iskolázottság, a genetika, a hormonrendszer működése, de akár egyes krónikus betegségek is hozzájárulhatnak ahhoz, ha valaki nem tud lefogyni; ezért sem lehet a problémát kizárólag az étrend megváltoztatásával és mozgással megoldani.

Norbi amellett, hogy úgy kommunikál, mint az elmúlt századok fekete pedagógiáját alkalmazó szülő, egy divatos trendet is követ azzal, hogy az egyéni felelősséget állítja középpontba. Ebben kísértetiesen hasonlít Szabó Péterhez, akitől megtanulhattuk, hogy kizárólag velünk van baj, ha nem értünk el semmit, minden rajtunk múlik, a környezetünk pedig semmiben sem befolyásol.

Irigy, aki nem tud örülni Szabó Péter sikerének
A boldogság választható, állítja a legnépszerűbb hazai motivációs tréner, aki ült börtönben és volt hajléktalan is. De mi a baj a pozitív gondolkodással, amit sugall?

Szabó Péter túlsúlyos gyerek volt, sokáig élt nehéz körülmények között, de küzdött azért, hogy jobban éljen. Norbi is egy hozzá hasonló népmesei hős, aki egy kövér kisgyerekből lett országosan ismert életmód-tanácsadó, és akit saját bevallása szerint nem a pénz motivál. Egyiküket sem érdekli a kritika, mert szilárdan hisznek saját értékrendjükben és módszereikben.

Nem érdemes tehát Norbitól bocsánatkérést várni: fókuszáljunk inkább arra, hogy soha, semmilyen körülmények között ne fogadjuk el a megszégyenítést, és ne higgyünk abban, hogy ez vezet el a változáshoz!

Kiemelt kép: Berecz Valter / 24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Meghalt Csukás István

Neki köszönhetjük a Süsü, a sárkányt, a Pom Pom meséit vagy a Nagy Ho-ho-ho-horgászt is.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.