Hódos Hajni

Jöjjön hát egy olyan lista, ami nem az előjegyzési sikerlistákon alapul, ami nem a friss kiadványokra koncentrál. A kislányom kedvenc könyvei. Hónapok óta nyúzott-olvasott, estéről estére követelt mesék.

Karácsonykor nem csak a lelkünk, de a testünk is ünneplőbe öltöztetjük. De mit vegyünk fel?

Szóltunk előre! Ez a két karácsonyi süti olyan egyszerű és olyan finom, hogy akkor is nekiáll, ha már esze ágában nem volt sütni!

Mindenki megnyugodhat, senki nincs semmiről elkésve, szóval ha most kezdené díszíteni a lakást, akkor csak rajta, itt van hozzá a 24.hu segítsége.

Reggel, amikor elindulok az ismeretlenbe, a felnőtt kalandba, azt kérem, ne feledkezzek el arról, hogy ne csak öleljek, gondoskodjak, törődjek.

Ne áltassuk magunkat, főleg ne járassuk le a maradék ősi tudást. Az úgynevezett spirituális életmód még soha nem oldott meg semmit. Problémát pláne. Karácsonykor meg aztán tényleg soha.

A karácsony nem boldog. A karácsony olyan, amilyen életet élünk egész évben. A karácsony tükör. Nézzünk bele, még nem késő.

Tudják, mi jutott eszembe a magyarblekfrájdéjről? Hogy milyen nyomorultak vagyunk. A szó szoros és átvitt értelmében is. Nyomorultak.

Nem elég csak beszélni arról, hogy rosszul bánunk egymással, tenni is kell ellene. Adunk egy tippet, hogyan.

Miért nemzetáruló, liberális, agymosott mocsok az, aki trikolórra színezte a fészbukon a profilképét? 17 magyarázatunk van rá.

Az én életem van veszélyben, mert ők gyávák. Engem öletnek meg, mert nem merik felvállalni a háborút.

Falun nehéz. Sokaknak nincs munkája, az emberek sokszor rosszkedvűek, fásultak és a magyar falvak többsége egyáltalán nem gyönyörű, nem veszik körül hegyek, sem tiszta vízű patakocska nem folyik át rajta. A magyar falvak többsége szegény, mint a templom egere.

A vásárlást szükséges rossznak tartom, és igyekszem minél gyorsabban túlesni rajta. Szerencsére az információs szupersztrádán minden pontosan egy klikkre van tőlem.

A zsírunkat nem adjuk! A roppanó kolbász fröccsenése a miénk! Egyébként is, tényleg, ki az a WHO és mennyi pénze van már a Sorosnak, hogy még ide, ezeknek is jut, hogy össze-vissza hazudozzanak mindenfélét.

Jó, hogy van fűszerpaprikánk, de ne rendeljük alá neki az egész konyhánkat. Mert az ételeink fűszerek nélkül unalmasak és laposak. És nem segít a rászórt pirospaprika sem.

Nem kell mindig feltalálni a meleg vizet, nem kell mindig csodát csinálni. Rántott karajt kell adni az éhes embernek.

A gyerekre az első három év hat, az anyán keresztül. Ő tudja elcseszni egyedül, ő a felelős az egészért. Egyes egyedül. Más ott se volt. Jó, hát néha születnek cikkek, amikben kikérik maguknak, igazságtalanságot és kibaszást kiáltanak, de aztán másnap minden megy tovább.

Tudják, kinek köszönhetjük az ördögvillát? És azt, volt-e majonéz Nyáry Krisztián első hamburgerében? Ha ott voltak az Olvasás Éjszakáján a Hátsó Kapuban, tudják. Ha nem, bánhatják.

Ezekre a mostani nappalikra gondolok, amiket a katalógusokban mutogatnak…

Konok ember a magyar, keményfejű, makacs, mint az öszvér. Vannak dolgok, amikben hisz.

Tényleg a csodavárás lett az új magyar állami vallás és már az is kurva mindegy, hogy Simicska-e a Messiás, csak szabadítson végre meg minket a gonosztól? Mert ha igen, van egy rossz hírem: ennél csak rosszabb lesz.

Fogadom, ha negyed órát akarok a konyhában tölteni, nemcsak olasz(os)t, hanem magyarost is főzök!

Szóval, drágáim, nekem legközelebb akkor magyarázzon valaki arról, hogy egyenlőség van és mindenfajta feminista törekvés fapicsák erőlködése, ha a fentiek felét végigcsinálta, de legalábbis volt kasszásnő a MÉH-telepen. Minden más blabla.