Bari Máriusz

A cél a világűr feltérképezése.

Spike Jonze 2013-ban korrekt és igen családbarát módon árnyalta körbe azt, hogy miként bondolhatunk virtuális asszisztenseinkkel. A valóság ennél jóval hússzínűbb-szagúbb.

Megint feljajdult az internet elé szorult, hangos, de egyben alaptalan véleményekkel felszerelkezett horda, most éppen a CD Projekt RED legújabb játéka kapcsán.

2015-ben Japán harcba hívta Amerikát, két évvel később sor is kerül az összecsapásra. Minderre szerencsére kontrollált körülmények között kerül sor, robotsportként.

Újabb fotómanipulációs trükkre csodálkozhatunk rá egy webappban, ami most éppen az emberi szem pozícióját korrigálja fotókban, ha a helyzet éppen azt kívánja. És általában azt kívánja.

Emlékszünk még arra az időszakra, amikor nem tudtunk úgy végiggörgetni az Instagramon, hogy ne jöjjön szembe a Prisma valamelyik szuperjellegzetes filtere? Hasonló trendre készülhetünk.

Nem mintha bármikor kérdéses lett volna, hogy amit netre lehet kötni, az törhető is, de a történet hozadékára akkor is érdemes figyelni, ha nincs kamerás vibrátorunk. Még.

A Pokémon Go és a Black Mirror között lebeg brit Magali Barbé új rövidfilmje, a Strange Beasts, ami azt vizsgálja, meddig mehetünk el emberként a kevert valóságban.

Egyre esélyesebb, hogy szexrobotjainknak érzelmeik is lesznek – a mostani fejlesztésekből legalábbis ez tűnik a legvalószínűbb trendnek.

Veszített már adatot amiatt, mert elment az áram, kifagyott a program vagy úgy lépett ki esetleg belőle, hogy nem mentette el, amin órákon át dolgozott? Mostantól kezdve nem lesz ilyen.

Technológiai trendként legalább annyira nem tekinthetünk el az egyre erősödő chatbot-hullámtól, mint amennyire marketingtrendként sem – kérdéses, hogy mennyire fogunk idegenkedni tőlük.

Távol vagyunk még attól, hogy az arab robotrendőrök leszedett arcmaszkkal kérdőjelezzék meg saját létüket a tükör előtt, ellenben tökéletes promóeszközei a térség fejlesztéseinek.

Végre hozzáférhető a Nintendo első hivatalos Mario-játéka Androidos készülékekre is. Ingyenes, habzik a nosztalgiától és fél kézzel is játszható.

Oktatószimulátor sosem volt még ennyire szórakoztató, mint a Rózsaszín Harsona, egyben vadul szabotálja a teljes bolygó munkamorálját. (Ergo, csak javasolni tudjuk.)

Pontosabban szólva, egyáltalán nem keresünk rá választ – lesznek olyanok, akiknek a munkaköre mindig megköveteli az online jelenlétet és figyelmet (és

Melyik pénztárcát nem szabad ellopni? Egyiket sem, de azt főleg nem, ami 90 decibellel kezd el üvölteni és nyomkövető is van benne.

Vannak olyan szimulátorok, amiket imádunk; olyanok, amiket nem értünk és olyanok is, amik előtt zavarral teljes csendes tisztelettel állunk meg: a PC Building Simulator pont ilyen.

Hiába hirdetik úgy a Philm nevű effekt-appot, hogy a szelfikből is műalkotást hegeszt, van jobb tulajdonsága is.

Azt hiszi, képes kikerülni az összes e-mailt, amivel adatait akarják begyűjteni? Gondolja újra – az éppen aktuális módszer ugyanis van annyira ügyes, hogy kávé nélkül a jobbakat is padlóra küldje.

Javul az arcfelismerő technológiák és szoftverek minősége, valamint gyorsasága – a végén elég lesz bólintanunk a kamerába és vihetünk mindent a kasszától. Jó esetben.

Hiánypótló szolgáltatás: mostantól már Twitteren is közvetíti egy mesterséges intelligencia, hogy mit lát a PornHubon.

Hans Zimmer és társai biztonságban vannak, a filmzeneíró rendszer érdekessége ugyanis nem a zeneírásban, hanem inkább a jogdíjakban rejlik.

Vannak nagyon visszafogott, szinte túlzottan elegáns és láthatatlan biztonsági megoldások. És vannak olyanok, amik úgy néznek ki, mint a nyolcadikos technikaóra négyesalá darabjai. Az USG például ilyen.

Megindult Siri nyomában a Google új hangvezérelt segédprogramja, az Assistant.