Szerdán Sándor-palotai rezidenciáján választotta ki Schmitt Pál a Köztársasági Elnök Borait. Az eseményt a fogathajtó Lázár-testvérek üzletlánca szervezte. Fehérek csaptak össze vörösökkel, az abszolút vesztesek a rozék lettek.
Bor átok nélkül
A köztársasági elnök bora elnevezést kissé elhamarkodottnak, az óalkotmány idejéből maradt archaizálásnak véljük, hiszen Schmitt január elsejétől szimplán elnök, a köztársasági jelző lemarad. Persze a rezidenciára érkező külföldi méltóságokat valószínűleg kevéssé a címke, sokkal inkább a beltartalom érdekli majd – márpedig a Köztársasági Elnök Borait elsősorban ők fogják fogyasztani.
Fotó: Kummer János / fn.hu
Ahogyan azt Schmitt Pál is elmondta: a több száz borból szakértők által előzsűrizett nedűk közül az általa kiválasztott három fajta és csakis ez a három kerül a Sándor-palota asztalára reprezentációs ebédeken, vacsorákon 2011-ben.
Mindössze háromféle bort fogyasztani egy teljes éven át némiképp monotonná teheti a kiemelt eseményeket, de a tervek szerint az idei kiválasztást megismételve jövőre frissül a bormenü. Ahogy egy főkommunikációs megjegyezte: remélik, az elnök jövőre is „veszi a fáradságot”, és energiát nem kímélve újra végigkóstol tizenkétféle bort. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.
Borprotokoll
Az eseményt megelőző protokolleligazításon felhívták a fotóriporterek és operatőrök figyelmét, hogy tilos megörökíteni, ha az elnök köp – annak ellenére, hogy e tevékenység a hiteles borkóstolások megszokott gesztusa. Végül maga Schmitt oldotta meg a helyzetet: tapasztalt közéleti szereplőként a szituációhoz villámgyorsan alkalmazkodva eltekintett a köpéstől, sőt ülve kóstolt.
Persze az újságírók nem is köpést lesni jöttek, sokkal jobban érdekelt minket, melyek lesznek 2011 legköztársaság-kompatibilisebb szőlészeti termékei. Mi személy szerint azt is reméljük, hogy a köztársasági elnök borpromóciója segít majd megnevelni a belvárosi szórakozóhelyek sörcsapos emlőin nevelkedett pesti fiatalságot is. Borra át!
Fotó: Kummer János / fn.hu
A forgatókönyvet követve a négyféle típus (fehér-desszert-rozé-vörös) egyes borainak jellemző karaktereit – természetesen a bor anonimitását megőrizve – ismert borszakértők és sommelier-k mutatták be a köztársasági elnöknek. Aki ezután választotta ki, mely nedűk a legalkalmasabbak arra, hogy a Sándor-palota vendégei számára bemutassák a magyar bortermelés karizmatikus elemeit, és adott esetben kedélyesebbé tegyék a sétákat.
Pezsgőlovag
Schmitt Pál amúgy nem ma kezdte a szakmát (most éppen a borkóstolást). Államfői tisztsége mellett pezsgőlovagrendnek is tagja, valamint egy borvidék nagykövete is.
„A borászok úgy mondják, szép bor” – így váltott szakmai zsargonra az első körben bemutatott fehérek frontversenyzőjéről nyilatkozva az elnök. Ám végül úgy tűnt, az államfőt nem lehet csupán a szépséggel levenni a lábáról, mert egy fahordóban érlelt, „mélyebb színű, minerális ízvilágú” fehérbor nyerte el a bizalmát.
A második etapban a desszertborok vizitáltak. Bár az elnök bevallottan szárazbor-párti, megjegyezte, az édességhez szívesen iszik „jó fekvésű bort”. A második desszert versenyzőnél előkerültek a metaforák. Az elnök szerint olyan erős, karakteres bukéjú borral van dolgunk, hogy ebből bizony parfümöt kellene gyártani, mert illatát akár szépasszonyokon is el tudná képzelni.
A következő versenyzőnél az elnök kifejtette: ezt venné meg legszívesebben az anyósának. Aztán végül mást választott a desszertek közül. Próbáltuk értelmezni a helyzetet, de végül arra jutottunk, hogy hatputtonyos aszútól kikapni nem szégyen, pláne nem egy anyós számára.
A rozé nem akadályt képez, csak átvezet
Mivel a két különböző szín- és ízvilágot valahogyan el kellett szeparálni egymástól, sor került egy lágyabb, rozés intermezzóra. Az elnök előítéletek híján a fátyolos ízvilágú rozékat is értékelte volna, sőt itt újra elővette tarsolyából a „borászok úgy mondják, szép bor” kifejezést. Ám a szervezők a pontozásról gyorsan lebeszélték az államfőt, így rövid felkészülés után jöhetett a végső összecsapás a vörösökkel.
A gyengébbik nem és a bor közötti párhuzamok után kiderült, hogy a magyar bor mégiscsak vörös.
Fotó: Kummer János / fn.hu
„Megjelent a férfi az asztalon” – mondta a második számú veresre Schmitt, majd új kört rendelt az elsőből. A vörösborok bemutatásáért felelős francia sommelier, Frédéric Lebel először megkapta az elnöktől, hogy a franciák szerint minden jó bor tőlük származik. Majd, feltehetőleg bosszúból, megpróbálta eltulajdonítani Schmitt elől az egyik versenyzőt, de a tapasztalt diplomata egy laza mozdulattal megőrizte jussát a galltól.
Az elnök amúgy kiválóan beszél franciául, még a tolmácsot is kijavította, amikor a fordításban elsüllyedt egy engesztelésnek szánt bók a francia szakértő felé.
Bármennyire is erre bazíroztak néhányan, a köztársasági elnökön nagyítóval sem lehetett volna észrevenni az elfogyasztott tisztes maligánmennyiség hatását, bár ehhez hozzátartozik, hogy az államfő alapállapotában is kedélyes, pirospozsgás. Az eredményhirdetés után Schmitt biztosította a jelenlevőket: jövőre is szeretne eleget tenni ennek a szép hagyománynak és kiválasztani az év közt…, nos az államfői ízlést leginkább tükröző borfajtákat.
a magyar köztársaság elnökének borai
Fehérbor – Kreinbacher Pincészet 2007-es somlói Öreg Tőkék Bora
Desszertbor – Orosz Gábor 2000-es hatputtonyos tokaji aszú
Vörösbor – Bodri Pincészet 2009-es szekszárdi Kadarka
