Belföld

Szőcs Géza: föderációvá kéne tenni Romániát

Az RMDSZ egykori főtitkára szerint a párt hazaáruló és korrupt, ráadásul az ő hibájuknak tartja, hogy kevesebb magyar képviselő lesz Romániában, ezért örül, hogy új romániai magyar párt alakult. Szőcs Géza erdélyi magyar költő, politikus szerint a romániai magyarság számára egy föderáció lenne a legjobb. FigyelőNet-interjú.

Ön költő és politikus is. Jelenleg, 2008-ban melyiket tartja dominánsabbnak?

Ez olyan, mint amikor a kisbabáknál azt vizsgálják, melyik szülőre hasonlítanak inkább. Van amikor inkább az egyikre, van amikor a másikra. Ez nem csak szubjektív megítélés kérdése, valóban változnak a vonásaik. Az ember életének nyilvánvalóan vannak különböző felületei, de ezek között a szintek között állandó átjárás van. Mármint az írói, politikai, közéleti fenomenológiák között.

Mostanában viszont eltűnt a közéletből. Miért?

Soha nem kívántam politikus lenni, nem készültem politikai szerepre, véletlenül sodródtam bele. Azáltal, hogy komolyan vettem egy elvet: a magyar tollforgató az olyan ember, aki nem hazudhat a közösségének, a nemzetnek, a világnak és saját magának sem. Amikor a nyolcvanas évek elején Romániában, a Ceausescu-diktatúra legsötétebb éveiben az elé a választás elé kerültem, hazudjam azt, hogy itt boldogan és elégedetten él 20 millió ember, köztük kétmillió magyar, és mindenki hálás emiatt a pártnak – vagy pedig nevezzem nevén a dolgokat, akkor az utóbbit választottam. Szeretném ezt minél szerényebben megfogalmazni.

De megkerülhetetlen tény ez az életemben, mert ezzel belekerültem egy bizonyos sodrásba. Kényszerűen el kellett hagynom az országot, és Svájcba emigráltam. Amikor kivégezték a Ceausescu-házaspárt, és azt hittük, forradalom van (ma már óvatosabban fogalmazunk), a változás lehetővé tette, hogy hazahívjanak az akkor megalakult magyar pártba, az RMDSZ-be. Engedtem ennek a hívásnak, és hazatértem Kolozsvárra, de akkor is hazatértem volna, ha nem hívnak. Ám így azonnal belekerültem a nagypolitikába, a város szenátora lettem, illetve az RMDSZ főtitkára. Többek között az RMDSZ nemzetközi szalonképessé tétele volt az én feladatom. Innentől az életem nagyrészt Bukarestben zajlott, kisebb részt máshol, és legkevesebb részt Kolozsvárott. Részben emiatt, részben amiatt, hogy mint az RMDSZ egyik vezetője, egy olyan eszközökkel vívott politikai mocsárküzdelembe kerültem bele… akkoriban olyan hitvány módszerekkel próbálták az RMDSZ vezetőit lejáratni, megvásárolni, hogy inkább kiszálltam a politikából. Aki ugyanis ennek ellenállt, aki autonóm politikát szeretett volna megvalósítani, azokat lehetetlenné tették.

Szőcs Géza, író, költő, politikus (Fotó: FN)

Szőcs Géza, író, költő, politikus (Fotó: FN)

Önt sikkasztással vádolták meg.

És milyen jó, hogy nem apagyilkossággal, drogfüggőséggel és leánykereskedelemmel… A legfájóbb az volt, hogy ezekhez az akciókhoz akadtak magyar szövetségesek is. Amikor az embert a saját oldaláról érik támadások, akkor egy-két év után feláll. Én így tettem. Például Tőkés László nem így tett, és ma is állja a pofonokat, amelyeket amiatt kellett elszenvednie, mert nem engedte magát és az RMDSZ-t játékszerré tenni. Az ellenem felhozott vádak teljesen nevetségesek voltak és sosem nyertek bizonyítást, pedig én magam kértem vizsgálatot magammal szemben, azzal: ha bármifajta tisztázatlanság, törvénytelenség előkerülne, akkor törvényi útra kérem terelni a kérdést. Az RMDSZ erről egy kongresszusi döntést is hozott. De nem találtak semmit.

Ekkor teljesen kiszállt a politikai életből?

Igen, a kilencvenes évek közepétől. Ettől fogva egyre többet tartózkodtam Magyarországon. De ahogy Erdélyben sem voltak ilyen ambícióim, úgy itt sem volt bennem ilyenfajta becsvágy. Részt vettem a Duna Tv felépítésében, írtam, fordítottam, szerkesztettem, előadásokat tartottam. Korábban,’89-ben egy évig a Szabad Európa Rádió budapesti irodáját vezettem. Akkor a teljes rendszerváltó elit megfordult a stúdiónkban. Ennek legtöbb tagjával azóta is jó a kapcsolatom. Vagyis, benne voltam az életben, anélkül, hogy közvetlen politikai szerepet vállaltam volna, és szerettem így élni.

Nem is keresték meg önt pozíciókkal Magyarországon sem? Jelenleg nincs kapcsolatban pártokkal?

Kapcsolatban vagyok a Fidesszel, elsősorban a párt néhány vezetőjével, de nem vagyok a párt tagja. Engem delegáltak viszont a Duna Tv kuratóriumának elnökségébe. Kötődésem informális. Úgy ítélem meg, hogy a jelenlegi magyar pártok közül a Fidesz az, amely az erdélyi kérdések iránt a legtöbb érdeklődést, érzékenységet mutatja, meg általában a nemzet sorskérdései iránt. Többször kérték a véleményemet erről-arról, olyankor ezeket a kérdéseket megválaszoltam, amelyeket persze hol figyelembe vettek, hol nem. Szóval, így kezdődött a kapcsolatunk.

—-Erdélyi magyar pártok harca—-

Sokan úgy vélik, káosz van jelenleg Erdélyben, a magyarok széthúzásáról beszélnek azt követően, hogy az RMDSZ mellett egy másik párt, az MPP is megjelent a porondon. Ön hogy látja ezt?

Persze, hogy káosz van, ahogy eddig is az volt a történelemben. Amikor nincs káosz, azt nevezzük egypártrendszernek. Ha ez az eszmény, az egypártrendszer, abban ugye szó sem lehet széthúzásról, például akkor mindenki labanc, nincs szükség kurucokra vagy fordítva. Ám ha nem így képzeljük el egy közösség sorsát, akkor óhatatlanul szembe kell néznünk azzal, hogy egy társadalmon belül sokféleképpen ítélik meg az értékeket, és sokféle érdek működik, amelyek ütköznek. Ennek tudomásul vételét és elfogadását nevezzük demokráciának.

Ám vannak, akik attól tartanak, ez meggyengíti a romániai magyarok érdekérvényesítő képességét.

Ez így van. Magyarországon is meggyengítette a magyarság érdekérvényesítő képességét, hogy a Kádár-rendszert felváltotta valami, ami tényleg elég kaotikus. De vagy felnőttek vagyunk, vagy nem. Az erdélyiek felnőttek, ha ők el akarják rontani a sorsukat, ám rontsák el! Én örülök, hogy megjelent a pluralizmus lehetősége.

Az MPP megalapításának az volt a fő indoka, hogy az RMDSZ képtelen ellátni a feladatát, azaz a magyarok hatékony képviseletét, nagy a korrupció a párton belül. Ön, aki részese volt a pártnak, mit gondol ezekről a vádakról? Mennyire helytállóak?

Száz százalékosan. Csalás, tolvajlás, lopás, rablás, hazaárulás folyik az RMDSZ berkeiben, már hosszú évek óta. Ezt sajnos nem lehet kimondani a politikai nyelvezetben, legfeljebb célozni rá. Kevés példa volt eddig a történelemben arra, hogy egy ekkora politikai tőkét ilyen gyorsan elherdáljanak, ennyire aprópénzre váltva, ennyire sunyi, önző és elfogadhatatlan módszerekkel. Talán menti a dolgot, talán nem az a tény, hogy mindez olyan keretek között történt, amikor még a rendőrállami örökség nagyon erős volt (ma is az) Romániában. Azt lehet mondani, hogy nem volt esély szuverén politizálásra.

Novemberben választások lesznek Romániában. Ön mire számít, a magyarság mennyire fog helyet találni magának akár a kormányban, akár képviselői szinten?

Ha már ott tartunk, hogy az MPP megjelenése megosztja a magyarok szavazatait, és ezért kevesebb magyar képviselő jut majd be a bukaresti parlamentbe, sokan feltehetik a cinikus kérdést: na és? Azok, akik eddig ott ültek, mit értek el? Nem értek el semmit. Ami viszont érdekesebb, hogy az RMDSZ belement abba, hogy egy olyan választási törvényt hozzanak Romániában, amely súlyosan sérti az RMDSZ érdekeit. A kilencvenes évek elején nagy harcok árán, de elértük a listás választásokat, mert a romániai magyarságnak ez a rendszer a legjobb. Erre most az RMDSZ simán elfogadta az új választási törvényt. Ez azt fogja eredményezni, hogy a parlamentbe jutó magyar képviselők és szenátorok száma a felére fog esni, akkor is, ha az RMDSZ egyedül maradna a politikai porondon. Hogy megmentsék az RMDSZ vezetőit a blamától, odadobtak nekik egy koncot: egy kivétel lehetővé teszi, hogy a Székelyföldön minden körülmények közt megválasszák a magyar képviselőt. Ezt a kivételt azonban a következő választásokra nyilvánvalóan el fogják felejteni.

Ön már a nyolcvanas évek elején erdélyi autonómiát, önálló magyar egyetemet követelt. Ezekből sok minden megvalósult, sok minden nem. Hogy látja most az erdélyi magyarság helyzetét? Javult-e az elmúlt két évtizedben?

Nyilvánvalóan jobb a helyzet a felszínt tekintve. Ami súlyosbítja a közösség jövőjét, hogy a változások lehetővé tették a közösség elapadását. Nagyszámú menekült hagyta el Erdélyt, és attól tartok, már csak mintegy másfél millió magyar maradt. Miközben a jogok némelyike – például a kivándorlásé – garantált, addig azok az elsősorban gazdasági feltételek, amelyek szükségesek egy közösség továbbéléséhez, hiányoznak. Ezeket a jogokat gyűjtőnéven úgy mondjuk, autonómia. Az abban a régióban megtermelt javakról ott döntse el a közösség, hogy mennyi pénzt akar erre vagy arra, úthálózatra, iskolára, bármire fordítani. Ezért kulcsszó az autonómia. Mert ha ez nincs, akkor kivándorlás, lemorzsolódás, asszimiláció, meggyengülés van. És elkezdődik a belső feszültség, árulásokkal, jellemtelenséggel, leszámolósdival.

Az autonómia eléréséhez milyen utat kéne választani ön szerint?

A kézenfekvő európai példákat kéne alapul venni, például a finnországi svédeket. Ott már a svédek, mint társnemzet jelennek meg. Nekem is volt egy ilyen javaslatom: az erdélyi magyarság ne autonómiát akarjon, hanem társnemzetként határozza meg magát. De mi még az autonómiáig sem jutottunk el. Én már azzal is nagyon elégedett lennék, ha a dél-tiroli autonómiával lepnének meg minket a romániai politikai változások.

Mi lenne az ideális?

Románia három nagy régióból áll: Erdély, Moldva és Havasalföld. Azt gondolom, hogy a három országrésznek valamifajta föderatív szerkezetben kellene együtt léteznie, mint azt például Spanyolország vagy Németország esetében látjuk. Ennek erdélyi komponensében a magyarok számaránya reális lenne, hiszen nem mindegy, hogy egy 5-6 milliós közösségnek alkotom a másfél-két milliós részét, vagy pedig egy huszonhárommilliósnak. Ráadásul Románia előbb-utóbb Moldáviát is le fogja nyelni, így mindenképp növekedni fog a románok számaránya.

Egy ilyen föderáció megvalósulására lát reményt a belátható jövőben?

Reményt nem látok, elvi lehetőséget igen. A világgazdaság alakulása kiszámíthatatlan, és életem folyamán a történelem számos váratlan, előreláthatatlan fordulatát átéltem. Azt sem tartom lehetetlennek, hogy egy általános európai újrarendeződés, (amelynek gazdasági okai lehetnének), olyan nyomást eredményezne, amely a román államszerkezet átstrukturálódását hozná magával. Egy ilyen forgatókönyvhöz azonban egy olyan erős Magyarországra lenne szükség, ami most nem adott. Jelenleg az anyaország annyira gyenge, hogy ez nagymértékben eljelentékteleníti az olyan stratégiákat, amelyek a magyar nemzettel, mint a Kárpát-medence jelentős gazdasági, szellemi, kulturális tényezőjével számolnak.

Térjünk át a politikáról az ön elsődleges „hivatására”, az irodalomra. A nyolcvanas-kilencvenes éveket követően a neve kicsit háttérbe szorult, vagy rosszul érzékelem?

A politikai okokból történő számkivettetés, bár a politikus Szőcs Gézának szólt, de az író Szőcs Géza alakjára is hatással volt. Nem volt szükség egy Szőcs Géza nevű népszerű politikusra, ebből következett, hogy egy Szőcs Géza nevű népszerű költő kockázatot jelent. Egész elképesztő módszerekkel próbálták a költői renomémat lerombolni. Bizonyos értelemben a senki földjére, egy légüres térbe kerültem. Az újramegbecsülés gesztusát egyetlen helyről kaptam meg: az Aradon megjelenő Irodalmi Jelen című folyóirathoz hívott az alapító, Böszörményi Zoltán, főmunkatársnak. Az elmúlt öt évemnek irodalmi szempontból ez volt a tengelye. Ez a nagyon jó lap most sajnos többé-kevésbé megszűnik, igaz, az interneten tovább fog létezni.

Hadd mondjam el végül, hogy minderről, amiről most beszélgettünk, a közeljövőben hosszabban is olvashat az érdeklődő. Farkas Wellmann Endre kolozsvári költő mintegy két éven keresztül faggatott ilyenszerű kérdésekkel kapcsolatban, s elég sok dokumentumot is összegyűjtött közéleti működésemmel kapcsolatban. Az egész először a Szőcs Géza honlapon lesz olvasható, most még nincs saját honlapom, januártól talán lesz. Könyvváltozatban koratavasszal fog megjelenni.

Nem nyomtatják az irodalmi jelent

Hét éve dőre álmokkal indultunk neki, hogy Budapest-Arad tengelyében egy irodalmi lapot indítsunk. Olyat, amelyet nem támogat sem kormány, sem párt, én voltam az egyedüli mecénása – mondta lapunknak Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen főszerkesztője. Hozzátette: jó érzés volt, hogy nem kellett lapulni, hallgatni semmiért, új irodalmat akartak csinálni, meg akarták pezsgetni a magyar irodalmi életet. „Egy olyan irodalmat akartunk, amely a nemzeti öntudatról, önérzetről szól” – fogalmazott Böszörményi Zoltán. A havilap szerkesztésében egyébként Szőcs Gézán kívül olyan neves írók, költők működtek közre, mint Orbán János Dénes, Méhes György, Fejtő Ferenc vagy éppen Faludy György, aki élete utolsó éveiben szinte kizárólag az Irodalmi Jelenben publikált. Böszörményi Zoltán elmondta: bár a történelmi Magyarország egész területén jelen volt, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő magyar irodalmi havilapja volt, annyi támadás érte, hogy elhatározták: leállnak a nyomtatással, és csak interneten lesz elérhető a folyóirat. „Amikor azt éreztem, hogy a hazám semmibe vesz, lelkileg elpártoltam a laptól” – fogalmazott a főszerkesztő.

Ez tehát egy életrajzi könyv önről, amelyet Farkas Wellman Endrével közösen jegyeznek. Ezenkívül készül-e újabb alkotásra?

A könyv elsősorban nem az irodalmi, hanem a közéleti pályafutásomat mutatja be. Ezt követi majd a tervek szerint egy olyan munka, amely az írói, újságírói, szerkesztői tevékenységemről szól. Egy jó író bárhol, bármilyen körülmények között tanulni tud. Úgy gondolom, az eddig összegyűjtött ismereteimet, tapasztalatomat most fogom tudni szintézisbe hozni. Talán kevesebb verset fogok írni, de remélem, a regények és színdarabok, amelyeket tervezek, kárpótolni fogják az olvasóimat. Most például egy Ludas Matyi operán dolgozom.

A jelenlegi magyar irodalom apátiájáról beszélnek. Ön egyetért ezzel?

A mai magyar irodalomban születnek értékek, de azt, amit pezsgésnek nevezünk (amilyen az volt, amikor indult a Nyugat például), az nem érezhető. Amit elvárunk egy kultúrától és annak irodalmától, az a belső polifónia, a sokszólamúság, a belső dialógus, ahogy egymásnak adják a hangot, a gondolatot, az eszmét. Jelentős értékek születnek, de ez a polifónia nincs meg. A magyar irodalmi élet rosszkedvű, magába süppedő és szürke.

szőcs géza életrajza

Szőcs Géza 1953-ban született Marosvásárhelyen, majd Kolozsvárott érettségizett. 1978-ban a Babes-Bolyai Egyetemen diplomázott magyar nyelv és irodalom, valamint orosz nyelv és irodalom szakon. 1979 és 80 között Herder-ösztöndíjasként a bécsi Filmművészeti Főiskolán tanult. 1981-82-ben megjelentette az Ellenpontok című földalatti politikai kiadványt, amelynek rendszerellenessége miatt többször letartóztatták, vizsgálati fogságba helyezték, és bántalmazták is. Ellenzéki szerepe miatt 1986-ban kényszerűségből Svájcba emigrált. 1986 és 1990 között újságíró volt, többek között olyan lapoknál dolgozott, mint a bécsi Die Presse, a brüsszeli The Wall Street Journal/Europe, de a müncheni Szabad Európa Rádiónak is munkatársa volt. 1989 márciusában ő hozta létre és irányította a Szabad Európa Rádió első vasfüggöny mögötti irodáját Budapesten. 1989 augusztusában részt vett a Páneurópai Piknik szervezésében is. A rendszerváltást követően visszatért Kolozsvárra, és 1990 áprilisában az RMDSZ főtitkárává választották a szövetség első kongresszusán. Az első szabad romániai választásokon Kolozsvár szenátora lett. 1990-től az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője, a bukaresti szenátus emberi jogi és kisebbségi bizottságának alelnöke és külpolitikai bizottságának tagja, az RMDSZ küldötte az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének ülésein Strasbourgban. Ebben az időszakban egy kisebbségi törvény- és autonómiakoncepciót is kidolgozott. 1990-től részt vett abban a kezdeményező csoportban, amely a Duna TV létrehozását készítette elő. 1993-tól visszavonult a pártpolitikától, könyv- és lapkiadással foglalkozott. Számos folyóirat szerkesztője, verseskötetek, regények, drámák írója. 1975 és 1993 között nyolc különböző műfajú kötete jelent meg, 1994-2004 között négy drámakötete és egy-egy magyar, német és román nyelven kiadott verseskötete került az olvasókhoz. Legutolsó regényét, a Limpopót 2007-ben adták ki.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik