A 20 éve a világûrbe telepített, Föld körül keringõ távérzékelõ amerikai mûhold (Upper Atmosphere Research Satellite, UARS) az atmoszférába belépve körülbelül 100 darabra fog szétesni. A NASA számításai szerint ezekbõl csupán a 26 legnagyobb fémelem éri majd el a Földet, míg a többi a súrlódás következtében keletkezõ hõtõl elég. A 750 millió dollárba került mûhold legnagyobb darabja várhatóan 136 kg, az összesé pedig nagyjából 500 kg tömegû lesz. “A becsapódás szeptember 23-án, pénteken (plusz-mínusz 1 nap) várható” – írja a Space.com, a NASA legfrissebb elõrejelzéseire hivatkozva.
Jön, jön…
Pánikra semmi ok, 1:3200-hoz az esélye annak, hogy bárkit is megsebesítene egy-egy becsapódó mûholddarab – állítják a NASA szakemberei. Az eddigi modellszámítások is biztatóak: a 10,7 méter hosszú, 4,5 méter széles és körülbelül 6 tonna tömegû mûholdból megmaradt nagyobb darabok minden bizonnyal elkerülik a lakott területeket, s csupán az óceánba fognak belecsobbanni.
Itt csapódhatnak be a mûhold darabjai:
A számítások szerint mivel a Föld körül keringõ távérzékelõ mûhold pályája (itt élõben nézhetõ a mûhold útja) az északi szélesség 57., illetve a déli szélesség 57. foka közötti sávot fedi le, azok, akik e “terület” felett tartózkodnak, biztonságban vannak. Oda egyetlen mûholddarab sem fog leesni. (Hazánk amúgy az északi félgömb 45° és 49° szélességi körei között helyezkedik el!, Budapest például az északi szélesség 47,5° -on fekszik.)
A mûhold pályája (Forrás: NASA)
Elõbb érkezik
A mûhold becsapódását eleinte október elejére várták, de az élénk naptevékenység miatt a földi légkör kissé kiterjedtebb lett, így hamarabb fékezõdött le a pályafutása végét járó mûhold. A mûhold üzemanyaga egyébként teljesen elfogyott, veszélyes anyagok tehát nincsenek rajta.
3-ból 14 év lett
A mûholdat 1991 szeptemberében a Discovery ûrrepülõgép szállította a világûrbe, és állította Föld körüli pályára. Az UARS 2005 decemberében fejezte be aktív mûködését. A mûhold feladata a földi felsõlégkör összetételének és a Napból érkezõ ultraibolya és látható fénysugárzásnak, valamint az ózonrétegnek a vizsgálata volt. A mûhold küldetésének idõtartamát a tervezõk 3 évben adták meg, de 6 mûszere egészen 2005-ig mûködõképes maradt, így a tervezett 3 évbõl 14 év és 91 nap lett.
Miután befejezte tudományos küldetését a 600 kilométeres magasságban lévõ munkapályájáról, jóval alacsonyabb parkolópályára szállították le, és a végszakaszban 205-225 kilométeres magasságban kering a Föld sûrû légkörébe belépni készülõ mûhold.
