Cukorbetegséghez vezet az életmódunk
A cukorbetegséget megelőző állapot az inzulinrezisztencia, amely a lakosság minimum harmadát érinti, és sajátos módon minden túlsúlyos beleesik ebbe a körbe. Alattomos rendellenességről van szó, ugyanis nincsen jól mérhető vagy nyilvánvaló tünete, mint a cukorbetegségnek. Inzulintúltermeléssel jár, amely mellett a vércukorértékek még normálisak – azonban idővel az inzulint termelő hasnyálmirigy kifárad, az inzulinszint lecsökken, a vércukorérték pedig megnő. Nagy eséllyel bekövetkezik a cukorbetegség.
Ez a fordulat azonban többnyire csak idősebb korban köszönt be – ezért is nevezik időskori, vagy kettestípusú cukorbetegségnek. Habár tagadhatatlan, hogy ez a kórkép egyre fiatalabbakat is érint a tömegesen tapasztalható elhízás, a rendszertelen és egészségtelen táplálkozás, mozgáshiány, stressz miatt – ugyanis e civilizációs ártalmak felgyorsítják az anyagcsere romlásának folyamatát.
Zentai Andrea dietetikus emlékeztet: „Az ember genetikai térképe 3 millió év alatt alakult ki, viszont a mai étkezési normák alig pár évtizedesek. Ahhoz, hogy az ember alkalmazkodni tudjon hozzá, 100 ezer évnek kellene eltelnie! A cukor tömeges előállítása csak 200 éve kezdődött.”
Szervezetünk nem tudja károsodás nélkül tolerálni a jelenlegi civilizáció életmódját, ahol a reggeli kakaós tekerccsel kezdődik, és autóval megyünk a szomszédos utcába. Azoknak az embereknek, akik minimálisan sem tudnak figyelmet szentelni az egészségesebb életvitelnek, anyagcseréjük menthetetlenül felborul. Így nagy eséllyel inzulinrezisztensekké, majd cukorbetegekké válnak. Az adatok szerint Magyarországon 10 százalék körül van a diabéteszesek aránya, s félő, hogy ez a szám megduplázódik két évtizeden belül.
Minden tízedik nő érintett
Azonban a szervezetben fennálló inzulintöbblet már fiatal korban is nagy bajt okozhat. A termékeny korban levő nők szervezetében hatással lehet a hormonháztartásra, s így a petefészek működésére is. Ennek következtében férfihormon-túlsúly alakul ki, illetve a petefészkek elcisztásodhatnak. A tapasztalatok szerint az inzulinrezisztensek felénél-harmadánál kialakul a policisztás ovárium szindróma (PCOS), amely vezető női meddőségi oknak számít. Minden tizedik nő PCOS-ben szenved – de a többségük nem is tud róla.
A PCOS fogalmával többnyire akkor szembesülnek az érintettek, amikor elmennek a nőgyógyászhoz, mert rendszertelen a havivérzésük, illetve nem sikerül teherbe esni. A szakemberek rutinból ultrahangos vizsgálatot végeznek, s itt általában látszódik a petefészkek sajátos állapota: meg vannak nagyobbodva és füzérszerűen sorakoznak benne a kis ciszták. Innen kapta a betegség az elnevezését.
Holott a petefészkek elváltozása és a peteérés elmaradása többnyire csak az egyik tünet a sok közül, és nem is minden érintettnél van meg. Épp ezért igen sok, rendszeresen menstruáló PCOS-es nőt nem is diagnosztizálnak ezzel a szindrómával.
A hangsúly a szindrómán van: ez egy tünetegyüttes, amely egyénenként igen nagy változatosságot mutat egy széles skálán. Általában jellemző a pattanásos, aknés bőr, a hajhullás, az erőteljes, szinte férfias szőrösödés, a hasra jellemző hízékonyság.
Mónika, egy már babát váró PCOS-es hölgy így emlékszik vissza az állapotára: „Fél év alatt kb. 15 kilót híztam, borzasztó volt! Teljes ruhatárcserére szorultam, semmi nem jött rám egy idő után. Észrevettem, hogy az arcomon és a kezeimen erősödik a szőr, a karomon, a könyökömnél…. A szakállamat naponta kellett szednem, annyira erős volt, a bajuszomat hetente szőkítettem. Volt két korán elhalt terhességem, az egyiket a pozitív teszt után két nappal, a másikat a pozitív teszt után egy héttel vesztettem el spontán.”
—-Már a teherbe esés is nehéz—-
Ez az állapot igen sokféle komplikációval jár. A zavaró külsődleges tünetek sorával még csak-csak megbirkóznak az érintettek, bár a hízékonyság miatt könnyen felpattanó túlsúly további egészségügyi problémák forrása. Viszont a hormonális zavar igen gyakran felborítja a női ciklusokat. A peteérés általában vagy elmarad, vagy teljesen rendszertelenül történik.
S ha mégis pozitívat tesztelnek, sajnálatos módon 10-ből 4 el is veszíti a terhességet már igen korai szakaszban, ugyanis egyrészt a megtermékenyült petesejt elégtelen minősége, másrészt a terhességi hormonok hiányos termelődése megakadályozza az embrió biztonságos megtapadását, továbbfejlődését. Nem véletlen, hogy azon meddőségi intézeteket járó nőkről, akik rendszertelen ciklusra vagy sorozatos vetélésre panaszkodnak, igen nagy hányadban derül ki, hogy PCOS-esek.
A PCOS-es nők számára nem könnyű a teherbeesés.
Az érintettek jelentős hányadánál soha nem diagnosztizálják a szindrómát, mivel nem rendszeres peteérés mellett is teherbe lehet esni. S mivel a modern nő alapvetően fogamzásgátló tablettát szed, a bébiprojekten túli időszakokban biztosított a hormonálisan vezérelt, mesterségesen fenntartott ciklusa – így észre sem veszi a problémát, vagy nem foglalkozik vele. Ezek a nők azok, akik lassan, de biztosan belecsúsznak idősebb korukra a PCOS és az inzulinrezisztencia fonta szövődmények hálójába.
Az orvosi szakma körében mindössze egy évtizede ismerték fel: a PCOS kezelési módja megegyezik azokéval, akik még nem súlyos fokú diabéteszben szenvednek. De napjainkban a korszerű kezelési szemlélet még aligha nevezhető elterjedtnek, ezért a civil érintettek saját honlapon igyekeznek felvilágosító munkát végezni a laikusok körében. A honlap egyik olvasója így vall az „Igaz történetek” között: „Közel 50 évesen kellett megtudnom, hogy nem én vagyok az egyetlen szerencsétlen a világon – legalábbis Magyarországon –, akinek az életét tönkreteszi egy kezelhető betegség.”
Sorozatunk második részében a PCOS kezelésének és félrekezelésének módjait ismertetjük.
