Ez az eredmény – mivel a francia és a holland elutasítást követő, pesszimista európai közhangulat dacára született – különösen jelentős siker a luxemburgi kormánypártok, s a miniszterelnök, Jean-Claude Juncker számára. Az alkotmányt támogató politikai erők ugyanis nem éltek a június közepi brüsszeli EU-csúcson született engedménnyel (azaz hogy a tagállamok későbbre tolhatják a ratifikálást, így fogva ki a szelet az ellenzők vitorláiból), s kitartottak a már hónapokkal ezelőtt kitűzött július 10-i időpont mellett.
Ráadásul Juncker még a lemondását is kilátásba helyezte, ha a luxemburgi szavazók nemmel döntenek, mondván: ha az emberek úgy vélik, hogy hibásan járt el, amikor nevét adta az alkotmányhoz, akkor ez a legkevesebb, amit meg kell tennie. Jacques Chirac francia elnök és Jan Peter Balkenende holland kormányfő nem így gondolta, ők ugyanis a hazájukban született elutasító döntés után is posztjukon maradtak.
Ugyanakkor megfigyelők szerint a luxemburgi siker nem sokat segít az EU-alkotmány életbe lépési esélyein. Ehhez ugyanis mind a 25 uniós tagállam jóváhagyása szükséges, s továbbra sem látni, miként lehetne rávenni a francia, illetve a holland szavazókat elutasító döntésük megváltoztatására. E két népszavazás után sokan nyíltan kimondták, hogy a dokumentum meghalt, még akkor is, ha a júniusi EU-csúcs résztvevői nem merték ezt kinyilvánítani, s inkább haladékot adtak a ratifikálásra.
A támogatók luxemburgi győzelme persze némi megkönnyebbülést hoz majd az alkotmány híveinek Európa-szerte, de a közhangulat megfordítására aligha lesz elég, hiszen kis államról van szó (Málta után a második legkisebb az Európai Unióban), s ráadásul olyan országról, amely jelentős részben az EU-nak köszönheti gazdagságát, azaz ahol az “igen” győzelme elvárható volt.
Bár a nagyhercegségben is sokan tartanak attól, hogy az Európai Unió kibővítése, s a folytatódó liberalizáció megkérdőjelezi majd az olyan hagyományos vívmányokat, mint a közszolgáltatások finanszírozása, a mindenkire kiterjedő társadalombiztosítás, s a béreknek az inflációhoz való automatikus hozzáigazítása, az a tény, hogy egy kivételével az összes parlamenti párt, az üzleti körök, s még a két nagy szakszervezeti tömörülés is a dokumentum támogatására szólította fel a szavazókat, a jelek szerint meggyőzte a kételkedők jelentős részét.
A vasárnapi eredménnyel Luxemburg lett a 13. az alkotmányt ratifikáló EU-országok sorában, s egyben a második (Spanyolország után), ahol ezt a lépést népszavazás hagyta jóvá.
