Ügyfélparti a műtárgyak között a megnyitó előtti napon, exkluzív tárlatvezetés a kiállítást támogató cég ügyfelei és alkalmazottai számára, külön előadás a színházat támogató vállalat meghívottainak, VIP lounge a szponzorált művészeti fesztiválon vagy éppen személyes találkozó a sztárokkal a rendezvény alatt.
Oldalakat lehetne megtölteni az üzleti és a kulturális területek együttműködéséről szóló olyan példákkal, amelyek azt mutatják, hogy miben más a kultúra, mint a többi támogatási vagy szponzorációs terület. A nonprofit világról szóló kutatások eredményei szerint a kultúra az utolsó helyek egyikén áll az adományozási rangsorban. És valóban, miért is adományoznának a vállalatok művészeti projekteknek, amikor az együttműködések végeláthatatlan lehetősége áll a rendelkezésükre? Miközben kétségtelen, hogy a társadalmat gazdagító, közhasznú ügyet segítenek, az is nyilvánvaló, hogy a jótékonyságnál többről, vagy inkább másról van szó a művészetek esetében.
Ebből a szempontból a kultúra inkább a sporthoz hasonlít, de a fenti felsorolásból szándékosan maradtak ki a klasszikus szponzorálás ellenszolgáltatásaként megszokott támogatói megjelenések – pedig ezt szokták mérni és az árát kiszámolni – vagy a támogatói tevékenység megjelenése a vállalat vagy a márka arculatában. A művészetek esetében ugyanis a kulcsszó az együttműködés, és a mienknél hosszabb időre visszatekintő piacgazdaságokban az tapasztalható, hogy a sportszponzorálástól való megkülönböztetésként egyre elterjedtebb a partnership kifejezés használata. Ezzel is azt erősítik, hogy az üzleti-művészeti együttműködésekben rejlő lehetőségek kiaknázásához a két fél közti nyitottságra, bizalomra és kreatív együttgondolkozásra van szükség.
Természetesen több jó példa található a művészetek vállalati adományozással való támogatására, és örömteli módon egyre több nagyvállalati alapítvány jön létre, amelyek portfóliójában a kultúra is helyet kap. Ezekre azonban – néhány speciális kivételtől eltekintve – már igaz a korábban említett nonprofit kutatások megállapítása.
Bárhol is kívánunk képet alkotni a művészetekre fordított üzleti „befektetések” mértékéről, éppen az együttműködések sokszínűsége miatt akadályokba ütközünk. Ellentétben az adományozásra fordított összegekkel, a cégek nem szívesen árulják el, hogy marketingkommunikációs vagy emberi erőforrás keretükből mennyit költenek kultúrára. Hogy mekkora lehet ez az összeg, valószínűleg csupán a kulturális oldal bevételeiből derülhetne ki, megfelelő kutatás hiányában azonban csak az érzékeinkre támaszkodva jelenthetjük ki, hogy az elmúlt években növekedés tapasztalható. Az igazi áttörés néhány esztendőn belül, a kreatív együttműködések elterjedésében rejlő hatalmas növekedési potenciáltól várható.
Megszületett a művészetek magántámogatásának elismerését szolgáló díj is: a Summa Artium Díjat 2005 óta adja ki az üzleti és művészeti együttműködések hazai elterjesztésére létrehozott Summa Artium Kht., minden évben a Mecénás napi díjátadó gála és árverés keretében, a Műcsarnokban. Az idei évben szeptember 10-ig lehet jelölni, négy kategóriában, a www.summa-artium.hu oldalról elérhető űrlapon. A díj és a Mecénás nap mottója: Üzlet és kultúra egymásra vannak utalva: együtt képesek megteremteni a gazdagabb társadalmat.
