A sztori jó néhány doboz gyufával kezdődött: egy fiatal fiú a dél-svédországi Smålandban nagy mennyiségű gyufát vásárolt Stockholmból, majd jó haszonnal, mégis olcsón továbbadta a szomszédoknak. Pár év elteltével aztán Ingvar Kamprad túlnőtt a gyufaüzleten, és 1943-ban, tizenhét évesen céget alapított, amelynek – nevének monogramjából, valamint gyerekkora helyszíneinek kezdőbetűiből – az IKEA nevet adta.
Tudta-e…?
Az IKEA ma a világ 44 országába van jelen (Magyarországon 1990-től), és több mint százezer embert foglalkoztat.
Siker nyomásra
Az első katalógus 1951-ben látott napvilágot, igaz, ez eléggé távol állt a mai kiadványoktól. Nemcsak a minőség miatt, hanem azért is, mert az abban reklámozott bútorok nem saját tervezésű darabok voltak. Az 50-es évek közepén aztán az IKEA egyedi dizájnnal kezdett „nyomulni”. A sors iróniája, hogy történetének talán legjobb lépését a cég nem önszántából tette, hanem a konkurencia nyomására, amikor a beszállítók bojkottálni kezdték az IKEA-t. Ezt követően kénytelenek voltak saját bútorok tervezésébe kezdeni. A társaság másik nagy találmánya, a lapra szerelt csomagolás sem hosszú, átgondolkozott éjszakák eredménye. Egy alkalommal a szállítandó asztal nem fért be az egyik munkatárs autójába, de mivel meg kellett oldania a feladatot, kiszedte a lábait. Ekkor jöttek rá, hogy hosszú távon az lehet a követendő stratégia, ha össze sem rakják a bútorokat, hanem az alkatrészeket bedobozolják. A tervezésnél pedig figyelembe kezdték venni azt is, hogy a bútorokat lapos csomagba kell tenni, hiszen így többet tudnak szállítani egyszerre.
Új szemléletmód kezdett megfogalmazódni az IKEA-ban, amely a problémákat lehetőségekké változtatta, s tulajdonképpen erre épült az üzletfilozófia.
Színváltás
Időközben megnyílt az első bútorbemutató terem Älmhultben, majd öt évvel később, 1958-ban ugyanitt felavatták az első áruházat, amely a maga 6700 m2-ével a legnagyobb lakberendezési bemutatótér Skandináviában. 1963-ban az IKEA már átlépte az országhatárt, és Norvégiában nyitott áruházat. A külföldi terjeszkedés aztán a 70-es években vált erőteljessé. A Skandinávián kívüli első áruház Zürichben nyílt meg, majd Ausztrália, Kanada, Ausztria és Hollandia következett. Az IKEA eredeti piros-fehér színvilágát ekkor kezdi felváltani a sárga-kék párosítás, hogy a márka minél erőteljesebben közvetítse a svéd életérzést.
1985-ben a vállalat az USA-ban is megvetette a lábát. Eleinte kétségeik voltak, vajon szüksége van-e az Egyesült Államoknak az IKEA-ra, de úgy látták, ott is igény van elérhető árú, praktikus lakberendezési cikkekre. Ez be is igazolódott például az Emereyville-i (Kalifornia) áruház megnyitásakor, ahol a közlekedési lámpák már nem bírtak az óriási forgalommal, és három hónapon keresztül a helyi rendőrségnek kellett terelgetnie az autókat.
Senki nem gondolná, hogy az 1987-es angliai nyitásnak komoly társadalmi vetülete is volt: a 80-as, 90-es években a vallásgyakorlás hanyatlásnak indult Nagy-Britanniában, ugyanis a vasárnapi templomlátogatás helyett hétvégeként az IKEA-ba kezdtek járni az emberek.
Tragikus események is előfordultak a cég történetében: 2004 szeptemberében, amikor Szaúd-Arábiában az egyik áruház 150 dolláros árleszállítással akciózott, három ember vesztette életét a tömegverekedésben.
