Tíz év munkájába került a Szentírás lovári nyelvre való lefordítása – közölte az MTI-vel Vesho-Farkas Zoltán. Az Újszövetséget már négy évvel ezelőtt sikerült kiadni a Bibliatársulat jóvoltából. Mostanra befejeztem az Ószövetség fordítását is. Ez talán még bonyolultabb feladat volt, mint az előző, hiszen az évszázados vándorlások alatt kialakult szókincset kellett bővíteni, fejleszteni. Hiányoztak az újkori, modern kifejezések.
A nyelvjárások csak szájhagyományok útján terjedhettek, az írott szöveg nemrégiben született meg. Így azután valóságos nyelvújítói munkát is kellett végeznem, miként azt annak idején a reformkori magyar írók és költők tették – mondta költő és műfordító. Hozzátette: “Sok kifejezést tájszavakkal pótoltam, új szavakat képeztem, illetve kölcsön vettem ősi nyelvterületünkből, a hindiből. Számtalanszor nemzetközi és ritka, archaikus szavakat használtam fel. Rengeteget foglalkoztam a teológiával. Filozófiai műveket tanulmányoztam.
Az sarkallt előre, hogy nincs a világon másik 1O-15 milliós népcsoport, amelynek a nyelvére le ne fordították volna a testamentumot. Ugyanakkor az is örömmel tölt el, hogy a Biblia minden nép életében irodalomteremtő is egyben. Szeretném, ha a Könyvek Könyvét nemcsak szűk körben, értelmiségiek forgatnák, hanem az egyszerű cigány emberek is olvasnának és tanulnának belőle.”
A Roma Szentírás a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jóváhagyásával jelenik meg 2008-ban. A lapokon – tükörfordításban – baloldalon olvasható a szöveg magyarul, míg jobb oldalon a cigányság irodalmi nyelveként elfogadott lovári nyelven. A könyv hátulsó részében terjedelmes szótár segíti a kifejezések megértését. Vesho-Farkas Zoltán, akinek szépirodalmi fordításai is ismertek, most azt tervezi, amennyiben megbízzák vele, elvállalja a Nagy Misekönyv lovári nyelvre való átültetését is.
