Az Oroszországgal folytatott kereskedelem 1996-ban 25 százalékos ütemben emelkedett, s ezzel a finn export 6-7 százalékát tette ki. Ez még mindig elmarad ugyan a Szovjetunió idején jellemző 13 százaléktól, de erőteljes javulást jelent az 1990-es évek első felének 3-4 százalékos arányához képest. Ez igen kedvező Finnország számára, hiszen 1996-ban 1,5 milliárd finn márkás többlet keletkezett az orosz relációban.
A kereskedelem jellege alapvetően megváltozott. A szovjet időkben állami alapon szerveződött: Finnország elsősorban olajat, fát és egyéb nyersanyagokat kapott cserébe azért, hogy nagyvállalatai gyárakat építettek, gépeket és készárut szállítottak a szomszédba.
A Finnországba irányuló orosz export összetétele máig kevéssé változott. A kereskedelem centralizáltsága azonban megszűnt, helyette vállalati kapcsolatok alakultak ki. Az Oroszországba szállított finn áruk listája hosszú, változatos, sőt meglepő. (Amíg meg nem jelentek a hollandok, Finnország például nagy mennyiségű helyben érlelt banánt szállított. Fontos exportcikké vált a Finnországban feldolgozott kávé is.)
1995-ben a lista élén a “nyomtatott papír” állt: a finn nyomdákban készült orosz magazinok és könyvek. Második helyen állnak a személygépkocsik (használtak is), ezután jönnek a vas- és acéláruk, a mobiltelefonok, a margarin, a festék, a papír, a cipő, a csokoládé és még egy sor más termék.
Finnország a mindkét irányú orosz kereskedelem fontos tranzitközpontjává is vált, legújabban pedig az Oroszországgal kereskedő vállalatok ugródeszkájának számít. Egy példa: az Acer tajvani számítógépes cég finnországi összeszerelő üzeméből szállít Oroszországba.
Oroszország ma elsősorban készpénzzel fizet, mégpedig az áruk körülbelül 50 százalékáért előre. A kereskedelem Oroszországon belüli földrajzi megoszlása is meglepetésekkel teli. Nem vált be az a jóslat, hogy a határ túloldalán levő Szentpétervár és környéke válik a legnagyobb piaccá. “A forgalom jelentős része kerül az uráli területekre, Nyugat-Szibériába és Moszkvába” – mondja Erik Forsman, a Finn Gyáriparosok Szövetségének külügyekért felelős igazgatója. “Szentpétervár nem lett igazán fontos. Gazdasága a hadiiparra épült, ez azonban összeomlott, és helyette még nem alakult ki semmi. Jelenleg nagy perspektívát látunk a murmanszki térségben.”
A finn ipar arra vár, hogy visszatérnek azok az idők, amikor Oroszország újra képes lesz nagyszabású beruházási projektek lebonyolítására, amelyek fő beszállítója Finnország volt. Ha a meglévő kereskedelmi forgalomhoz sikerül még szerződést kötni egy-két papírgyárra vagy hajóépítésre, a finn export újra elérheti a korábbi szintet. Ám azt senki nem tudja megmondani, hogy ez mikor következik be.
