Földrészünk izgalmas későtavasza új árnyalatokkal gazdagítja majd Európa – a NATO és az Európai Unió – májusát. A francia elnökválasztáson a jobbközéptől a kommunistákon túli szélsőbalig terjedő összefogás végül elsöpörte Le Pen, a neofasiszta szélsőjobb vezérének esélyeit. Ám az okozott sokkhatás csak a júniusi parlamenti választások után oldódhat.
A franciákéhoz képest Magyarország súlya a NATO szervezetén belül elhanyagolható. A jobboldal választás utáni átlátszó (de egyre riasztóbb) manőverei mégis komoly megütközést váltottak ki a NATO és az EU vezető köreiben. Ennek a nemzeti szempontból kártékony felértékelődésnek ékes bizonyítéka a világ talán legbefolyásosabb lapja, a New York Times vasárnapi cikke. Megrendítő erejű már az első mondata is : “A jobboldali nacionalizmus európai újjáéledésének jeleit aggódva kereső szakértőknek talán nem is Franciaországra, hanem elsősorban Magyarországra kellene összpontosítaniuk figyelmüket.”
VÉSZJÓSLÓ IGÉNY. A cikk lényege: a választások első, elveszített menete óta Orbán Viktor “olyan réten bóklászott, amely korábban Magyarország szélsőjobboldali, nyíltan antiszemita pártjának volt a birtoka”. Míg a francia jobbközép a baloldallal szövetkezve szigeteli el a szélsőjobbot, addig a magyar jobbközép szélsőjobbra nyit: “Mr. Orbán már lefedi a középtől jobbra lévő egész politikai színképet, s nem változtat ama vészjósló igényén, hogy ő lenne az igaz magyar hazafiak vezére”.
Ebből fakad a cikknek az a végkövetkeztetése, hogy mindez azért aggasztó a NATO és az EU szempontjából, mert “Közép-Európa a kevésbé stabil demokratikus intézményrendszer miatt veszélyesebb terület Nyugat-Európánál”.
A választások előtt a magyar jobboldal szitokhadjárata fogadta a Washington Post félreérthetetlen figyelmeztetésnek szánt cikkét. Az új üzenet jóval keményebb és személyi okokból is fontosabb. Szerzője, Celestine Bohlen ugyanis az amerikai politikai elit egyik leghíresebb, erőteljesen konzervatív politikai dinasztiájának a sarja. (A család legtekintélyesebb tagja, Charles Bohlen az amerikai külpolitika olyan befolyásos alakja volt, mint máig George Kennan. Sztálin halála után a legviharosabb időkben bízták meg a moszkvai amerikai nagykövetség vezetésével, s Kennedy, sőt Nixon idején is meghatározó szerepe volt az amerikai politika formálásában.)
A Bohlen-cikk üzenete az, hogy az “Orbániáda” az egész közép- és kelet-európai nacionalizmusra gyakorolt dominó-hatása miatt befolyásolhatja a kontinens (és különösen a NATO) fontosnak ígérkező májusi menetrendjét.
OROSZORSZÁG ÉS A NATO. A szerkezet egyelőre olajozottan működik. E hét elején Izlandon megtartották a szövetség külügyminiszteri értekezletét. Itt ismét megerősítették azt a régóta érlelődő döntést, hogy Oroszország huszadikként csatlakozik a NATO Tanácsához és (bizonyos meghatározott stratégiai-katonai döntésektől eltekintve) teljes jogú tag lesz. Ezt a folyamatot zárja le május 28-án a római NATO-csúcs, amelynek a légkörét meghatározza majd Bush május 23-a és 26-a között esedékes moszkvai látogatása. (Azt várják, hogy Moszkvában fegyverzetcsökkentési megállapodás születik.) Így hát az európai szélsőjobboldallal kapcsolatos aggodalmak az orosz-amerikai kapcsolatok alakulását aligha bonyolíthatják, de a NATO további kiterjesztését már igen.
Washington célja az, hogy biztonságpolitikai befolyását kiterjessze. Ezért támogatja Szlovénia, Szlovákia, a három balti állam és (a Fekete-tengerre való kijutás érdekében) Románia és Bulgária felvételét. Ez más okból Moszkvának is megfelel. Joggal számít arra, hogy a kiterjesztés a NATO már ma sem egyoldalúan katonai jellegét tovább hígítja. Az atlanti szövetség nyugat-európai tagjaiban (és a hasonlóan nagyszabású bővítésre készülő Európai Unió csúcsain) erősödik az aggodalom amiatt, hogy a magyar jobboldal választási vereség utáni erőszakosan nacionalista fordulata egyben szükségszerűen Európa-ellenes is. Így a régióban aktivizálhatja azt a fajta szélsőséges nacionalizmust, amely a NATO és az EU kiterjesztésével létrejövő Európát a maga hiszterizáló demagógiájával “arctalan, nemzetek feletti alakulatnak” tekinti.
