Egy szólamban énekelt négy évvel ezelőtt a magyar gazdaság három tenorja, ami a kormányváltás után és az orosz gazdasági válság közepette igencsak megnyugtatta az üzleti élet szereplőit. A hatéves hivatali idejének derekánál tartó Surányi György MNB-elnök 1998-ban kifejezetten jól együtt tudott működni az éppen debütáló Járai Zsigmonddal és Chikán Attilával, a pénzügyi, illetve a gazdasági tárca vezetőjével. Az is igaz persze, hogy akkor az alapvető szakmai kérdésekben egyetértés volt a kormány és a jegybank között, s a személyes és politikai ellentéteket – amelyek meglétéről négy éve is sokat szólt a fáma – jó néhány hónapra félre tudták tenni az érintettek.
Most csak a kormány gazdasági ügyekben illetékes miniszterei “énekelnek” azonos kottából, a jegybankelnök mindent megtesz annak érdekében, hogy disszonáns szólamát minél többen hallják. Az általában kompromisszumokra hajlónak tartott Járait az sarkallta a nyílt szembeszállásra, hogy a kormány módosító javaslatot nyújtott be a jegybanktörvényhez. Ebben részletesebben szabályoznák, hogy az árfolyamrendszer megválasztásába és esetleges módosításába milyen beleszólása legyen a kormánynak. A pénzügyminiszter szerint három szempont szorul mindenekelőtt pontosításra: a sávszélesség, a középárfolyam és a valutakosár összetétele. Ezek azok, amelyekről a kormánynak és a jegybanknak egyetértésre kell jutnia.
FÉLTETT FÜGGETLENSÉG. “Nincs szükség a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítására, a jelenlegi jogszabály teljes mértékben megfelel az Európai Unió elvárásának és a magyar hagyományoknak” – fogalmazta meg ellenvetéseit múlt heti közleményében Járai. A jegybankelnök szerint a kormány csorbítani igyekszik az MNB függetlenségét. Járai ennek alátámasztásául – szemben a Pénzügyminisztérium (PM) retorikájával – a törvénymódosítás azon elemeit igyekszik kidomborítani, amelyek az ellenőrzés megváltoztatását célozzák. Tény, hogy a kormány javaslata olyan felügyelőbizottság (fb) – újbóli – felállítását tartalmazza, amely az Európai Unió országaiban szinte példátlan.
A tervek szerint ugyanis a parlamenti pártok képviselőiből és a PM két kinevezettjéből állna a grémium. Ismerve a parlamentáris demokrácia működési elveit, ez valóban módot ad a mindenkori kormánytöbbségnek arra, hogy a mindennapi munka szintjén beleszólhasson az MNB működésébe. Járainak erről nemcsak elméleti elképzelései vannak, hiszen pont az ő pénzügyminisztersége idején változott kisgazda dominanciájú politikai kontrollszervvé az fb…
A politikai szempontok mellett az is figyelemre méltó ellenérv, hogy a jegybankot már most is három oldalról kontrollálják. A belső ellenőrzés mellett a pénzügyminiszter által választott független könyvvizsgáló (Ernst & Young Kft.), valamint az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is vizsgálja a jogszerű működést. László Csaba pénzügyminiszter érvelése szerint azonban az fb azért is megfelelőbb lenne, mivel az ÁSZ csak évenként tart vizsgálatot. Ezt azonban kérdésünkre Kovács Árpád ÁSZ-elnök cáfolta; mint mondta, négy számvevő állandó jelleggel a jegybankban tevékenykedik, ott számukra állandó helyiséget tartanak fenn, és online számítógépes kapcsolatot tarthatnak a jegybank belső rendszerével. Így jogosnak tűnik Járai felvetése, miszerint a “negyedik ellenőrző szervezetként egy felügyelőbizottság létrehozása felesleges és többletköltségeket eredményez”.
Kevésbé egyértelmű viszont, hogy felesleges lenne az árfolyamrendszer megváltoztatására vonatkozó szabályozás módosítása. Járai azzal érvel, hogy az árfolyamrendszer egyes elemeinek törvénybe iktatása azért nem indokolt, mert jelenleg átmenetileg működő eszközrendszerrel alakítják a monetáris politikát. Ez már csak azért sem elégséges szempont, mert a monetáris politika minden eszköze csak bizonyos ideig van érvényben, addig azonban világosan meg kell határozni, hogy ki és milyen feltételek mellett változtathatja azt meg. A kormány a törvény 11. paragrafusának 2. bekezdését módosítaná, s az eddigi általános formula helyett – az árfolyamrendszer megválasztása tekintetében a kormány az MNB-vel egyetértésben dönt – azt alkalmazná, hogy “az árfolyamrendszerről és annak valamennyi jellemzőjéről, különösképpen a sávszélességről, a középárfolyamról és a valutakosár összetételéről” dönt a kormány a jegybankkal egyetértésben.
BEMEREVÍTÉS. Pontosításról van szó tehát, amelyet a túlságosan erős forint miatti kormányzati aggodalom táplál. Információink szerint László Csaba komolyan tart attól, hogy a jegybank “eltolja” az árfolyamsávot (azaz felértékeli a középárfolyamot), aminek következtében az árfolyamrendszer automatikusan nagyobb forinterősödést engedne. Másfelől azonban a javasolt törvényi megoldás túlságosan merevvé is teszi a rendszert, hiszen az árfolyamszisztéma elemeit, azáltal, hogy megnevezi, “be is betonozza” a törvény. Ezért – vélik a jegybankosok – megfelelőbb lenne, ha a törvény helyett a kormánnyal kötött megállapodásban intézkednének az árfolyamrendszert érintő lépések rendjéről.
Ez valóban kézenfekvő megoldás lenne az árfolyam-politikai kérdések esetében. Ám a jelenlegi módosítási szándék mögött nemcsak ez a szakmai probléma áll. És még csak nem is csupán a szokásos politikai vetésforgó terméke a benyújtott javaslat: személyi ellentétek is állnak a pénzügyminiszter és a jegybankelnök között. Mint emlékezhetünk rá, László Csaba éppen Járai minisztersége alatt kényszerült elhagyni a PM-et. Megbízható forrásaink szerint erre a személyi ellentétre vezethető vissza, hogy a kormány június 7-i ülése előtt még az a törvényváltozat szerepelt, amely a monetáris tanács összetétele tekintetében is korlátozásokkal élt volna: a jegybankelnök nem lehetett volna a testület tagja és megszűnt volna a javaslattételi joga a tagok kinevezésére. Abban, hogy ettől elálltak, szerepet játszott, hogy Járai belement olyan személyi javaslatokba, amelyek esetében neki lenne jelölési joga. Így például abba, hogy Akar László volt pénzügyminisztériumi államtitkár személyében nevezzenek ki MNB-alelnöknek egy MSZP által megnevezett szakembert. Akar László a Figyelőnek cáfolta ugyan ezen megállapodás tényét, azt azonban elképzelhetőnek tartja, hogy az fb-ben ő lesz az MSZP delegáltja.
A jelenlegi helyzetből általános megítélés szerint nehéz kievickélni. Az egyik szóba jöhető megoldás szerint a kormány az MNB tiltakozása ellenére keresztülveri a törvénymódosítást. Ez egyrészt a jegybankelnök lemondását vonhatja maga után, ami ugyan lehet a kormány titkos célja, pozitív üzenetnek viszont semmiképpen sem tekinthető. S ha Járai nem is mond le, elemzők szerint a monetáris és fiskális politika irányítói olyan szituációba kerülnek, amely nem kedvez az effektív munkavégzésnek. A térségben már van egy ország, ahol a nemzeti bank és a pénzügyminisztérium elmérgesedett viszonya komolyan rányomja bélyegét a gazdasági életre. Lengyelország e tekintetben azonban biztosan nem követendő példa.
