A iCeBIT-en egyértelművé vált: az informáiciós technológia egészében bekövetkezett fejlődés a mobiltelefónián csapódott le; a világ legnagyobb számítástechnikai és távközlési kiállításán a maroktelefonok körül nyüzsögtek a legtöbben.
Ütés- és vízálló, gumiburkolattal védett telefonokkal a Nokia, a Siemens és az Ericsson is megjelent. A Nokia 6250, a Siemens M35 és a kézigránát külsejű Ericsson R310 – ha el nem is hajíthatjuk őket -, mindenképpen tartósabbak, mint elődeik. A Nokiának, úgy tűnik, bejött a süllyesztett antenna; a finnek az idén antennás modellel már meg sem jelentek. A dizájnt a Siemens is átvette: az M35 és az S35 egyaránt antenna nélküli.
Az igazi slágerek mégsem a lekerekített gumitelefonok, hanem az internetezésre alkalmas készülékek voltak: egyik gyártó sem engedhette meg magának, hogy WAP-böngészővel ellátott telefon nélkül jelenjen meg a CeBIT-en. A Motorola, a Nokia, az Ericsson és a Siemens is kihozta a maga WAP-os készülékeit, s a jelek szerint inkább ezekre lesz kereslet a jövőben, nem a “tereptelefonokra”. Ahhoz persze, hogy a WAP megbízhatóan és főként felhasználóbarát módon működjön, új adatátviteli rendszerre lesz szükség. A GSM-hálózatok átviteli kapacitása jelenleg 9,6 kilobit másodpercenként, ez pedig kép, mozgókép és multimédiás oldalak átviteléhez lassú. Az adattovábbítás sebességének növelésére a közeljövőben a csomagkapcsolt átviteli technológia (General Pocket Radio Service – GPRS) látszik a legalkalmasabbnak. Ez – azonkívül, hogy egy nagyságrenddel nagyobb sávszélességet biztosít – lehetővé teszi, hogy a szolgáltató maximálisan kihasználja a rendelkezésre álló infrastruktúrát. A GPRS-sel egyszerre több ügyfelet lehet ellátni, akiknek ráadásul csak a ténylegesen átküldött információ, és nem a hálózatban eltöltött idő után kell fizetniük. Az első ilyen rendszerű telefont a CeBIT-en a Motorola mutatta be: a TimePort P7389i típusú modell a GPRS-sel nagyjából kétszer akkora WAP-ozási sebességre képes, mint a GSM-telefonok. A Motorola tehát ebben a tekintetben a konkurencia előtt jár. Más kérdés, hogy a többiek nem véletlenül várnak ki: az Ericsson és a Nokia az első használható GPRS-hálózatok ez év második felére ígért kiépüléséhez igazítja a maga premierjét.
A mobiltelefonok fejlődésének útját tehát egyértelműen az internethasználattal kapcsolatos igények szabják meg. A tendencia, egyelőre rendszertől függetlenül, a kijelző méretének növekedése és a készülék zsugorodása. A funkciókat tekintve pedig egyre valószínűbb, hogy a hangátvitel legalábbis mellérendelt készséggé válik. A maroktelefon és számítógép egyesítésére már számos példa akad, a leglátványosabb közülük az Ericsson-féle Communicator Platform, illetve a Screen Phone. Ezek, azonkívül hogy telefonálni lehet velük, WAP és HTML (!) böngészésre, e-mail, SMS és fax küldésére, illetve fogadására, valamint hangrögzítésre alkalmasak. Függetlenek a számítógéptől vagy mobiltelefontól – legalábbis fizikailag; a két készülék ugyanis rádiójelekkel kommunikál a közelében lévő mobil eszközökkel. A kommunikáció a 2,45 gigahertzes rádiójeleket használó Bluetooth – a kábelgyártók rémálma – útján valósul meg, és a rendszer nagyjából tízméteres körzetben működik, feleslegessé téve a vezetékeket a mobiltelefon és a számítógép, a kommunikátor és számítógép, vagy a mobiltelefon és a headset között. A Bluetoothnál, ellentétben az infravörös átvitellel, ráadásul rálátás sem szükséges. Ebben a tekintetben a Siemens – szintén a CeBIT-en debütáló – IC 35-je valamivel lemarad a svéd óriáscég kommunikátorai mögött. Az még infraporttal csatlakozik a mobiltelefonhoz, fax küldésére nem alkalmas, van viszont bankkártya csatlakozója, úgyhogy elektronikus vásárlásra is használható – egyelőre egyedüliként a bemutatott kommunikátorok közül.
