Mario Monti nem fest rettenthetetlen trösztellenes hadvezérnek. Az Európai Unió (EU) jelenlegi versenyügyi főbiztosa – legalábbis stílusát tekintve – éppen az ellentéte lehengerlő elődjének. Annak a deresedő halántékú belga politikusnak, Karel van Miertnek, aki hatéves pályafutása alatt sokszor korbácsolta fel az érzelmeket, az európai piacok megnyitása érdekében ugyanis ellenfelei nyílt bírálatától sem riadt vissza. Ezzel szemben utódja, az 56 éves Monti leginkább halk szavúságáról közismert. Az olasz bizottsági tag – mielőtt 1995-ben Brüsszelbe szegődött adószakértőnek – közgazdaságtant tanított hazája egyik egyetemén.
KEMÉNYSÉG. A stílusbeli eltérések ellenére Monti ugyanazt a keményvonalas politikát képviseli, mint elődje. “Nagyon különböző személyiségek vagyunk, de mindkettőnknek az a meggyőződése, hogy a verseny nélkülözhetetlen Európa átépítéséhez” – mondja Monti. Az ősz hajú, törékeny alkatú technokrata eddigi tevékenysége is ezt mutatja: tavaly szeptemberi kinevezése óta – a német kormánytól kezdve a Microsoftig – sok tekintélyes szervezetet hívott ki maga ellen. Február 9-én vizsgálatot kezdeményezett, hogy kiderítse: vajon a Windows 2000 bevezetése nem hozza-e monopolhelyzetbe a szoftveróriást az európai szerverpiacon. Monti a nemzetközi fúziók – például a brit Vodafone és a német Mannesmann közelmúltban bejelentett egyesülésének – felülvizsgálatát is tervezi. Ezenkívül hatékonyabb trösztellenes fellépést sürget tagállami szinten is.
Mindez egy olyan átfogó stratégiát sejtet, amely megváltoztathatja az európai kapitalizmust. Senkinek sincsenek kétségei afelől, hogy a Yale-en végzett közgazdász kellően rátermett ezen feladat ellátásához. Maga Monti is beismeri azonban, hogy a versenyképesebb Európáért vívott harc könnyen meddővé válhat, ha a kormányok saját nemzeti érdekeiket próbálják meg védelmezni. “A tagállamok gyakran válnak a liberalizáció kerékkötőivé” – állítja az olasz politikus.
Monti az európai piacok nyitottá tételén elsősorban az állami támogatások megnyirbálását érti. Szerinte a kormányokat rá kell szorítani, hogy leszokjanak a segélyezésről, amelyet még mindig sokan tartanak csodaszernek. Az olyan hagyományos iparágaknak, mint a hajógyártás, az acélipar és az autógyártás, saját erőből kell végrehajtaniuk a szerkezetváltást. Monti vizsgálatot indított a Volkswagen, a BMV és a Fiat ellen, azt kiderítendő, hogy jutottak-e állami támogatáshoz a nevezett cégek. A titokban folyósított, de egyértelműen segélyként juttatott összegek tiltásánál is fontosabb azonban a szubvenciók burkoltabb formáinak felszámolása. Monti meg akarja szüntetni a német Landesbankok (állami többséggel rendelkező tartományi pénzintézetek) hiteleiért vállalt állami garanciát. “Minden rejtett állami támogatásnak napvilágra kell kerülnie.”
Az olasz szakember megakadályozná azt is, hogy az európai kormányok visszatáncoljanak a további piacnyitásra tett ígéreteiktől. Közbelépett például, amikor a portugál kormány megpróbálta megvétózni, hogy a spanyol Banco Santander Hispano Central beolvassza a lisszaboni központú Champalimaud Financial Groupot (Figyelő, 2000/1. szám). Monti Európa-szerte további fúziókat szeretne látni. “Az euró bevezetése mögött az az elhatározás áll, hogy megteremtsük a pénzügyi szolgáltatások egységes piacát” – szögezi le.
ERŐ. Monti általában támogatja a határokon átívelő fúziókat, így sok elemző arra számított: gyorsan áldását adja majd a Vodafone AirTouch és a Mannesmann megállapodására. A főbiztos ugyan semmi kivetnivalót nem talál egy európai mobiltelefon-óriás létrehozatalában, meg akar viszont győződni arról: a Vodafone betartja ígéretét, és az Orange nevű, eddig Mannesmann-tulajdonban lévő céget úgy értékesíti, hogy nem fosztja meg a működéshez szükséges vagyontól. Bár a brüsszeli politikus az ügyben nem nyilatkozik, elemzők szerint az Orange új gazdája egy másik versenytárs, például a France Télécom lehet.
Könnyen válthat ki felháborodást az ilyen beavatkozás. Mario Monti a Windows 2000 ellen indított vizsgálatról sem beszél, egyik munkatársa azonban aláhúzza, hogy “egyetlen cég – így a Microsoft sem – vonható ki a jogszabályok hatóköréből”.
MAZSOLA. A jövőben a főbiztos még több időt szeretne fordítani a nagyobb tranzakciókra. A kisebb cégek összefonódási ügyleteit – például a közös vállalkozások kérdését – ezért a nemzeti kormányok hatáskörébe utalná. “El kell kerülnünk az aktatologatást” – jegyzi meg ezzel kapcsolatban. Egyesek attól tartanak, hogy ezután a cégeknek nem egy, hanem tizenöt versenyfelügyeleti hatósággal kell majd bajlódniuk. “Monti igyekszik kimazsolázni magának a leglátványosabb ügyeket – a nagyobb politikai hatás kedvéért” – véli Stephen Kinsella, a brüsszeli Herbert Smith ügyvédi iroda trösztellenes ügyekkel foglalkozó szakembere.
Minél több a fúzió, annál több akta nyílhat meg. Bár nem valószínű, hogy a “trösztharcos” minden csatát megnyer, Európa így is megváltozhat Mario Monti hadjárata következtében.
