Tokiói remények szerint a bankok, brókerházak és biztosítók közötti eddigi korlátozások fokozatos megszüntetésével a pénzpiac a legjobb formában lesz az egész világot átfogó versenyhez. A hitelintézetek a protekcionista kartellek révén évtizedeken át el voltak zárva a külföldi konkurencia elől. Az állam gondoskodott arról, hogy a gyengélkedő bankokat az erősebbek rovására életben tartsák. A növekedés idején az állami irányításnak és a kölcsönös bebiztosításnak ez a rendszere a gazdasági siker tulajdonképpeni titka volt. A kilencvenes évek elején, a nemzetközi spekuláció térnyerésével azonban megváltoztak a keretfeltételek. A világ második gazdaságát a recesszió veszélye fenyegeti.
Az új devizatörvény belépésével fokozatosan megszűnik a tőkemozgásra vonatkozó összes korlátozás, a vállalatok és a magánszemélyek állami engedély nélkül korlátlanul válthatnak valutát. Egyidejűleg éles piaci verseny kezdődik, és ebből a kezdeti szakaszban elsősorban a külföldi társaságok húzhatnak hasznot.
A Big Bang jövőjével kapcsolatban számos kétely merült fel az utóbbi napokban. Az első a japán gazdaság objektív nehézségeivel kapcsolatos. Tény, hogy a reform az ázsiai válság – a japán bankok térségbe kihelyezett 270 milliárd dolláros hiteleinek bizonytalanná válása -, illetve a japán gazdaság tartós, a hazai bankok behajthatatlan tartozásainak felhalmozódásával összefüggő stagnálása idején indult be. Ráadásul egy héttel a start után néhány drámai – és dramatizált – esemény rázta meg a gazdasági életet. A negyedévenként kibocsátott, az üzleti bizalom alakulását mutató úgynevezett Tankan-jelentés két évtizede nem tapasztalt borúlátást tükrözött. Ezzel egy időben közölték, hogy – persze tradicionálisan alacsony, 3,6 százalékos szintjén – a munkanélküliség 45 éve nem volt olyan magas, mint most. Norio Ohga, a Sony elnöke élesen bírálta a kormány politikáját. Kifejtette, hogy a GDP 1998-ra prognosztizált 0,8 százalékos csökkenése elegendő ahhoz, hogy recessziós spirált indítson el. Szerinte a kormány 120 milliárd dolláros élénkülési csomagterve sem lesz elég a trend megfordítására.
A kételyek másik forrása a Big Bang indulását követő állami bankkonszolidációs taktika. A kormány úgy döntött, hogy 21 nagybankot tőkésít fel közpénzekkel. Egyesek szerint ez azt jelenti: a nagy robbantást még azelőtt elhalasztották, hogy a tűzszerészek munkához láttak volna. A „szükségintézkedésnek” tekintett állami mentőakció ellenére a szakértők hosszabb távon az igazán erősek győzelmére, és a bankok számának megtizedelődésére számítanak. A szigorúbb tőkemegfelelési követelményeknek a kereskedelmi bankok alig fele tud majd eleget tenni. Egyesek úgy tartják, csak két-három igazán hatékonyan működő hitelintézet lesz képes felvenni a versenyt az amerikai vagy európai óriásokkal. A Nomura egyik vezetője szerint a jelenleg működő 260 japán értékforgalmi társaság és a rengeteg kisebb regionális bank közül várhatóan csak kevesen lesznek képesek túlélni a Big Bang kiváltotta megrázkódtatásokat. A kormányreflexek iránti bizalmatlanságot tükrözte, hogy a Moody’s amerikai hitelminősítő intézet a japán kormányadósságok eddigi „stabil” kockázatát a recessziós várakozások miatt „negatívra” módosította (Figyelő, 1998/15. szám).
Persze a gazdaság gondjai ellenére Japánnak hatalmas pénzügyi erőtartalékai vannak. A kereskedelmimérleg-többlet 3 százaléka a GDP-nek; a 224 milliárd dolláros devizatartalék a legnagyobb a világon; 750 milliárd dolláros nettó külföldi hitelállományával pedig Japán a világ legnagyobb kölcsönzője.
Mi lehet a Big Bang közvetlenül érzékelhető nemzetközi pénzpiaci következménye? Általában úgy vélik, hogy megindul a külföldi pénzintézetek behatolása Japánba. Az első jelek április elején már mutatkoztak. Közölték például, hogy a gazdaság egyik pillérének tekintett Sakura bank közel 4 milliárd dollár értékű adósságát vásárolja fel egy meg nem nevezett amerikai hitelintézet. A szigetország egyik legnagyobb értékforgalmi társasága, a Yamaichi Securities nemrégiben ment tönkre – a cég 85 százalékát a Societe Generale francia bank egyik részlege vásárolta fel. Az amerikai General Electric pénzügyi részlege pedig már februárban bejelentette a Toho biztosítótársaság megvételének tervét. Egyes vélemények szerint a Merrill Lynch and Co Inc. kísérlete lesz az első igazi teszt – a fokmérője annak, milyen formájú és ütemű lesz Japánban a külföldi cégek behatolása. A Merrill Lynch ugyanis új japán brókercéget hoz létre a második félévben, mégpedig úgy, hogy a csődbe jutott Yamaichi Securities 2 ezer munkatársát alkalmazza majd.
Az ütemet és a formát általánosságban két, ellentétes hatású tényező határozza meg hosszabb távra. Egyértelműen kedvező, hogy a Big Bang következtében a japán cégek a piac liberalizálása révén elvesztik a részben állami pénzinjekciókban, részben bürokratikus szabályokban eddig megnyilvánuló védelmet, és kényszerű szerkezeti váltásuk során maguk keresik a külföldi partnereket. Ugyanakkor óvatosságra inti az esetleges behatolókat a továbbra is merev foglalkoztatási és bérezési rendszer (az életkoron alapuló fizetési szisztéma, a rendszeres évi létszámbővítés gyakorlata), vagy a helyi cégeknek a bürokratikus döntések iránti hajlama. Ezeken a történelmi beidegződéseken a Big Bang beindítása, s a vele egy időben fellépő válságjelentések csak igen lassan változtathatnak.
