10 óra. Az Arany Alkony idősotthon lakói izgatottan gyülekeznek az intézmény alagsorában. Alig lehet megmozdulni. A sajtóbeszélgetésnek hirdetett eseményre vagy 100 lakó is eljött. Mindenki a Hír Tv-ről beszél. Meg arról, hogy ők itt jól érzik magukat. Ez nem egy „hullagyár”! Idős nénik és bácsik keresik az újságírók tekintetét. Szeretnék elmondani, szerintük mi az igazság.
Nem gyilkol itt senki!
Koncz Éva a Lakói Érdekképviseleti Fórum, mert itt ilyen is van, vezetője beszél először. Azt mondja, szemenszedett hazugság az, amit az újságok írnak erről a házról. Ők itt igenis jól vannak. Nem gyógyszerezi senki rosszul őket és nem gyilkolják halomra a szerencsétlen nyugdíjasokat.
A közönség hangosan helyesel. Ez mindaddig kitart, amíg az Arany Alkonyról és a cégekről van szó. Senki nem szakítja félbe Dr. Fülöp Róbertet, a Medicatus Zrt. vezérigazgatóját sem, amikor arról beszél, hogy a kormányhivatal döntései miatt lehetetlennek látszik, hogy üzemeltessék a házakat. Amikor azonban Szabó Adél emelkedik szólásra, felforr a levegő.
Koncz Éva
A főszereplő
Szabó Adél éveken át dolgozott az Arany Alkony Bánkút utcai intézményében. A nő tavaly ment nyugdíjba. Ő az egyik főszereplője a Hír Tv-s riportnak. Zokogva ismételgeti a dühös lakóknak, hogy tíz évvel ezelőtti hiányosságokról beszélt, akkori szabályszegésekre világított rá. Azt végképp nem állította, hogy bárkit is meggyilkoltak volna az otthonban. “Miért álltál szóba ezekkel?!” – kiabálják hátulról.
„2000-ben, majd 2003-ban több szociális munkás kollégával, egy beadványban hívtuk fel az Egészségügyi Minisztérium figyelmét az idősotthonokban tapasztalható szakmai hiányosságokra. A beadvány a „Legális halálgyárak” címet viselte. De ebben sem emberölésekről értekeztünk, csupán visszásságokról. És nem arról volt szó, hogy itt, ebben a házban van csak baj! Mi azt mondtuk, hogy az egész rendszeren kell változtatni. Összevágták, amit mondtam.”
Szabó Adél
Jöjjön fel hozzám a negyedikre!
A mellettem ülő nyugdíjas háziorvos azt mondja, sajnálja a hölgyet. Biztosan csak fontoskodni akart, mondja, miközben a megtört asszony zokogva szedegeti a csomagjait és halkan kioson a teremből. Közben egy kedves néni kocogtatja a vállam. „Fiatalember! Jöjjön fel hozzám a negyedikre! Megmutatom, hogyan élünk itt!”
Maradnának
Vincze Olga 1999-ben költözött ide a férjével. 5,2 millió forintot fizettek egy kétszobás lakásért. Később a férje meghalt. Olga néni azt mondja, jól döntöttek, amikor feladták budai életüket, ideköltöztek. Most azonban baj van, mivel az eddigi fenntartó egy kisegyház volt, akiktől megvonták az egyházi státust, elfogyott az állami támogatása az otthonnak. Másik egyház nem akarja őket, ezért az államra száll az ellátási kötelezettség.
Vincze Olga
December végig
A Fővárosi Szociális és Gyámhivatal április 1-i hatállyal vonta vissza az Arany Alkony otthonok működési engedélyét. A fő indok az volt, hogy a fenntartó Kálvin János Presbiteri Misszió és a tulajdonosok között nem jött létre ingatlanbérleti jogviszony. A gyámhivatal a fővárost kérte fel, hogy gondoskodjon a rászoruló 840 idős ember ellátásáról. A lakók most úgy tudják, december végéig maradhatnak. Utána a főváros különböző intézményeibe és egyházi idősotthonokba költöztetné az Arany Alkony lakóit.
