Jobb helyen lesz a svájci Zug városában az eddig Budapesten működő központ – így döntöttek a Dreher Sörgyárak Zrt.-t tulajdonló dél-afrikai SABMiller söripari világcég londoni központjában. Nyáron tehát kéttucat, jellemzően egy évtizede itt élő külföldi menedzser költözik el Magyarországról, s feltehetően köztük lesz egy magyar is, Garamszegi Gábor, aki az európai központ vállalati kapcsolattartásért felelős igazgatója. Úgy tudni, hogy a SABMiller sem formálisan, sem informálisan nem kereste meg a magyar gazdaságpolitikai döntéshozókat, mielőtt a magyar központ „lefejezéséről” szóló döntést meghozta. „Az, hogy a SABMiller európai felső vezetése új központba költözik, nem érinti a magyar befektetéseinket, sőt az európai központ könyvelési és más adminisztratív teendőinek legnagyobb része is Budapesten marad” – sorolja Graham Mackay, a SABMiller első számú vezetője.
A Dreher Sörgyár a helyén marad, de az azt birtokló SABMiller európai vezetõi budapesti irodájukból a svájci Zug városába költöznek.
KÖZEL A TŰZHÖZ. Elvben idehaza fontos lenne, hogy ne csak egyes, munkaerő-igényes tevékenységeket telepítsenek ide a világcégek, hanem döntési központokat is. Ám Sass Magdolna, a MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa szerint nem nagyon van még Budapesten európai hub, azaz valódi külföldi cégközpont. A nagyok közül talán csak a szintén hosszú évek óta Magyarországon jelen lévő General Electric regionális (európai, közel-keleti és afrikai – EMEA) központját lehet ilyenként említeni. A nagyobb cégek valódi központjai Londonban, Amszterdamban és más üzleti központokban maradnak. Lehetséges, hogy csak 20-30 kulcsvezető dolgozik ott, miközben a munkaigényes tevékenységek mindegyikét kiszervezik. „E cégek szeretnének a fontos üzleti partnereik, fő versenytársaik, vagy éppen a tőzsdei befektetők közelében maradni” – húzza alá Sass Magdolna.
Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers (PwC) partnere más okot is lát: az itthoni magas adók nem kedveznek a döntéshozó központoknak. A vállalatok az új trendeknek megfelelően kihelyezik azokat a tevékenységeket, amelyeket lehet, ám a döntési központot, az „agytrösztöt” mindenképpen házon belül tartják. A költségközpontnak nevezett, alacsony nyereségtartalmú, kockázatmentes tevékenységek az első számú jelöltek a kihelyezésre. Ide tartoznak a közös szolgáltató központok (shared service center – SSC), például a call centerek, a könyvelés, a kutatás-fejlesztés, s tágabb értelemben véve a bérgyártás. A központ szerződik mondjuk öt évre a termelő céggel, az utóbbinak így fix megrendelése van, kockázata alacsony, ám ennek megfelelően a haszonkulcsa is. Az agytrösztnél marad az a kockázat, hogy a készterméket el lehet-e adni, s ha igen, milyen áron? Ennek megfelelően siker esetén ott csapódik le a profit legnagyobb része.
AGYTRÖSZT. Van még egy harmadik típusú központ is, amelyet profitcentrumnak neveznek: ennek a marketing és az értékesítés a feladata. Nevét onnan kapta, hogy ez teszi lehetővé a profit realizálását. „Az agytrösztöt olyan országba érdemes helyezni, ahol kevés társasági adót kell fizetni” – szögezi le Erdős Gabriella. Svájc ilyen ország: 2-5-7 százalék a társasági adó, s minél nagyobb egy vállalat, annál kedvezőbb kulccsal adózik. „Svájc azonban nem adóparadicsom, mert a központnak tényleg ott kell lennie ahhoz, hogy élvezhesse az előnyöket. Ott kell fenntartania az irodáját, s a döntéshozóknak is ott kell élniük” – teszi hozzá a PwC partnere.
Graham Mackay: „A külföldi vezetőket sújtó magas elvonások miatt költözik Svájcba a központ.”
A magyar adóstruktúra ugyanakkor nem kedvez annak, hogy döntési joggal rendelkező regionális központokat helyezzenek ide a világcégek. Erdős Gabriella szerint el kellene törölni az iparűzési adót, s tragikusan magas a munkabért terhelő adó is, márpedig egy agytrösztnél magas jövedelmű emberek dolgoznak. Régebben az ide érkező külföldi menedzserek (expatok) 30 százalékos adóalap-kedvezményt élveztek, ám ezt utóbb eltörölték, pedig nem volt nagy ár az idecsalogatásukért. „Senki sem szeret sok adót fizetni, ráadásul az expatok költsége amúgy is magasabb a cégek számára. Maguk az expatok pedig azt veszik igazán rossz néven, hogy semmiféle költséget nem tudnak levonni, például a gyerek iskoláját sem” – jegyzi meg Erdős Gabriella.
A döntési központok telepítésében „puha tényezők” is szerepet játszanak. Ilyen, hogy hány repülőjárat visz az adott városba, a repülőtérről milyen könnyű bejutni a centrumba, van-e amerikai iskola, milyen a művészeti élet, a kulináris kultúra. „Nem véletlen, hogy Bécsben laknak azoknak a cégeknek a menedzserei, amelyek Pozsonyba helyezték a központjukat” – illusztrálja a dolog jelentőségét Erdős Gabriella.
A SABMillert a fentiek közül az expatok adóztatása riasztotta el. Mint Graham Mackay kijelentette: nem képződik majd jelentős árbevétel vagy profit az új svájci SABMiller Europe központban. Elismerte viszont, hogy elsődlegesen a magas munkabérterhek állnak a döntés hátterében, különösen a külföldi kulcsmenedzsereket sújtó elvonások. Mackay hangsúlyozza: kizárólag a legfelső vezetők költöznek.
A 60 országban több mint 150 sörmárkával jelen lévő, a londoni tőzsdén jegyzett világcégnek földrajzi elhelyezkedése miatt is kedvezőbb Svájc, közel van ugyanis a 2003-ban felvásárolt olasz Birra Peronihoz. (Amúgy a dél-afrikai cég eredetileg csupán azért hozta Budapestre európai központját, mert a Dreher volt az első akvizíciója a kontinensen.) Svájcból a közeli olasz gyártó mellett más nyugat-európai országok is könnyebben elérhetők, menedzselhető az ottani erőteljesebb megjelenés. Ezáltal pedig még gyorsabban bővülhetne az árbevétel – amely a 2007 március végén zárult üzleti évben 22 százalékkal, 18,6 milliárd dollárra nőtt -, s az adózás előtti eredmény, amelynek 2,8 milliárd dolláros értéke 14 százalékkal haladja meg a megelőző évi adatot.
SPÓROLÁSI LEHETŐSÉG. Magyarország pedig a költségközpontok hazája marad (lásd keretes írásunkat), ami persze szintén nem megvetendő. Mára e tekintetében utolértük Csehországot, ahol nemcsak az uniós csatlakozás idején, hanem már 2000-2001-ben megkezdődött az efféle centrumok elcsábítása. Így maradhattunk le a régiós versenyben például a Microsoft Prágába telepített központjáról. Ugyanakkor a 700-700 fős IBM, Exxon, Sykes, vagy az 1200 fős EDS centrum már bennünket erősít. A Cisco Kelet-Európán belül kizárólag Magyarországra hozott ilyesmit: gyártás, szerviz, továbbá telesales és technológiai támogató központ van nálunk. A 2005-ben nyílt SAP Labs az idei év végére már 250 szoftverfejlesztő foglalkoztatását tervezi nálunk. A közelmúltban érkezett Morgan Stanley után a napokban a Vodafone is budapesti szolgáltató központ telepítését jelentette be. A távközlési világcég döntési központját a nagy-britanniai Newburyben működteti, a kontinensen Németországban, Düsseldorfban rendelkezik K+F központtal. Hozzánk 700 új munkahelyet teremtve a globális pénzügyi, humán erőforrás és logisztikai feladatokat telepítik három éven belül, amitől a költségek radikális csökkentését várják.
Választási szempontok
Magyarországra költségközpontokat hoznak a multinacionális vállalatok. „Ezen belül is a legelterjedtebb a könyveléssel foglalkozó SSC, második helyen pedig az informatikai szolgáltató központok állnak” – fejti ki Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers partnere. Egy ilyen központban a munkaerő a legnagyobb költség, s ezzel még mindig viszonylag jól állunk. Megnézik azt is, hogy földrajzilag, az időeltolódás szempontjából jó-e a hely, emiatt Magyarország európai és regionális központoknak adhat otthont. Fontos a megbízható infrastruktúra – legyen műholdas kapcsolat, védett vonal -, ennek hiánya miatt például a könyvelést nem szívesen viszik még Romániába. Mivel elegendően nagy számú munkaerőre van szükség, az SSC-ket egyetemi városba érdemes telepíteni – ez a munka a fiataloknak jó pénzkereseti lehetőség, de három évnél tovább kevesen bírják. Végül persze az sem baj, ha jó az adóstruktúra. Például Magyarországon a kutatás-fejlesztésre fordított költségeket másfél-kétszeresen le lehet vonni a társasági adó alapjából, a számítógép-beszerzésre pedig gyorsított amortizáció érvényes: két év alatt le lehet írni ezeket, s ennyi idő után az SSC-k ki is dobják. „Magyarországnak hatalmas előnye származik abból, hogy világviszonylatban számos „egzotikus” nyelven, például csehül, törökül vagy éppen finnül beszélő munkatársat találnak itt a multik” – mutat rá Sass Magdolna, a MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Ráadásul a felsőoktatásban jelen lévő túlképzés e téren kapóra jön, hiszen számos pályakezdő bölcsész vagy nyelvtanár találhatja meg a számítását efféle központokban, amelyek a vidéki egyetemi városok felé is mindinkább nyitnak.
