Úthengerrel nem lehet házakat építeni – teszi világossá Baksai Ervin, a Magyar Mély- és Útépítők Társaságának (Mamút) ügyvezető titkára, miért kilátástalan annak a több száz kisvállalkozásnak a helyzete, amelyek az elmúlt években mindenüket az útépítésre tették fel. Miután kifulladni látszik a sztrádaprogram, az uniós forrásra alapozott felújítások, fejlesztések pedig késnek, az útépítő társaságoknál úgy számolnak, hogy egy év alatt a tizedére zsugorodott a piac. Ennek következtében a Figyelő által megkérdezett cégvezetők egy komolyabb csődhullám kibontakozására, és ágazati szinten több ezer fős létszámleépítésre számítanak. Már az első félévben 600-700 ember utcára került, és még nincs vége. Az alvállalkozói hálózatok legvégén álló „lapátos cégek” tömege maradt munka, bevétel nélkül. Számukra egyelőre nem látszik megoldás.
Útépítés Magyarországon. Aki tudja, Romániában folytatja.
BEVÁLLALJÁK. Ahogyan a sztrádaprogram felfutásakor, most a recesszióban is a nagy cégek vannak valamelyest jobb helyzetben. Megtehetik, hogy egy-két évig nullszaldós, vagy akár kisebb veszteséggel járó munkákat is bevállaljanak, hogy kapacitásaikat meg tudják tartani. Ezt mutatják például a Vegyépszer Zrt. tavalyi számai. A társaság árbevétele megugrott ugyan, de nyeresége számottevően csökkent. „A fix költségek finanszírozása érdekében a volument kellett növelni” – magyarázta a nyilvánvalóan egészségtelen trendet Tímár Gyula, a társaság szeptember elsejével leköszönt vezérigazgatója. Az árbevétel 2007 első felében is nőtt, ám tovább romlott a cég jövedelmezősége. „A Vegyépszer viszonylag szerencsésebb, mert évekkel ezelőtt diverzifikáltuk a tevékenységet” – közölte Tímár utóda, a társaságot megbízott vezérigazgatóként irányító Mayer András. Bár változatlanul az útépítés a meghatározó – az árbevételnek mintegy 40 százaléka származik ebből a tevékenységből -, mentőövnek ott van még a híd- és a mélyépítési szegmens, s a társaságnak vannak bevételei külföldi, egyebek mellett romániai tevékenységből is.
A Vegyépszer talán az egyetlen az útépítésben érdekelt hazai társaságok közül, amelyik egyelőre nem tervez leépítést. A Betonút Zrt. alkalmazottai 20 százalékától, mintegy 200 embertől kénytelen megválni (lásd a táblát), jóllehet, ez a cég is több lábon áll. Magasépítésben nem gondolkozik a menedzsment, viszont a sztrádaépítés mellett érdekeltek az útfelújításban és a környezetvédelmi beruházásokban, szennyvíz- és hulladéklerakó telepek építésében. „A tavalyi 100 milliárd után az idén is még 70 milliárd forint körüli forgalommal és szerény eredménnyel számolunk” – mondta a Figyelőnek Horváth Gergely vezérigazgató. Hozzátette, hogy több munkát ők is nullszaldósan vállaltak be. Úgy látják, a recesszió ráadásul nem egyformán érvényesül az ország minden pontján. A Dunántúlon viszonylag jobb a helyzet, és Dél-Magyarországon is vannak még útépítések, felújítások, viszont Észak- és Kelet-Magyarországon jóformán megállt a piac. „Minden garázsfelhajtóra rámozdulnak a cégek” – idézi egyik területi vezetőjüket a Betonút vezérigazgatója.
Hozzájuk hasonlóan a Strabag Építő Zrt., Magyarország legnagyobb árbevételű építőipari társasága is kénytelen volt karcsúsítani, igaz csak 10 százalékkal: 300 embertől váltak meg az év első felében (Figyelő, 2007/35. szám). A Strabag a magasépítésben igyekszik lekötni kapacitásait. „Abban bízunk, hogy ezt az évet ki tudjuk így húzni, jövőre pedig megjelennek azok a vasút- és közút-rekonstrukciós, valamint útépítési projektek, amelyeket erre az évre vártunk” – mondja Fényi Tibor, a társaság kommunikációs vezetője.
UNIÓS MENTŐÖV. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) illetékese szerint az útépítőket megtéveszthette, hogy a közlekedési operatív program társadalmi vitája lezárult, ezért gondolhatták, hogy az ott szereplő projekteket még ebben az évben meghirdetik. Egyelőre azonban még csak a részletes projektlistát tartalmazó akcióterv készül a kormány számára. „Az építőipari piacon ezek az uniós források inkább csak 2008 tavaszán jelenhetnek meg” – tájékoztatott Csizmadia István, az NFÜ főosztályvezetője. A következő három évben összesen mintegy 1300 milliárd forintnyi közösségi forrás áll rendelkezésre út- és vasútépítésre, korszerűsítésre, illetve a közösségi közlekedés fejlesztésére. Ebben a keretben szerepel a fővárosi 4-es metró uniós támogatása is. Elvben tehát az idei évet, és legfeljebb 2008 első felét kell átvészelniük valahogy az útépítőknek, de ehhez nem mindenkinek van tartaléka.
Aki teheti, Romániába menekül. A Vegyépszer már évek óta jelen van keleti szomszédunknál, az év elején pedig a Betonút is megjelent a romániai pályázatokon. „Negyven éve nem épültek utak” – indokolja a román piaccal kapcsolatos várakozásaikat Horváth Gergely. Ráadásul a bukaresti kormány világossá tette, hogy az uniós támogatások zömét infrastruktúrafejlesztésre kívánja fordítani. A magyar útépítőket segítheti, hogy 3-4 millió román állampolgár nyugatra ment vendégmunkásként szerencsét próbálni, így nincs elegendő munkaerő. A romániai nyitás azonban tetemes befektetést igényel minden területen. Kapcsolatokat kell építeni, nyelvtudással rendelkező embereket kell verbuválni, mindez idő- és tőkeigényes.
A csődhullám a cégvezetők szerint várható volt, mert a piacot a választási ciklusoknak megfelelően rángatják, amihez igen nehéz alkalmazkodni a kapacitásokkal. Rosszul, kapkodva előkészített beruházások emésztették fel szerintük az állami forrásokat. Példaként az M6-os legdélibb, Pécsig tartó szakaszát említik, amelyet 2010 márciusáig kell elkészíteni. Ez a kényszer a többletkockázatai miatt legalább 20-30 milliárd forint költségnövekedést okoz. Mindezt azért, mert ha fél évvel később, a választások után adják csak át, annak már nincs értéke a politika számára.
