A tervek szerint január elsejétől bizonyos szakmákban az egyéni vállalkozóknak lehetőségük lesz arra, hogy tételes átalányadót fizessenek. A vállalkozók már régóta szorgalmazzák ezen adózási forma bevezetését, a pénzügyi tárca által kidolgozott javaslat mégsem nyerte el a tetszésüket.
Az egyéni vállalkozók a bonyolult és költségigényes tételes adózás helyett már 1995 január elseje óta választhatják az átalányadózást. A szabályozás azonban nem nyerte el az érintettek tetszését: üdvözölték ugyan, hogy a személyi jövedelemadójukat fizethetik átalányban, azt azonban már nem sikerült kiharcolniuk, hogy az általános forgalmi adót is módjukban álljon átalányadó keretében “letudni”. Emiatt az átalányadózás az áfa-alany vállalkozók számára nem hozott lényeges adminisztrációs könnyebbséget, holott bevezetését éppen azért szorgalmazták a kisvállalkozók, hogy fizetendő adójukat akár maguk is kiszámíthassák, ne kelljen a gyakran borsos összeget kérő könyvelőket megfizetniük.
Az idén aztán a pénzügyi kormányzat – talán az átalányadózás bevezetése utáni első év kedvező tapasztalatain felbuzdulva – “beadta a derekát”, s a jövő évi személyi jövedelemadó-törvény módosítása keretében arra tesz javaslatot, amiről korábban hallani sem akart: bizonyos szakmák esetében, meghatározott feltételek mellett az egyéni vállalkozóknak lehetőségük lesz arra, hogy áfájukat és szja-jukat egy adóban, az úgynevezett tételes átalányban fizessék meg. Ez a “kivételezett kör” azonban igen szűk: a jelenlegi elképzelések szerint csupán a fodrászok, a kozmetikusok, a személyszállítók, illetve a fizetővendéglátással foglalkozó egyéni vállalkozók választhatják a tételes átalányadózást. Ennek az lesz a feltétele, hogy a vállalkozó a felsorolt tevékenységek közül kizárólag egyet és azt is csak egyedül folytassa: vagyis nem lehet alkalmazottja, de még kisegítő családtag vagy szakmunkástanuló sem segítheti a munkáját.
A fodrásznak és a kozmetikusnak saját tulajdonú vagy általa bérelt üzletben kell dolgoznia, s abban más valaki semmilyen tevékenységet nem végezhet. A magántaxis csak akkor választhatja a tételes átalányt, ha ezt a tevékenységét egyetlen, saját tulajdonú vagy bérelt gépkocsival végzi. A feltételek a fizetővendéglátás esetén sem kevésbé szigorúak: itt azok választhatják a tételes átalányadózást, akik a fizetővendéglátást saját lakásukban vagy üdülőjükben, évi 90 napnál rövidebb ideig folytatják, naponta legfeljebb 6 vendégre kiterjedően.
A tételes átalányadózás választásához egyéb feltételt – így például maximális árbevételt – a kormányzat javaslata nem fogalmaz meg. Pontosan rögzíti viszont szakmák szerint a tételes átalányadó 1997-ben és 1998-ban fizetendő összegét. Fodrászat és (vagy) kozmetika esetén ez 100 ezer forint, a magántaxisok és a fizetővendéglátással foglalkozó egyéni vállalkozók számára pedig 120 ezer forint. Amennyiben a tevékenységet az adózók nem egész éven át folytatják, akkor az adót napi időarányosítással kell kiszámítani. A tételes átalányadót negyedévente, egyenlő részletekben kell megfizetni.
A kiválasztott szerencsés vállalkozóknak bizonyára nagy örömet okoz, hogy könyvvezetési kötelezettség nem terheli őket, azonban valamennyi bevételi és költségbizonylatot és egyéb üzleti dokumentumot öt évig kötelesek megőrizni. Ugyanakkor a tételes átalányadót választó vállalkozók sem mentesülnek a különböző jogszabályokban meghatározott bizonylat-kiállítási, adatszolgáltatási, nyugta-, illetve számlaadási kötelezettség alól.
A pénzügyi tárca javaslatáról igencsak szomorúan nyilatkozik Gábriel Péter, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének (Kisosz) főtitkárhelyettese. – Ez nem valami sok, és főleg nem az, amit mi szerettünk volna – mondja.
A Kisosz még tavasszal, az adótörvény-módosítások kezdetekor kidolgozta saját javaslatát az átalányadóval kapcsolatban. Ebből a pénzügyi tárca egyetlen elemet sem épített be a most elkészült javaslatba. A Kisosz – hasonlóan az szja-ban alkalmazott átalányhoz – az általános forgalmi adó rendszerében is átalányadó bevezetését javasolta. Az áfa-átalány alapjának szerintük ugyanazt a vállalkozói bevételt kellene tekinteni, amelyet a jövedelemadó-átalány esetében. Az áfa-átalány mértékét szerintük a vállalkozó tevékenységének, illetve a termékek és szolgáltatások áfa-kulcsának függvényében kellene megállapítani. A főtitkárhelyettes szerint az általuk javasolt megoldás azért lenne jó, mert a vállalkozók így csakugyan ki tudnák használni az átalányadózás legnagyobb előnyét: az adminisztráció jelentős egyszerűsödését. A jelenlegi szabályok szerint ugyanis hiába egyszerűsített adminisztrációra kötelezett a jövedelemadóban átalányadózást választó vállalkozó, ha áfa-alany, akkor ez a “könnyebbség” rá nem érvényes.
Ahogyan a Kisosz, úgy az iparosokat tömörítő Iposz tetszését sem nyerte el a pénzügyi tárca terve. Mint Pesti Albertné, a Magyar Kézműves Kamara (Iposz) főtanácsosa hangsúlyozta: annak ugyan örülnek, hogy a személyi jövedelemadó-törvény végre tételes átalányadó fizetésére is lehetőséget ad, azt a kört azonban rendkívül szűknek tartják, amelyre ez a lehetőség kiterjed. Véleménye szerint a tételes átalányadót ki kellene terjeszteni a klasszikus kézműves-ipari szakmákra – például kádárra, cipészre – is. A PM törvényjavaslata szerint fizetendő adóösszeget egyébként a főtanácsos reálisnak tartja, sőt abban sem talál kivetnivalót, hogy bizonyos feltételeket még a kiválasztott négy szakma képviselőinek is fel kell mutatniuk ahhoz, hogy a tételes átalányadózást választhassák.
Az egyéni vállalkozók érdekképviseleti szervei még bíznak abban, hogy sikerül jobb belátásra bírniuk a pénzügyi tárcát, s javaslataikat még beépítik a jelenleg tárcaközi egyeztetés alatt lévő szja-törvénytervezetbe.
