A Hosszú Menetelés típusú hordozórakétával pályára állított űreszköz azonban alaposan eltér az EU terveiben szereplő műholdaktól: az ugyanis csupán 3 elemből álló helyzetmeghatározó rendszer tagja, míg a Galileót 30 műhold alkotja majd.
A kínai fejlesztésű és gyártású “GPS” – a Bejdu – első két műholdját már 2000-ben fellőtték, és azóta mindkettő meghibásodás nélkül végzi feladatát. A most trióvá kiegészült együttes segítségével akár mozgó tárgyak földrajzi helyzete is megállapítható, így a megoldás a forgalomirányítási feladatok ellátása mellett számos egyéb, üzleti alapú szolgáltatást is lehetővé tesz. A műholdak például a közbiztonságban tehetnek jó szolgálatot.
A Bejduhoz hasonló rendszerek Észak-Amerika és Európa felett már évek óta működnek, ilyen például az amerikai Qualcomm és az európai EutelTracs is. Ezek két geostacionárius távközlési műholddal kamionok pozícióját mérik be, ám csupán néhány száz méteres pontossággal; az amerikai fejlesztésű GPS és a tervezett európai Galileo azonban centiméterekre is belövik a célobjektumot. A Bejdu másik korlátja, hogy a pozícionáláshoz a haladó járművekből a háromból legalább két geostacionárius műholdat kell látni. A takaró objektumok miatt egy három elemből álló rendszerben ez nem mindig lehetséges, viszont az is tény, hogy a rendszer az egész Földet behálózó műholdegyüttesek árának töredékébe kerül.
